Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-31

358 31- országos ülés deceembcr 12. I8-S7. nyom ellen sem a t. többség, sem az előadó ur, nem tehet kifogást, mert indítványom törvényen alapszik, a bélyeg- és illetékekről szóló törvényen. Ennek kapcsán bátor vagyok indítványozni, miszerint a „földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister" szavak után „a pénzügy minister r el egyetértőleg" szavak tétessenek. (Helyeslés.) Elnök: Fel fog a módosítvány olvastatni. Balogh Géza jegyző (olvassa). Elnök: A 10-ik §. szövege nem támadtatott meg, tehát ezt elfogadottnak jelentem ki. Fenyvessy Ferencz képviselő ur a szövegbe egy beillesztést kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezen módosítványt elfogadni? (Elfogadjuk). Elfogadtatott. Joslpovicll Géza jegyző (olvassa: Állatvásár. 11-ik §-t). Hevessy Benedek: T. ház! Ezen szakasz intézkedése szerint szabályszerű marhalevél nélkül állatok a vásártérre egyáltalában nem hajthatók. Ez szerintem oly tág kifejezés, hogy atió tartok, ha majd a t. minister úr a vásárt megakarja látogatni és saját fogatján akar behajtani, azt fogják tőle kérdezni: Hol a marhalevél? (Derültség.) De nemcsak a t. minister úr érdekében, hanem mindnyájunk érdekében bátor vagyok erre vonatkozólag egy módosítást ajánlani: tudniillik a második bekezdés akként módosíttatnék, hogy: „eladásra szánt állatok szabályszerű marhalevél nélkül a vásárra nem vihetők." De még lesz a t. minister úrhoz egy kérésem a marhalevelek kezelését illetőleg. A marhalevelek ki voltak adva a szolgabiráknak, a szolgabirák meg a községi elöljáróknak adták ki, mert ezek kötelesek voltak a községek részére előre megvett marhaleveleket tartani. Ebből sok baj származott. Mert vagy volt a községi bírónál marhalevél vagy nem, ha volt, megesett, hogy a kinek marhalevél kellett, az juh-passust kapott és megfordítva ; a vásáron azután megtörtént az adásvevés, de a mikor átadásra került a dolog, az illető' közeg megtagadta az átírást és ezáltal károsodott úgy az eladó mint a vevő. Az eladó azért, mert a vásárra hajtott állatot nem volt képes eladni, a vevő meg azért, mert azután már nem volt ideje megvenni azt, a mire szüksége volt. Mindezekből kifolyólag csak arra kérem a t. minister urat, méltóztassék jövőre oly intézkedést tenni, hogy a kezelés egyszerüsittessék; még pedig felmenteni a községi elöljárókat attól, hogy kénytelenek legyenek saját pénzükön előlegesen megvenni a marhaleveleket és utasítani a főszolgabírói hivatalt, hogy adjon az elöljáróknak előzőleg egy összeget e czélra. Az elszámolás azt hiszem, mindegy lesz, de azt hiszem, mindenesetre meg lesz könnyítve a dolog. Ajánlom módosításomat elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) HoitsyPál: T. ház! A 10. §. kissé túlsók jogot ád a ministernek és csak arra kérem fel a ministeri megbízott urat, hogy azon ministeri rendeletben, melyről a 10-ik §. szól, elegendő időt adjanak a marhalevél érvényességére, mert különben sok kellemetlenség fog. belőle származni. A 11-ik §. alkalmából, melyről most szó van, megjegyzem, hogy itt az van kimondva, hogy szabályszerű marhalevél nélkül állatok a vásártérre egyáltalán nem bocsáthatók. E rendelkezést illetőleg először azt kérem tekintetbe venni, a mit Hevesy Benedek t. képviselőtársam felhozott; másodszor pedig azt, hogy az oly módon módosíttassák, hogy csak azon állatokra vonatkozzék, melyek a 8. §-ban körül vannak írva, mert a mint a szöveg szól, semminemű állatot nem lehetne merhalevél nélkül a vásártérre vinni, például kutyát vagy lovat, mely a kocsi elé van fogva. (Derültség). Másik megjegyzésem az, hogy egyes kis városokban, különösen hetivásárokon, sokszor megtörténik, hogy odavaló községi lakos hajtja ki marháját és nem adja el, ilyen esetben egyáltalán nincs szükség arra, hogy az is marhalevelet váltson. Tudok magam is olyan városokat és vásárokat, hol hetenként 5—6 ezer marha van a piaczon. Ezeknek egy kicsi része elkel, a másik része nem kel el. Hogy az illető minden alkalommal marhalevelet váltson, arra szorítani méltányosan nem lehet, hanem ha a ministerium ugy adja ki szabályrendeletét, hogy e marhalevelek nem egy vásárra, hanem hosszabb időre bírjanak érvénynyel, akkor e tekintetben nem lesz meg a baj. Erre akartam figyelmeztetni a t. ministeri megbízott urat. Egyszersmind Hevessy t. képviselőtársam módosítását méltóztassék elfogadni, vagy kibővíteni e szakaszt oly módon, hogy csak a 8. §-bau körülirt állatok után kell marhalevelet váltani. Matlekovits Sándor államtitkár: T. ház! Azt hiszem, hogy a törvénynél mindig tekintetbe kell venni azon szakaszokat, melyek lényeges intézkedéseket tartalmaznak. A 8. §. világosan azt mondja, hogy ló, szarvasmarha, juh,kecske és sertés látandó el marhalevéllel. Ha ezt a cardinalis elvet kimondja a 8. §., akkor egy másik szakasznál nem lehet kétség az iránt, hogy csakis azokról az állatokról van szó, melyeket az előbbi szakasz körülír. A mi azt illeti, hogy minden egyes vásárra külön marhalevelet kell váltani, kijelentem, hogy a marhalevél hosszabb időre szól, jelenleg pe-