Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

44. országos ülés január 20-án, pénteken. 18S8. J45 kőzni fogok az ellen, hogy ezen közgazdasági doetrinarismns akár a liberalisinussal, akár ademocratiával azonosittassék és ennek előkarezosául tüntesse fel magát; holott a democratia alapját képező társadalmi erők fentartásának ez a legveszedelmesebb ellensége. (Élénk hosszas helyeslés a baloldalon.) És, t. ház, tiltakozni fogok még egy más dolog ellen is — nyíltan és nyersen szólok — tudniillik a democratia aristocratiájának pöffeszkedése ellen. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Mindig tiltakozni fogok az ellen, hogy mert valaki egyszerűen dr. Schwarcz, vagy Láng Lajos,— azt higyje, hogy neki jogában áll nekem, mert én gróf Apponyi Albert vagyok, (TJgy van! ügy van! balfelől) a democratiáról leezkéket tartani. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Tiltakozni fogok az ellen, hogy ha valaki a nemzeti hagyományok iránti ragaszkodásomat a democratia elvei ellen áskálódással, vagy reactionarius törekvésekkel azonosítja. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, én nem tartom azt, hogy a haladásnak egyik előfeltétele legyen a nemzeti múltnak megvetése (Helyeslés a baloldalon) és nem tartom azt, hogy a demoeraticus társadalomban elfoglalandó jogosult állásomnak feltétele az legyen, hogy őseimnek sirját és emlékét lábbal tapossam. (Tetszés a baloldalon.) Én, t. képviselőház, (Egy felkiáltás jobbfelöl: Azt nem mondta senki!) de igenis, a támadásoknak és felszólalásoknak hangjában ez benne van. (TJgy van! TJgy van! balfelől.) És mindig igényelni fogom azt a helyet, melyet magamnak nem születésem, hanem az Istentől nyert csekély tehetségeim és az azok kiművelésére fordított munkám által megszereztem, (Elénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon) én azért, mert gr. Apponyi Albert vagyok, semmivel sem akarok több lenni, mint más valaki, de semmivel kevesebb sem. (Nagy tetszés a bál- és szélső baloldalon.) Azok a vádak, melyekkel önök az ellenzéket (Halljuk! Halljuk!) ebből az ötletből megtámadni akarják, azok a vádak alaptalanságuknál fogva önökre esnek vissza. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a helyzetnek nyomorúságait, hogy ha az ország önök által teremtett politikai helyzetének számos gyengeségeit fedezni akarják: keressenek annak más módot és ne azt, hogy az ellenzéket alaptalan gyanúsításokkal támadják meg. (Élénk hosszas helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ha ezt a más módot feltalálták, annak követésében kész leszek önöket támogatni; de addig, mig nem találták fel, mig más név alatt az eddigi tévelygések útvesztőjében botorkálnak tovább, (Igaz! Igaz! balfelől) mig jobb fegyvereik nincsenek, mint amelyekkel most küzdenek, nem támogatom önöket és a költségKÉPVH. líAPLÓ. 1887 — 92. II. KÖTET. vetést el nem fogadom. (Hosszantartó élénk éljenzés, zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A ministerelnök ur kivan egy helyreigazítást tenni. (Halljuk! Nagy zaj. Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: Méltóztatnának . . . (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Eddig talán el is végeztem volna! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Legyenek nyugodtak a t. képviselő urak, (Halljuk! Halljuk!) eszembe sem jut beszédet tartani akarni. De volt az előttem szólt t. képviselő urnak beszédében egy kifejezés, (Folytonos zaj a a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbról: Rendre!) a melyet személyes alapon van jogom reieválni és van egy tévedés. (Zaj a szélső baloldalon. Egy hang: Az utolsó szó mindig az övé! Mozgás jobbfelől.) Épen nem kívánom magamnak az utolsó szót, meg sem kísérlem most; de személyes ügyben és annak helyreigazítására, a mit mondtam, ép ugy jogom van szólni, mint azon képviselő urnak, akinek közbeszólásaival tetszik minduntalan zavarni akarni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső balfelől. Halljuk! Halljuk!) Az egyik tehát az, hogy a képviselő ur beszélve egy themáról, a melyről én most nem szólok, azt mondta, hogy a kormány capitulált. Ezt személyes szempontból nem fogadom el és nem fogom soha elfogadni, hogy egy compromissum a törvényhozás két háza közt akár a kormányra, akár a pártra nézve alkotmányos fogalmak szerint capitulatio volna. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha ezt a t. képviselő ur annak tekinti: akkor nincs értelme a két kamarai rendszernek. (TJgy van! TJgy van! jobbfelől. Nagy zaj. Mozgás jobbfelől. Élénk felkiáltások: Rendre!) Kérem a t. elnök urat, méltóztassék azokat rendreutasítani, (Élénk helyeslés jobbfelöl) a kik a rendet mindig zavarják. Elnök: T. ház ! (Zaj.Halljuk! Halljuk!) Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak folyvást beleszólni a beszédbe, mert különben személyenkint fogom az illető képviselő urakat rendreutasítani. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: A másik ez: a t. képviselő ur — és ezzel tartozom magamnak, de tartozom talán a vita további menetének is — exposémra hivatkozva, azt mondta, hogy ő azért sem fogadhat el semmit, mert még az exposé értelme szerint is, még ha mind beteljesedik is, a mit én várok, az nem elégséges. Ennek bebizonyítására a következőt mondotta: a mi rendes deficitünk 40 millió; ebből az, a mi az exposéból kiszámítható, a már elfogadott törvényekre eső 11 —12 millió, a szeszadóra pedig Horánszky Nándor képviselő ur számítása szerint 14 millió, egy más képviselő ur számítása szerint 15 millió esik. Hogy fedezze ez a 40 milliót ? 19