Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-13

13. or.-íágos ülés október 19, 1SS7. 87 sorsjegyet és azt igéri eladni 62 forintért oly módon, hogy előleg gyanánt űzessen a vevő 12 forintot, a többi hátralékos 50 forintot hat hónap alatt törleszsze. Mások szintén ily formán hir­detnek. Tehát az világos, hogy részletügyletekre hivja fel. Aztán az illető bankáz-tulajdonosok a törvény világos intézkedése ellenére elküldik a vidékre ügynökeiket, a kik igen jól tudják, hogy egy kanál mézzel több legyet lehet fogni, mint egy tonna ceresse], édeskés szavakkal meg fogják a könnyenhivőket, a kikkel, midőn szerződnek, az ügynökök nem kötnek réezletügyletet, hanem egy már előre kiállított blanquettát iratnak a felükkel alá. Ezen biunquetták nem egyebek, mint való­ságos jogügylethamisítások, mert bennük nem arról van szó, hogy az illető szerződő fél egy vagy több sorsjegyet akar venni részletfizetésre, de a kijátszott fél azt irjaalá, hogy ő pénzkölcsönt vett az illető bankháztulajdonostól, melyet eddig és eddig köteles lefizetni törlesztés utján s a szer­ződő fél, a ki a blanquettát aláirta, ebben fel­jogosítja az illető bankháztulajdonost, hogy ez a törvény világos rendelésének ellenére, tovább el­zálogosíthatja az illető sorsjegyet. Ez botrányos kijátszása a törvénynek, mert igefi könnyen megtörténhetik, hogy az illető bank­hásiulajdonos elhal, vagy, a legtöbbször, csődöt mond s a kérdéses értékpapírok, melyeket a fél megvett, nem lesznek feltalálhatók a hagya­tékban. Ha ezen ügyleteket pénzintézetek teszik, nincs kifogásom ellene, mert azok nyilvános számadási kötelezettség alatt állanak s ezekről tudom, hogy a váltótörvényszéknek folyton be­jelentik azon értékpapirokat, melyeket ily módon eladnak. Ha tehát, t. ház, egy bankház tulajdonosa — a mint teszi is, adatokkal szolgálni fogok — ily veszélyes ügyleteket köt, megsérti a törvényt, kijátsza a közönség jóhiszeműségét s vagyonát egyenesen veszélyezteti. Ily tények alapján, azt hiszem, a t. ház mél­tóztatik belátni, hogy interpellatióm igazságos és jogos s ennélfogva vagyok bátor az igen tisztelt kereskedelmi minister úrhoz a következő inter­pellatiót intézni. (Olvassa az interpellatiát.) Interpellatio a földmívelés-, ipar- és keres­kedelmi minister úrhoz. Van-e tudomása t. minister urnak arról, hogy némely budapesti bank- és váltóház-üzlettulaj­donosok úgynevezett letét- vagy előleg-ügyleteket kötnek s ezen ügyletekkel a részletüzletről szóló 1883-ik évi XXXI-ik törvényt kijátszák és a közönség vagyonát veszélyeztetik és illeték tekin­tetében is a kincstárt megrövidítik ? Ha van tudomása mindezekről, kérdem a t. minister urat, tett-e és mily intézkedéseket ezen j visszaélések megszüntetése végett, vagy hajlandó-e jövőre tenni? (Általános helyeslés.) Elnök I Az interpellatio közöltetni fog a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerrel. Szendrey képviselő ur nem lévén jelen, kö­vetkezik a belügyminister ur válasza. Báró Orczy Béla belügyminister: T. ház! Minthogy Szalay Imre és Eötvös Károly képviselő uraknak a belügyministerhez intézett interpellatiói ugyanazon tárgyakra vonatkoznak, engedje meg a t. ház, hogy mindkettőre együtte­sen válaszolhassak. (Halljuk!) Az interpellatiókban foglalt kérdések ebben pontosulnak össze : Van-e tudomása a belügymínis­ternek arról, hogy az „Egyetértés" czimu' lapnak október 4-iki számában egy levél szövege lett közzé téve, mely állítólag Somogymegye főispánja által a belügyministerhez a választások után in éz­tetett; továbbá, hogy valódi-e ezen levél és tmit tett, vagy mit szándékozik tenni a belügyminister, hogy az ezen levélben érintett sérelmes tények orvosoltassanak ? Bátorkodom a kérdésekre röviden ezt vála­szolni. (Halljuk! Halljuk!) Az „Egyetértés" ezimíí lapnak említett szá­mában a szóban levő közleményt olvastam; de én egy ilyen levélnek birtokában nem vagyok (Élénk mozgás és hosszas általános derültség Felkiáltások bal­felől: Eltűnt!) és csak ha ezen levélnek eredetije elém fog terjesztetni, leszek abban a helyzetben, hogy megítélhetem, vájjon ezen levél szövege megfelel-e annak a közleménynek, mely az „Egyetértés*-ben foglaltatott. (Zajos helyeslés és tetszés johbfelol. Nagy derültség a hal- és szélső baloldalon.) És csak ez eset­ben lehetek aztán feljogosítva szigorú vizsgálatot rendelni &Eiránt: ki az, aki a törvény által tiltott utón magát egy ilyen levélnek jogosulatlan birto­kába helyezte (Mozgása szélső lahldalon) és akkor oda fogok hatni, (Zaj a szélső baloldalon. Egy hang bal felől: Tehát létezik alevél?) hogy ott, ahol a bün­tető törvénybe ütköző cselekvény előfordul, az illető a kiérdemlett büntetést el ne kerülje. (Helyes­és jobbfelöl.) Es ezzel tulajdonképi válaszomat befejezett­nek tekinthetem. Minthogy azonban az interpella­tiók egy bizonyos levélnek föltevésén alapulnak, azok után, a miket az imént bátorktodtam mondani, ezen fel te vésnek fejtegetésébe nem bocsátkozhatom, csak annyit akarok megemlíteni, hogy ha egy ha­sonló levél bármikor szóba jöhetne, én azt csak ugy magyarázhatnám, hogy izgalmas időkben a körülmények rendesen élesebb színekben szoktak föltüntettetni, mint normális viszonyok közt és ha ilyenkor valaki azt az óhajt fejezné ki, hogy a lakosság békéjének és a közigazgatás rendes menetétiek felzavarása egy esetleges új j választás küzdelmei által elkerülhető legyen —

Next

/
Thumbnails
Contents