Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-10
10. országos ülés október 12 1887. 37 viselők megbízó leveleit megvizsgálván, azokat rendben találta s minthogy kérvény sem adatott be ellenük, a nevezett képviselő urakat végleg igazolandóknak jelentette ki. Elnök: Az állandó igazoló-bizottság jelentése alapján gr. Andrássy Tivadar, Zemplénmegye tőke-terebesi választó kerületében és Sehuszter József Nagy-Kükülő megye medgyesi választókerületében megválasztott képviselők véglegigazoltaknak jelentetnek ki és Sehuszter József képviselő ur a kilenczedik osztályba, gr. Andrássy Ti vadaikép viselő ur pedig az első osztályba soroztainak, Dárdai Sándor jegyző: Falk Miksa, a válaszfelirati bizottság előadója! Falk Miksa: T. ház! A válaszfelirati bizottság nevében van szerencsém annak válaszfelirati javaslatát bemutatni, kérvén a t. házat, méltóztassék azt kinyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és az osztályok mellőzésével napirendre tűzni. (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Elnök: A felirati bizottság jelentése ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni, tárgyalására nézve pedig később leszek bátor a a háznak javaslatot tenni. Miután a felirat felolvasását méltóztatik kivánni, az fel fog olvastatni. Falk Miksa,, a felirati bizottság előadója (olvassa): Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Habár a magyar nemzet országgyűlési képviselői mindenkor örömmel megragadnak minden kínálkozó alkalmat, hogy Felséged trónja előtt kifejezést adjanak a hódoló tisztelet és híí ragaszkodás azon érzelmeinek, melyek minden magyar ember keblét áthatják: ez szivünknek valódi szükségévé vált a jelen pillanatban, öt évre szóló törvényhozói működésünk kezdetén. Mert hogy e működés sikeres és hazánkra nézve áldásos legyen, annak lényeges és nélkülözhetetlen előfeltétele az, hogy hazafias törekvéseink miként mindig, ugy ezentúl is Felséged kegyes támogatásával találkozzanak. Ezen soha eléggé meg nem hálálható támogatásnak köszönhető nagy részben az, hogy Magyarország alkotmányos életének imént leíolyt két évtizede alatt, államiságának minden terén oly tetemes előmeneteleket tehetett, mig egyúttal tekintélye kifelé is folyvást emelkedett, hogy ezen aránylag rövid idő alatt hosszú évtizedek mulasztásait pótolva, méltó helyet vívhatott ki magának a müveit államok sorában, hogy békés hódítások utján a különféle nemzetiségek jogainak teljes tiszteletben tartása mellett, a magyar állami eszme itt benn annyira megszilárdulhatott, miszerint azt többé komoly veszély sehonnan nem fenyegetheti és hogy még azon — hála az égnek — csak múlékony jelenségek is majdnem végkép eltűntek, melyekről a múlt országgyűlés képviselőháza Felségedhez intézett alázatos vá| laszfeliratában oly komoly hangon megemlékezni kénytelen volt. Tudjuk, hogy bármily örvendetes legyen azon nagymérvű haladás, melyet országunk tett, még mindig igen nagy azon fontos feladatok száma, melyeket a magyar törvényhozásnak meg kell oldania; tudjuk és érezzük Felségeddel együtt, mennyi teendő van még hátra az államélet minden terén; érezzük nevezetesen azt is, hogy a jelenlegi képviselőházat elődjeinél nagyobb felelősség terheli és hogy a nemzet méltán támaszt vele szemben fokozott igényeket, a mennyiben az országgyűlési tartam meghosszabbítása által némely akadály elhárittatott, mely azelőtt a törvényhozásnak folytonos és rendszeres működésére hátrányos befolyást gyakorolt. Teljesen ismerjük azon nehézségeket is, a melyekkel az országnak ez idő szerint meg kell küzdenie és a melyeknek, ha nem is rögtöni elhárítását, de legalább enyhítését és fokozatos megszüntetését az országgyűléstől és az első sorban a képviselőháztól várja : mindazáltal megtörhetetlen bátorsággal és a sikernek nem csekély reményével fogunk a nehéz munkához, mert szilárd elhatározásunk, minden erőnket megfeszíteni, hogy a létező bajokon lehetőleg segítsünk,hogy igazoljak azt a bizalmat, melyet az ország választó polgárai irányunkban tanúsítottak és mert azon legmagasabb trónbeszédben, melylyel Felséged a jelen országgyűlést megnyitni méltóztatott, újabb bizonyítékát látjuk annak, hogy Felséged kegyes jóindulata, működésünknek ezen oly hatalmas támasza, ezentúl sem fog hiányozni. De midőn komoly szándékunk, hiven ragaszkodva a szabadelvűség zászlójához, ernyedetlen buzgalommal előmozdítani mindazt, a mi hazánk javára válik, soha sem fogjuk szem elől téveszteni azon Felséged által is annyi nyomatékkal kiemelt körülményt, melynek hatását nekünk minden nap közvetlenül megérezni alkalmunk van, azon körülményt, hogy hazaszeretetünk buzgó kívánságai nem állanak mindig kellő arányban államunk pénzügyi erejével és hogy e kettő közt az összhangot helyreállítani legkomolyabb feladataink közé tartozik, Mig a múlt országgyűlés beérhette Felséged előtt tett azon kijelentéssel, hogy minden felesleges kiadástól tartózkodni fog, nekünk egy lépéssel tovább kell mennünk és még a szükségesek közül is óvatosan ki kell válogatnunk azokat, a melyek lényegükre nézve egyenesen nélkülözhetetlenek, az időpontra nézve pedig el nem odázhatók. Megnyugvással vettük ennélfogva Felségednek azon kegyes kijelentését, hogy Felséged kormánya minden javaslataiban ugyanezen tekintetek által fogja magát vezéreltetni és hogy az költségelőirányzataiban a takarékosság azon határáig menend, a melyen tál az államérdek veszélyeztetése nélkül menni nem lehet. Az ily elvek szerint előirányzott költségeket hazafiúi készség-