Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-33

388 33. nrsj!ág»s ülé>: deczewber 14. 1857. okiratok lelkiismerete? megvizsgálása alapján adta volna különvéleményét, hanem ha egyes ember, bármily csekély, kicsiny, névnélküli, character nélkül, vagyon nélkül, társadalmi állás nélkül figyelmeztetné a t. igazságügyi minister urat, mondván: uram, itt bűntényeket köveitek el, te vagy az igazságügyi kormányzat feje, neked adom tudtodra, utasítsd közegeidet, hogy legalább nézzenek utána: azt kérdem a t. igazságügy minister úrtól, hogy ő mintegy hosszú birói pályát tisztességesen megfutott férfm, az ilyen felvilágosításokra azt mondaná, hogy mert a ház elnöke nem figyelmeztetett, semmit sem csinálok; azt mondta volna bíró korában? Nem tette volna-e a jelentést mindjárt jegyzékbe s nem azt mondta volna-e, hogy íme ez a jelentés érkezett hozzám, tisztán akarok látni, mert birói kötelességem az? é«, higyje meg a t. igazságügyi minister ur, hogy a mi kötelessége van a bírónak, a köz-morál kérdésében, ugyanaz a kötelessége a minigternek és ugyancsak a köz morál kérdésében. Az, hogy valaki a politikai pályára lép a birói pályáról és a ministeri székben ül a birói szék helyett, senkit sem ment fel, senkit sem jogosít arra, hogy midiin a bűntettek súlyos kérdéseit látja maga előtt, akkor a házszabályok 76., 77. §-aiba kapaszkodjék s azt mondja, most már nem cselekszem semmit. A t. ministerelnök ur súlyos következést! példaként említé fel, hogy mi történnék akkor, ha mi megengednők a minigternek, hogy a választások eredményének kérdésébe beleavatkozzék? Semmi sem történnék, mert azt mi nem engedjük meg soha. Azt, hogy a minister beleavatkozzék a választások érvényének kérdésébe, sohasem fogjuk megengedni, ez a veszély tehát sohasem következhetik be. Hanem mit rendel a törvény, melyet a, ministerelnök ur idézett g melyre a belügy minister ur is felelt röviden? Mit mond azon törvény? Azt, hogy ha a választások körül visszaélések fordulnak elő fegyelmi eljárás indítandó meg. Ki indítja meg a fegyelmi eljárást? A közgyűlés, a főispán, vagy ha azok nem teljesítik, a minister. Mi történt itt? Történt az, a miről pedig a bíráló-bizottság szintén nem beszél — ő tudja, hogy miért — történt az, hogy minden választási okirat tele van ezer meg ezer hibaigazítással; nincs meg az elutasítottak névjegyzéke; a szavazók sorszáma mindenütt ki van javítva; a szavazók összesítése csaknem minden lapon, minden ember szemeláttára meg van hamisítva. (igyhaig a szélső baloldalon: Okuláré sem kell hozzá!) Nem kell! Ha a minister urak közül csak egy is megnézte volna, meg kellett volna győződnie, hogy ez igy van. Az összeadások helytelenek, a végszámok kiigazítottak. És az a csudálatos, hogy a helytelenségek mindig csak az egyik jelölt rovására és mindig a másik előnyére esnek. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Derültség.) Ezt látván a központi választmány, vájjon mi volt ez esetben a központi választmány kötelessége? A ministerelnök ur szerint az, hogy hallgasson és bizza az egész kérdést a biró intézkedésére. De bocsánatot kérek, méltóztassék elolvasni azt a törvényt jól, a törvény azt mondj 1874: XXXIII. törvényezikk 92. §-a: „Azon választási vagy küldöttségi elnök, jegyző, bizalmi férfi, vagy különös megbízatás folytán közreműködő más közeg ellen, ki hivataloseljárásában a jelen törvénynek rendeleteit akár cselekmény, akár mulasztás által megsérti: az 1870. évi XLII. törvényezikk VI. fejezete értelmében fegyelmi eljárásnak van helye s az illetők azon törvényezikk 88. §-a szerint 500 forintig terjedhető pénzbirságban marasztalandók el... . Ha azok, kik az 1870: XLII. törvényezikk 78 §-a értelmében a vizsgálat elrendelésére vannak hivatva, el nem rendelik a vizsgálatot és ennek folytán a tiszti keresetet a központi választmány indokolt megkeresésére, vagy egyesek indokolt panasza alapján a belügyminister is elrendeli. (Tisza Ká'mán ministerelnök közbeszól: Elrendelheti!) Igaz, „elrendelheti". Mindjárt gondoltam, hogy a ministerelnök ur ebben a szóban „elrendelheti" fog majd mentséget találni. . . Tisza Kálmán ministerelnök: Nem fog! Eötvös Károly:. . . azonban legyen szíves tudomá-ul venni r*zt, hogy mind az én felfogásom, mind mindenki felfogása szerint a ki. egy ország kormányzatát komolyan veszi, az előtt a lehetőség, mely egy ministernek megadatik a vizsgálat elrendelésére, nemcsak lehetőség, hanem megfelelő esetben szoros kényszerűség, hivatalos kötelesség, ezt jelenti az a „hati-heti". (Ugy van! a .szélső baloldalon.) Mi a központi választmány feladata ? A központi választmány feladata az, hogy ha vagy a közgyűlés, vagy a főispán el nem rendeli a fegyelmi vizsgálatot, eljárást és büntetést: akkor elrendeli a minister. Hát kérdem én a t. ministerelnök úrtól — abstraháljunk a párt-tekintetektől — kísértsük azt meg most e pillanatban, tegye szivére a kezét: hiszi-e azt a somogyi főispánról, hogy ő egy kormánypárti ellen elrendelte volna ez ügyben a fegyelmi eljárást? Hiszi-e azt Somogy megye közgyűlésének többségéről, mely még ama nevezetes főispánnak is famosus leveleért ovatiót rendezett, hogy az majd elrendelte volna az ottani visszaélésekért a fegyelmi eljárást? (Derültség a bed- és szélső baloldalon.) Hát mondja meg a t. ministerelnök ur, nem akkor fejezünk-e ki igazi tiszteletet a cabinet tagjai iránt, midőn azt mondjuk, hogy miután sem a főispán, sem a hatóság el nem rendelték a fegyelmi eljárást, fel kell tennünk, hogy elrendeli ezt maga a minister, miután neki teszi ezt a törvény ez esetben kötelességévé ? Ezen feltevésben a mi tiszteletünk nyilvánult