Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-29
>1f 2í. országos Ilié* deezemlier 9. ISSf, -§#©• (Egy hang a szélső baloldalon: És terjeszteni!) és terjeszteni. De, t. ház, azt mondja a pénzügyi szabályzat — már nem tudom melyik — hogy a bérlő, a kivel a pénzügyi közegek megkötik a fogyasztási adó bérletet, mindazokat a jogokat és kötelességeket és előnyöket élvezi, gyakorolja és gyakorolhatja, melyek a fogyasztási adó fizetésre kötelezettekkel szemben magukat a pénzügyi hatóságokat, voltaképen a pénzügyi kormányzatot megilletik. Mit tesz ez más szóval ? Ez azt teszi, hogy a kormány az administratio egy részét is bérbeadja a bérlőnek. És hogy ezek a jogok mit jelentenek, ezen kérdésre a t. pénziigyminister ur és előadó ur szíves figyelmét hivom fel. Hogy mit jelentenek ezek a jogok, ebben a kérdésben a pénzügyminister ur, mint újdonsült pénzügyminister talán nem olyan jártas, nem is csodálom, mert nagy és fontos teendőkkel volt elfoglalva, de nézze meg a pénzügyminister ur azon pénzügyi szabályzatot, melyekre Wekerle t. képviselő és államtitkár ur néhány nap előtt hivatkozott, nézze meg azon szabályoknak a bor- és hus-fogyasztási adóra vonatkozó részét, azokban a szabályokban ki van fejtve, hogyha például egy bortermelő a legközelebbi rokonainak, pl. fiának, a kinek külön pinczéje van, vagy vejének, sógorának akar ajándékozni egy akó bort — mellesleg megjegyzem — a pénzügyi szabályzat alsó-osztrák akóról beszél, gondolom azonban, hogy az új méterrendszer szerint ez már ki van corrigálva, de az, a mely az én könyvtáramban van, erről beszél — ha valaki ismétlem — saját testvérének, vagy apjának például egy akó bort akar ajándékozni, minő az eljárás? Először be kell jelenteni, hogy ajándékozni akar; másodszor be kell jelenteni, hogy mikor akarja azt elszállítani, még pedig hat órával a szállítás megkezdése előtt. Ha később jelenti be, megbüntetik. Ha korábban jelenti be, ez már oda illik Hamlet tűnődései közé, mert a pénzügyi közeg azt mondhatja, hogy korábban van bejelentve, még nem veszem tudomásul. Kezdődik tehát a hivatalnokok és a bérlők paczkázása. Be kell mutatni a szemle-ívet, amelyet jobban kell őriznie a házában, mint a bibliát, hogy el ne vesszen belőle semmi. Financzot kell neki kérni, a mikor az egy akó bort kocsira rakja, hogy az elszállittassék, fináncznak kell a kocsit is folyton kieérni. Ez igy van, t. ház, a pénzügyi szabályzatokban és még ekkor sem mentes az ismételt fizetés, esetleg büntetés alól az illető, ha csak bizonyítványt nem vesz ki az apjától vagy testvérétől vagy legközelebbi rokonától, hogy egy akó bor neki tényleg át is adatott. Már most ha maga a pénzügyminister követi el ezt az inzultust azon a szegény termelőn, még ekkor is nagyon fáj az illetőnek, mert még ekkor sem szabad, ekkor sem helyeselhető a zaklatásnak ezen rendszeres eljárása. Ha pedig hivatalnok teszi az állam nevében, akkor is nagyon fáj, noha az államnak sok megengedhető és a jelen és a késői kor Hamletéi sokat tűnődhetnek a felett, hogy jó-e, ezélszerű-e mind az, a mi az állam nevében végrehajtatik, eszközöltetik és stipuláltatik. De az, mikor egy bérlő teszi ezt, egy bérlő, t, pénzügyminister ur, a ki árendában birja az ország adóját és az adóra kötelezettek bőreit és tárczáját, a ki meggazdagszik azon; mondom, mikor ez követi el ezen zaklató és insultáló eljárást a bortermelővel szemben: kérdem a t. pénzügyminister urat, nem elég ok-e ez arra megfontolni, vájjon ezen rendszer továbbra fentartassék-e vagy sem ? Hogy az állam tekintélyének és az adókötelezettek érdekének nem felel meg ezen rendszer, ez igen természetes. Végre is a közadóknak a magán ember üzérkedési területére való átengedése, nem szép, nem czélszerű, nem jogos és nem is morális. A magán bérlők — nem mondom, hogy mind, ámbár szomorú eseteket tudnék felhozni — csodálatos befolyással birnak először a községi elöljárók egyikére, másikára, de különösen arra, a ki a fogyasztási adók ressortját kezeli: csodálatos befolyással birnak a finánczokra, a pénzügyi igazgatóságok illető tagjára, de sőt befolyással birnak még magában a pénzügyministeriumban is. Nem mondom, hogy épen a pénzügyminister úrra, mert a fogyasztási adót bérlő idáig nem ér, mert sokszor csak a pénzügy ministernek kályhafütőjéig ér el, de odáig rendszerint elér. Gyakran vannak csudálatosan kedvezményezettek ezen bérlők között. Már most ezen bérlő bármit kövessen is el az adókötelezett ellen, pedig sokat követhet el, az az adókötelezett termelő hiába megy a finánczhoz, mert a fináncz a bérlőt segíti s hiába megy az illető községi ressortkezelőhöz, mert juss IS a bérlőt segíti; sőt a ministerium, a pénzügyi igazgatóság és mindenki a bérlőt segíti. Miért, miért nem, arról én bővebben nem beszélek, de a dolog igy van és az ország igen sok városában és községében nem a magas adó s nem az állami, községi, megyei, egyházi s egyéb terheknek örökös felemelése fáj a közönségnek annyira, mint ezeknek a bérlőknek kiállhatatlan zaklatása. Azért én azt az óhajtásomat fejezem ki a t. pénzügyminister ur előtt, hogy az adókezelésnek magán bérleti rendszerét jövőre állami egész kormányzatunk és administratiónk terén a fogyasztási adóknál megszüntetni méltóztassék. Csak egy más esetet hozok még fel. Ezek a fogyasztási adó kezelési rendszabályok megmondják, hogy évenkint mennyi adóleszámífásnak van helye a bornak forrásánál, apadásánál és elpärolgásánál; megmondják, hogy a bor apadásánál és elpárolgásánál egy év alatt a bor állományának 27<>-a adó alól kivétetik. Hol szab40*