Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

12. trsiágos filés oktéber II. 1887. 7i és miután én fel nem tehetem, hogy a t. ministerelnök ur is ne látná ezt úgy mintán, sőt fájdalom, alkalma van sokkal jobban látni és tenni: én valóban bámulattal hajlok meg az ő bátorsága előtt, a melylyel azon széken maga is megmarad és mint nagyváradi beszédében kijelentette, mind halálig meg akar maradni. Gratulálok hozzá! (Nagy derültség balfelöl!) Majd szemébe nézünk annak a kitartásnak később. De én óhajtom is egyébiránt, hogy ott maradjon azon a helyen, hogy ott érje meg működésének yalóban szomorú következményeit. Az igen t. ministerelnök ur tegnap súlyos szemrehányást tett Irányi Dániel t. képviselőtársamnak, valóban súlyos szemrehányást, midőn azt vetette szemére, mintha ő megtagadta volna a nemzet becsületét, mintha azt állította volna, hogy a nemzet többsége meghagyja magát veszteget tetni és hazafiságát áruba bocsáttatni. Azt hiszem, nem én vagyok a legilletékesebb férfiú ezen szemrehányásra a kellő feleletet megadni ; de minthogy az a felszólalás, a melynek Irányi Dániel t. képviselőtársam tegnap hangot adott, az én meggyőződésemmel is találkozott (Felkiáltások • Valamennyiünkével!) és valamennyiünkével, kötelességemnek tartom a legelső alkalmat felhasználni annak kimondására, hogy a t. ministerelnök urnak ezen szemrehányásában szemernyi igazság sincsen. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Azzal, hogy mi a vesztegetések eseteit, a választási corruptiók egész tömegét felemlítettük és felemlítjük, mert felemlítjük ezt nemcsak most, hanem emlegetni fogjuk mindvégig, mig a t. ministerelnök ur ott ül; felemlítjük mindaddig, mig ő lesz a kormány élén, ezzel mi a nemzet becsületét aláásni, ezzel mi a nemzet többségét hazafiatlansággal vádolni sem nem fogjuk, sem nem akarjuk. Mi rámutatunk a tényekre, rámutatunk a bűnre és arra a kormányra, mely ezen tényeket előidézi és ezen bűnöket meg nem bünteti, (ügy van! a szélső baloldalon.) A t. igazságügyminister ur tegnap egész felháborodással tiltakozott itt bizonyos állítások és állítólagos feltevések ellen, mintha az igazságügyi kormányzat és bíróság meg nem tenné kötelességét. Bocsánatot kérek, t. igazságügyminister ur nem teszi meg kötelességét; én te ezt állítom és ámbár nekem sincsenek statistikai adatok rendelkezésemre, mint Beőthy Ákos t. képviselőtársam mondta, de azért mégis hozok fel oly tényeket, oly dolgokat, a melyekre a t. igazságügyminister ur ezt a nagy felháborodását talán nem fogja fentarthatni. Igaza van a t. igazságügyminister urnak, az 1874-iki választási törvényben fel vannak sorolva a választási visszaélések és azok büntetésének módja és mikéntje. Az 1878 iki büntetőtörvénykönyvben is ott van ez mind, igaz; hanem azt kérdem a t. minister úrtól, hogy 1875. óta hány választás, hány visszaélés történt, hány vesztegetés és hivatali erőszak, sőt hány vérontás ? Mondjon egy esetet is a t. minister ur, a mikor a bíróság végrehajtotta a törvényt, mutasson csak egyetlen egy esetet is. Az 1875., 1878., 1881., 1884. és 1887-iki, tehát ezen öt választás ezer és ezernyi visszaélései közül tud-e a t. minister ur egyetlen egy esetet felhozni, a mikor a bíróság megtette kötelességét ? Panasz pedig volt elég. Tudok én is egy esetet, midőn a t. többség soraiból egy képviselő vádolva volt megvesztegetéssel. A bíróság megindította a vizsgálatot, valami úton-módon azonban időközben a vizsgálat kegyelemmel megszüntettetett. A t. ministerelnök ur szintén szemrehány ól ag felhozta azt is, hogy a hol nincs panasz, ott nem lehet biró. Bocsánatot kérek, a dolog nem egészen úgy áll. — Erre különben Irányi t. barátom máimegfelelt. A veszprémi múlt országgyűlési választásoknál páldául a legbékésebb ellenzéki szavazó polgárokat a választás utolsó perczében katonaság vágta széjjel és tiporta le. Voltak sebesültek és később voltak halottak. Én panaszolhattam volna, nem tettem. Azt az elégtételt nem akartam megadni a t, ministerelnök urnak, hogy engem valaha panaszolni lásson. De nem ez volt a főok, hanem az volt, hogy miután tudom, hogy a büntetőtörvénykönyveink szerint, ha valaki egybitang borjura teszi a kezét törvénytelenül, azért is tiszti kereset alá fogják, nem tudtam magamnak elképzelni, hogy hát ott, a hol egy csomó választót katonai erőszakkal, eléggé meg nem róható könnyelműséggel és bűnös erőszakkal széttipornak, megrohanják a szavazási helyiség előtt: hát ott az államnak közigazgatási, birói, katonai kormányzati hatóságai, államügyészsége miért ne avatkoznék be, miért ne keresse az igazságot s miért ne szolgáltassa azt ki? Megvártam, hogy megteszi. De sajnos, az országnak nem volt az a hatósága, mely a fényes nappal garázdálkodó, valóságos Sobri-erőszakot csak vizsgálat tárgyává is tette volna. (Igás! ugy van ! a szélső bálon.) Azért nem adunk be panaszokat; mert hiába adunk e padokról s azon emberek részéről, a kiket mi képviselünk; hiába adunk be a ministerelnök ur szolgabiráihoz, főispánjához és ő hozzá magához panaszt, orvoslást azon panaszok nem nyernek soha. (Igás! Ugy van! szélső balfelol.) Nem vádolom ezzel az t. igazságügyminister urat egyénileg, ő megteszi a maga kötelességét, a hogy tudja, (Derültség szélsőbalfelől) kiadja minden választás elején a bíróságoknak a rendeletet, hogy távol tartsák magokat a korteskedésbe való keveredéstől, de ha akad, a ki nem tartja távol magát, azért nem bünteti meg ő sem. Ellenben a ministerelnök megdicséri s királyi táblabíróvá segíti őket kinevez-