Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

142 44. országos ülés jaimür 20-áu, pénteken. 1888. séges emberek is áldozatul esnek. És nem az alávaló jellemű egyének bűnös tettei, hanem a tisztességes emberek fogalmainak finomsági fokozatni határozzák nieg egy nemzet politikai erkölcseinek szinvonalat. (Helyeslés balfelől) De sokan azt mondják, hogy a közerkölcs hanyatlásának vádja a nemzetre esik vissza és hogy azt már azért sem szabad fegyver gyanánt használni. Hát, t. ház, erre a kifogásra nézve nem mondhatom el nézetemet egy szóval, hanem némi fejtegetésbe kell bocsátkoznom. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy ő a nemzet ellen akkor sem háborgott, midőn az nem neki adott többséget, hanem politikai ellenfelének. Tehát mi se háborogjunk a nemzet ellen, mert nem nekünk adta a többséget. Tökéletesen igaz. A nemzet ellen háborogni, a nemzet ellen mást, mint a szeretet és ragaszkodás indulatát szivében viselni, senki sincsen feljogosítva. Bármi legyen sorsunk a közpályán, mi mindnyájan a nemzetet, az országot szolgálni vagyunk hivatva; a nemzet határozata ellen fellázadni, a nemzet iránti szeretetet, ha az rólunk kedvezőtlenül ítél is, magunkban csökkenteni engedni nem szabad. (Igaz! Ugy van! a bal- és széhő baloldalon.) De hát, t. ház, mi az a szolgálat, a melylyel a nemzetnek tartozunk 1 A hízelgés, az udvaronczkodás? Az igazmondás az, a mit a nemzet tőlünk kivánhat. (Igaz! Ugy van ! a hal- és a szélső baloldalon.) A nemzetet a társadalom testében és lelkében előforduló hibákra figyelmeztetni, helyzetét, ha annak szomorú oldalai is vannak, a valósághoz hiven constatálni nemcsak joga mindenkinek, de kötelessége. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mit nem szabad tenni, az az, a mit Beőthy t. képviselőtársam igen helyesen szemére lobbantott a t. kormánynak : egy rossz kormányzás felelőssége és az azt sújtó ítélet következményei alól kibújni akarni a nemzet állapotára való utalással. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) A kormányzati felelősség csökkentéséig sohasem szabad menni a nemzeti közállapotok megítélésénél, (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) mert aztán csakugyan vége minden biztosítéknak, mely a szabad intézményekben rejlik, ha valaki ezen az úton kibújhat az alól, hogy a kormányzatának eredménye és minősége fölött mondott ítélet tisztán őt érintse, jóban, rosszban egyaránt. De arra utalni, hogy vannak bizonyos betegségi tünetek a nemzet életében, arra igenis szabad, csak igaz legyen, a mit mondunk. Az igazság az, a mi kötelességünk ndndenkivel, de első sorban küldőinkkel, azokkal szemben, kiknek ügyeit viseljük, a nemzettel szemben. A vitában részt vett többi képviselő urak közül mindenekelőtt Láng Lajos képviselő úrral kellene foglalkoznom, mert, mint mondám, az | általa használt vitatkozási modor minden körülmények között olyan, a mely őt kiválóan figyelemre méltó ellenféllé teszi. Tehát a legkevesebb részben vonatkozik ő reá az az általános észrevétel, a melyet a túloldal szónokaival szemben kénytelen vagyok jelezni. Én őszintén örülök annak, hogy a költségvetési vitában a többség szónokai nagyobb mértékben vesznek részt, mint eddig. Kívánom is, hogy ezentúl is ugy legyen; de megvallom, nem értem és nem tudom helyeselni azt a hangot, mit a t. képviselő uraknak egynémelyike használ, mert ezen hang a kihivó vád hangja az ellenzékkel szemben. (Halljuk! Halljuk!) Már most ne feledjék el helyzetüket, ne feledjék azon közállapotok jellegét, a melyekkel szemben állunk és ne feledjék, hogy ezen közállapotoknak előidézéseért azon kormány után, a melyet támogattak, első sorban önök felelősek, mert támogatták. (Ugy van! balfelöl.) Vájjon ez a helyzet olyan-e, hogy azok, akik ezt támogatásukkal létrehozni segítettek, fel vannak jogosítva a kihivó támadás hangján szólni azokkal szemben, a kik ezen helyzet keletkezésnek minden egyes phazisában felemelték intő szavukat? (Halljuk! Halljuk!) Vájjon nem áll-e az — és ezért tartoznak önök a legnagyobb felelősséggel a nemzet és a történelem előtt — hogy a 12békeesztendőt nem használták fel arra, hogy az államháztartást rendbe hozzák, hogy komoly pillanatban készen álljon minden tekintetben, nemcsak lelkében, a mint hiszem is, hogy ugy van, hanem anyagi erejében is megtöreti énül az ország? (Ugy van! balfelől.) Ily helyzetben, ily felelősséggel leikükön — megvallom — velünk szemben, a kik e helyzetet jönni láttuk, a kik annak minden sympthomájára évek óta figyelmeztettük önöket, valamivel szerényebb hang volna a helyén. (Ugy van! balfelöl.) A pénzügyi helyzet, t. ház, komoly és rossz, de önök ezzel szemben a politikai eredményekre hivatkoznak. (Halljuk! Halljuk!) Hogy egyes üdvös intézkedésekre, egyes helyes vizszabályozásokra és hasznos vasutakra, sőt némely más reformokra is hivatkozhatnak, ezt megengedem. De, hogy ha vesszük, hogy az államéletnek főbb ágazataiból mit csináltak és hogy a nyomorult pénzügyek mellett hasonló nyomorult közigazgatással és kevéssel jobb igazságszolgáltatással ajándékozták meg az országot: (Ugy van! balfelöl) akkor a pénzügyek terén tapasztalt jelenségek által okozott szerénységet csak fokozhatja az állami élet legfőbb ágaira vetett tekintet. (Ugy van! balfelől.) Mindezekkel szemben önök csak egyet állíthatnak, mert hogy az állami élet legfőbb ágai, a pénzügy, a közigazgatás és az igazságügy rossz állapotban vannak, ezt nem tagadhatják: és igy önök egyedül a választások eredményére hivat-