Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

130 44. országos ülés január 2ö-án,pénteken. 188S. el ugyanazon czélok. De bocsánatot kérek — az administratiónak ilyen mértékű felbontása egészében egyszerre egyik évről a másikra, azt hiszem, lehetetlen. Hogy meg van reá a komoly akarat és törekvés, megmutatta az idén a közlekedési minister ur, hogy pedig meg van az akarat továbbra is a kormányban, mutatja azon kijelentés, melyet, ha jól emlékezem, a pénzügy mini ster ur tegnap tett a pénzügyi administratióra vonatkozólag. (Ügy van! jobbfélöl.) És magam is hiszem, hogy egyéb ministeriumokban szintén lehető és szükséges az administratiónak ezen egyszerűsítése és olcsóbbá tétele. De hogy egyszerre, egy évről a másikra több és nagyobb mértékben lehetséges legyen, azt kívánni, azt hiszem, nem igazságos. A hol egyáltalában megtakarításokat lehet elérni, az a beruházások csökkentése bizonyos mértékig, a mint meg is történt a budgetben. A mi azonban valósággal segíthet a bajon és a mit a t. ellenzék épen a legkevésbé méltányol, az az, hogy a jelen költségvetés 10 millióval nagyobbaknak tünteti fel az állam jövedelmeit. Mert habár talán haeresisnek látszik, a mit mondani fogok, de azt hiszem, igazat adnak nekem az összes financiális tapasztalatok abban, hogy nem áll az a tétek mely szerint az államháztartás egyensúlyának helyreállítására két mód van: a kiadások leszállítása és a jövedelmek fokozása. A kiadásokat tartósan leszállítani a mai viszonyok közt egyáltalában nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Megengedem, hogy a fölösleges kiadásokat lehet mellőzni, de egészben véve a közigazgatás korlátozásával a kiadásokat apasztani nem lehet. Az egyensúly helyreállításának, nézetem szerint, csak egy helyes, sikeres és egyedül czélravezető útja van s ez a jövedelmek fokozása. (Helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz t. barátom erre azt mondja ugyan, hogy nem adóemelés kell, mert azzal nem segítünk, hanem új jövedelmi források megnyitása. Hát én bátorkodom figyelmeztetni t. barátomat arra az országra, melyet ő bizonyára ismer legalább is oly jól, mint én. (Halljuk!) Méltóztassék megnézni, hogy Olaszországban akkor, a midőn összesen 600 millió franknyi bevétel mellett egy 700 millió franknyi deficit mutatkozott, mit csináltak a deficit elenyésztetésére ? Azt hiszi, leszállították a kiadásokat? Nem, fokozták a jövedelmeket, de a kiadásokat nem szállították le. Mert ha megnézi, látni fogja, hogy 1867-ben, a mely erre a nagy financiális bajra következett, több volt a kiadási előirányzat, mint az előző esztendőben. (Egy hang a szélső baloldalon: Elmentek a ministerek!) Valamelyik képviselő ur azt módja, hogy a ministerek elmentek. Hát én bámulom a t. képviselő urnak ezt a — hogy csak úgy mondjam — jóhiszeműségét, melyben azt gondolja, hogy financiális zavarokat egyszerűen azzal lehet elenyésztem, hogy egyik minister elmegy, a másik meg jön. (Derültség jobbfélöl.) Én megengedem, hogy bizonyos urakra nézve a financiális probléma csak abból áll, hogy ez a ministerium elmenjen és egy másik jöjjön; (Élénk derültség és tetszés jobbfélöl) de én igen sajnálom, nem osztozhatom ebben a felfogásban. Én azt hiszem, hogy ha egyik minister elmegy és a másik jön, az még egészben véve a financiális bajokat enyhíteni nem fogja. (Elénk helyeslés jobbfélöl.) Azt mondja továbbá egyik képviselő ur és itt Beőthy Ákos t. képviselőtársam szavaira kívánok reflectálni, a ki nem elégszik meg a deficit mai nagyságával és ebben osztozik több képviselőtársával a t. túloldalon, hanem igyekszik azt még nagyobbnak feltüntetni. Én azt hiszem, ez a deficit elég nagy nekünk és én semmi szükségét nem látom, hogy azt még nagyobbnak fessük. Abban, hogy t. képviselőtársaim a deficitet nagyobbnak festik, mint a minő a valóságban: indirect elismerését látom annak, hogy a létező bajok még sem olyan uagyok s a kilátások nem oly borúsak, mert ha azok volnának, miért fordulnának önök azon eszközhöz, hogy csak azért, hogy a kormányt discreditálják, a helyzetet még sötétebbnek festik, mint a minő az. Jöjjünk egyszer tisztába a deficit fogalmával. Teljesen aláírom, hogy a deficitben nemcsak azon összegek szerepeljenek, tehát az 1888-iki deficitben nemcsak azon 12 millió, a mi előirányozva van, hanem ehhez hozzá kell számítani a törlesztésre számított kiadásokat. Ezt aláírom és pedig azért, mert ha egy ország törlesztést vállal el, akkor mindaddig, mig ezen törlesztési adóssága nincs convertálva, tartozik azzal s a mig tartozik, azt a rendes kiadásokból kell törleszteni. Ez kétségen kivül áll. De a mi a másikat illeti, hogy hozzá számítja azt is, a mit az állam vagyonából eladtunk, bocsánatot kérek, azt el nem fogadom. Mert kétféle mérleg van: egyik a pénztári mérleg, a hol azt nézzük, hogy a kiadások és bevételek hogy állnak egymáshoz. De van vagyonmérleg is, a hol nemcsak azt nézzük, hogy mivel csökkent az államvagyon, hanem tekintetbe vesszük azt is, a mivel államvagyon szaporodott. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha valaki felveszi, a mit eladtunk, akkor tekintetbe kell venni azon beruházásokat is, a melyeket abból tettünk. (Helyeslés a jobboldalon.) És itt még meszszebb megyek e tekintetben, hogy Beőthy Ákos t. képviselőtársammal egyetértek, midőn a beruházásoknak azon felosztását, mely költségvetésünkben van, nem helyeslem. Én sem tartom azt, hogy az, mi a beruházások közt szerepel, mind helyesen szerepel ott. Az utak, iskolák építését én sem tartom, hogy ott helyesen szerepelne. De nemcsak ilyen beruházások vannak költségvetésünkben, hanem épen az 1886 ik évi költségvetésben 10 millióval szerepelnek a vasutak,