Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-33
33. országos ülés deezember 14. 1887. 383 magyar korona országainak 1886. évi „zárszámadását " a „Részletezésekkel" együtt és az állami számvevőszék arra vonatkozó „Részletes jelentését" 460 példányban megküldi. A képviselő urak között a példányok szét fognak osztatni. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén bejelentve, következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Josipovich Géza jegyző Van szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy sem az indítvány-, sem az interpellatiós könyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik az állategészségügy rendezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslatot ) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az állategészségügy rendezéséről szóló törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavaztatik s igy alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Kérem a t. házat, hogy méltóztassék egyúttal a jegyzőkönyv erre vonatkozó pontját hitelesíteni. Tibád Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyv erre vonatkozó pontját). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a ministerelnök ur válasza Eötvös Károly képviselő ur interpellatiójára. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök : T. képviselőház ! Eötvös Károly t. képviselő ur interpellatiót intézett az összministeriumhoz és azonkívül egyes kérdéseket intézett egyes ministerekhez. Nem tagadhatom, az interpellatio modora ezen szempontból különösnek tetszett nekem; mert aligha helyes volna praecedensül megállapítani, hogy interpelláltatván az összministerium, még ugyanakkor egyes ministerek is felszólíttassanak, hogy fejlődjék a ház kebelében mintegy tournier egyes ministerek és egyes képviselők között. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És én az interpellationalis jog érdekében igen kérem is, hogy ezt praecedens esetül tekinteni ne méltóztassanak; habár ezen alkalommal, tekintve, hogy épen minő tárgyban intéztetett az interpellatio, mig én felelni fogok, ugy az összministerium nevében a hozzám intézett kérdésekre és felelni fogok a betegsége által gátolt gróf Széchenyi ministerhez intézett kérdésre is: a többi collegáim is válaszolni fognak a hozzájuk intézett kérdésekre. (Halljuk!) Én a magam részéről szeretném a dolgot, valósággal minden pártérdektől elvont, elvi magasabb szempontból megbeszélni. (Halljuk! (Halljuk!) Mi történt azon kerületben ? Lefolyt a választás. A választási elnök, ki, azt hiszem, mindnyájan tudjuk, nem is volt azon párthoz tartozó, a melyből a megválasztott képviselőnek kiadta a mandátumot a hiteles szavazási lajstrommal együtt ; a választást törvényszerűen kihirdette és harmadnapra rá az ellenjelölt, a ki ezen választásnál kisebbségben maradt, egy panaszos feljelentést tett a központi választmány elnökéhez. Hogy mi mindent kért ezen felterjesztésében, arról bővebben szólani talán fölösleges; mindenesetre kért igen különös dolgokat. Kérte, hogy az elnök által kiadott mandátum visszavétessék ; hogy a választók újra összehivassanak s miután a választási lajstrom szerint neki van többsége, hirdettessék ki újra, hogy az előbbeni kihirdetés hibás volt, nem az ellenjelölt, hanem ő lett képviselővé megválasztva. A központi választmány a kérés ezen részébe — és ezt constatálnom kell, mert ez iránt, egy bizottsági tárgyalás alkalmával tévedésben voltam — nem terjeszkedett ki; de igenis vizsgálat tárgyává tette a szavazási lajstromokat, azokról véleményt mondott s egyúttal felterjesztette az ügyet a belügyministeriumhoz, hogy az 1874; XXXIII. törvényczikk 92. §-a értelmében a további eljárás teljesíttessék. Csak mellékesen jegyzem meg, t. ház, hogy az 1874: XXXIII. törvényezikk 92. §-ának 3. bekezdése szerint, melyre hivatkozás történik, ha volna is lépés teendő, első sorban, vagy a főispán, vagy a megye van hivatva — a közgyűlés — ezt megtenni; a ministerre a sor csak akkor következik, h O^V íl<i ez ek közül egyik sem tette volna meg. Én azt gondolom, t. ház, hogy már ott is helyesebb lett volna, ha nem bíztak a főispánban, ott volt a közgyűlés, azon utón megpróbálni; csak ha nem sikerült, fordulni a belügyministeriumhoz. Mert aligha épen a választás szabadsága érdekében volna helyes elkerülni ilyen esetekben a törvényben első sorban kijelölt forumokat és menni mindjárt a ministerhez. De hát ez szerintem ezen esetben mellékes kérdés; de nem mellékes kérdés az, hogy ha egyszer egy megválasztottnak a mandátum szabály és törvén)^ szerint kiadatik, oly dolgokba avatkozni, mi azon mandátum érvénye vagy érvénytelensége felett dönthet. Szabad-e akár a központi választ-
