Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-43
106 4B. országos ülés január 19-én, csütörtökön. 1888, következő: a képviselő ur azt mondta, hogy azokat a kölcsönöket, amelyek kézi zálogra voltak kötve, könnyű volt convertálni; no hát, t. képviselőtársam, kérdezze meg csak az akkori pénzügyministert, ha nekem nem hisz, hogy olyan nagyon könynyü volt-e az? (ügy van! jobbfelöl.) Vagy pedig kérdezze meg — ámbár sajnos, beteg állapota alig fogja azt megengedni, hogy most megkérdezze — azt a férfiút, a ki Magyarország pénzügyeit akkor igen jól ismerte. Ugron Ákos: Tehát most nem ismeri? (Derültség bal/elől.) Tisza Kálmán ministerelnök, mint pénzügyminister: Én azt hiszem, most is ismeri, de én az akkori nyilatkozatáról beszélek. (Helyeslés jobbfelől.) Az elnöki szobában Széll Kálmán pénziigyministernek és nekem, midőn mi azt mondtuk, hogy a kézi-zálogkölcsönt 6 pereentes járulékká convertálni reméljük, azt mondta, hogy nem lesz bizony abból semmi; kénytelenek lesztek ti ezt, még pedig nemcsak egyszer prolongálni. így fogták fel akkor a helyzetet azok, a kik tudták, hogy milyen az. (Igazi Igaz! jobbfelől. Mozgás a balés szélső baloldalon.) Többen érintették, t. ház, a fogyasztási adók kérdését; kell tehát, hogy erről is szóljak egy pár szót. (Halljuk! Halljuk!) Azt mindenki elismeri, hogy a fogyasztási adók egész Európában, értve főleg a nyugati államokat, mindenütt sokkal nagyobbak, mint minálunk, hogy tehát ezen a téren kell kezdeni a rendezést s hogy ezt a tért kell kihasználni. Ez ellen elfogult szenvedélyekkel lehet, de pénzügyi ismeretekkel nem lehet küzdeni, (Tetszés jobbfelől) még pedig azért, mert, ha megnézzük ezen indirect adókat — s ez legyen válaszom arra, hogy Magyarország nem bir fogyasztási képességgel — mindenki meggyőződhetik, hogy épen ezeknek jövedelmei, ha 20 év alatt egyes években kisebb visszaesések voltak is, de folytonosan, időszakról időszakra emelkedtek, (ügy van! ügy van! jobbfelöl) még pedig az adótétel változása nélkül. Ez a tény, tehát a másik ok, a mely arra utal, hogy igenis itt kell keresni a jövedelmek szaporítását első sorban. A t. képviselő ur igazán furcsán tesz. Vádolja a kormányt — elfelejtkezve a többek között egyébiránt még arról is, hogy Anglia viszonyaival a mieinket még sem hasonlíthatjuk össze — hogy nem követi Gladstone példáját, a ki azt követelte, hogy mindent, még a hadi költségeket is adóval kell fedezni, hanem azután, ha valaki, még nem is hadi költségekre, de az egyensíüy helyreállítására adók megszavazását kéri, azt feltétlenül visszautasítja. Engedelmet kérek, ha valamit helyes eljárásnak tartunk, akkor mégis csak szebb és czélszerííbb nem nézni, ki ül a kormányon, hanem azt a helyes eljárást, ha proponáltatik, elfogadni. (ügy van! TJgy van! jobbfelöl.) No de a t. képviselő ur az elégtelenség miatt nem fogadja el, miről beszédem végén szólok. Most csak azt jegyzem meg, hogy a t. képviselő ur szükségesnek látta ezen pártnak mintegy szemére vetni — szólott egyes szónokokról is — hogy a bizalom folytán szavazzák meg a költségvetést. Ezt beszéde elején mondta. Olvassa el majd ha a szónoki hévből egy kissé lehidegül, (Derültség jobbfelől) beszédének végét és meg fog győződni, hogy ő mindenben oda concludál, hogy nem szavazza meg a költségvetést, mert nem bizik abban, hogy ezen kormány azt jól fogja használni. Az egyik bizik, tehát megszavazza, a másik nem bizik, tehát nem szavazza meg. Joga van hozzá, de ha nem hiba a bizalmatlanság miatt meg nem szavazni, nem lehet bűn bizalomból megszavazni sem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ha Horánszky t. képviselő ur beszédére kevesebbet fogok ezúttal reflectálni, mint szerettem volna, abban már megengedjen — nem mosom ugyan kezeimet, kész leszek máskor pótolni, (Derültség jobbfelöl) de az előttem szólott t. képviselő urnak is nagy része van, mert időm és szólási erőm egy nagy részét fényes szónoklatával a tavalyi gyülöltségről elfoglalta. (Derültség a jobboldalon.) Pedig még mielőtt Horánszky t. képviselő ur beszédére áttérnék, még egy-két más kérdéssel okvetlenül foglalkoznom kell. (Halljuk!) Megvallom, szerettem volna több szónok beszédével is foglalkozni, azért pedig, mert ha valaki itt a ház kebelében először szólal fel komolyan, annak beszédére reflectálni illendőnek tartom. Természetesen, hogy vájjon később reneetáljon-e rá az ember, ez attól függ, hogy a beszédek mozogni fognak-e azon chablonszertí keretekben, melyeket megszoktunk, vagy pedig a tárgyakhoz képest tárgyilagosak lesznek-e. De igen röviden leszek kénytelen épen e miatt velők végezni. Mindenekelőtt általánosságban kívánom megjegyezni azt, hogy itt minden oldalról beszélnek — s ennek, ha jól emlékszem, Győrffy Gyula képviselő ur adott legpraegnansabb kifejezést — elszegényedésről beszélnek a földbirtoknak, ha nem is rossz, de kevésbé jó kezekbe jutásáról. (Halljuk! Halljuk !) A közgazdászati depressiót tagadni, t. képviselőház, bizonynyal senkinek sem lehet, a gabona ára is rossz, ezt bizony mindnyájan tudjuk. De hogy Magyarországon ezen viszonyok mennyire egészségesek és erőteljesek, azt épen az mutatja, hogy ezon rossz gabonaárak daczára az eladott földeknek egy tetemes része az azok mivelésére hivatott'osztály kezébe került. (Helyeslés jobbfelől.) Meggyőződhetik erről mindenki egyes községek viszonyainak tanulmányozásából, én pedig mondhatom ezt még azon tapasztalat alapján is, melyet egy év óta az eladott J államjavak körül tettem, a
