Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-26

26. országos ülés deczember 5. 1887. 257 én kezdtem, de a tisztelt képviselő nr, ki beszédembe háromszor közbekiáltott; egyszer szavaimnak valódiságát is kétségbe vonta. (Ellenmondás balfelöl.) Midőn azt mondottam, hogy a helytelenül eljárt közegeket megbüntettük, ő azt mondotta reá, hogy Ferencz József-renddel büntettük meg. Ilyen előzmények után ne méltóztassék rossz néven venni, ha én is odavágok, hol tudom, hogy a képviselő urnak legjobban fáj. (Élénk derültség jobbfelöl.) Mai megjegyzésére, melyben Don Quijottenak nevezte az én múltkori szereplésemet, csak egyet kívánok megjegyezni: (Nyugtalanság a szélső hátoldalon. Halljuk! Halljuk!) Don Quijotte szerepléséhez szélmalom is kell. Hogy a múlt ülésben az én Don Quijottei szereplésemhez ki hajtotta a szélmalmot, ennek a megítélését ezen donkihotei történet szíves megirójára, Thaly Kálmán képviselő nrra bizom. (Elénk derültség johbfélöl.) Elnök: Horánszky képviselő ur kivan szólni. Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk!) Én a házszabályok értelmében félreértett indítványom értelmének helyreigazítása érdekében kérek szót. (Halljuk!) Az igen tisztelt házat hivom fel tanúnak arra, hogy álláspontom az volt, hogy én elfogadom egész terjedelmében azon módosítványt, melyet Kiss Albert tisztelt képviselő ur benyújtott, de nincsen kizárva azon eshetőség, hogy a pénzügyi bizottságban ez tárgyalás alá kerülvén, nem az ő javaslata, de az 1883. év előtti állapot helyreállítása ajánltatik a képviselőháznak. Miután én e szempontból nem tartottam szükségesnek, hogy módosítványomat Írásba foglalva nyújtsam be, mert hiszen a tárgyalás alapjául azon módosítvány szolgált volna, mely speciális utasítást nem tartalmazott, bátor vagyok indítványomat ez úttal formulázva benyújtani, (Halljuk!) tisztetelettel megjegyezve, hogy bármilyen legyen a tisztelt ministerelnök ur nézete a vitatkozási modorra nézve, az lehetetlenség, hogy felmerülő fontos kérdések elintézésére a vitatkozási modor milyensége és nem a közérdek legyen mérvadó. (Élénk helyeslés balfélől.) En ebben a feltevésben élek a ministerelnök ur által kifejezett állásponttal szemben. Ajánlom Írásba foglalt indítványomat, mely következőleg szól: (Zaj. Halljuk!) „Az ötödik szakasz visszautasittatik a pénzügyi bizottsághoz oly utasítással, hogy a Kiss Albert módosítványában foglalt intézetekre vonatkozólag, kivételével a regálénak — mert erre a törvényjavaslatban kedvezmény foglaltatik — az 1883. év előtti kiszabási alap állittassék hetyre". (Helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! Meg kell jegyeznem, hogy a képviselő ur most már nem élhet jogával, mert KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. I. KÖTET. nincs joga másodszor tenni azt, mit először elmulasztott. (Tetszés jobbfélől.) Azonban a t. háznak jogában áll, ennek daczára elfogadni a módosítványt. (Helyeslés.) Horváth Béla képviselő ur kivan személyes kérdésben felszólalni. Horváth Béla: T. ház! Thaly Kálmán t. képviselő ur azt mondta, hogy szavaimmal neki akartam igazat adni. Egy feltétel alatt concedálom, hogy neki igazat adtam, ha t. i. ő viszont elismeri, hogy a szálkai kerületben az adó azért emelkedett, mert a szálkai kerület Hontmegyének a legjobb része. Arra nézve, a mit Ugron Gábor képviselő ur mondott, hogy ő a múlt évben, vagy harmad éve concret adatokat hozott fel a honti catastert illetőleg — válaszom: annak idején mi is nyilvánítottuk véleményünket, de abban nem osztozhatom vele, hogy ő &z ő véleményét közvéleménynek tekinti. De engedje meg a t. ház kijelentenem, hogy határozottan visszautasítsam azt, mintha én a közvéleményt megakartam volna hamisítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József: T. ház! Azon véleményben vagyok, a mit Horváth képviselőtársam is mondott, hogy a mi hazánk és nemzetünk jólétét illeti, azt kötelességünk oly módon eszközölni, a mint azt az ország állapota megengedi s mivel én a jelen szakasz tárgyalása alkalmával ugy az ellene, mint a mellette felhozott érvekből, valamint azokból is, melyek Kis Albert képviselőtársam határozati javaslatára vonatkozólag felhozattak, arról győződtem meg, hogy a ministerelnök ur azon jogos kívánalomhoz és óhajtáshoz, hogy a közművelődési, közoktatási és jótékonysági intézetek ingatlan vagyona legalább nagyobb adóval ne terheltessék, mint a mennyivel az 1883-iki törvény által terheltettek, hozzájárulni hajlandó lett volna: de azon modor következtében, melyet itt a házban tapasztalt, ezen hajlandóságát nem tartotta czélszerünek kinyilvánítani. Azt hiszem -- és ebben Horváth Gyula t. képviselőtársammal tartok, — hogy a parlamenti vitatkozásokban csupán az elvi ellentéteket kellene szem előtt tartani és azokat sem innen, sem a másik oldalról nem kellene szeméjyes térre átvinni. (Helyeslés) Én azt hiszem, hogy ha néhány nap óta tartó vitatkozásunkban voltak ily jelenségek, ez annak tulajdonítandó, hogy a mint a magyar mondja, a milyen a jónapot kívánás, olyan fogadj-istennel szoktak felelni. És én tudom parlamenti tapasztalatomból, hogy itt is, ott is vannak szenvedélyességek; de miként én magamra és barátaimra nézve is azt óhajtom, hogy csakis az ügy érdekében fejtsük ki teljes erőnket, úgy viszonosan kívánhatjuk a t. ellenfél tagjaitól is, hogy ők is ép úgy tartsák kötelességüknek a parlamenti illem tekintetbe vételét, mert nem tagadhatják meg, hogy a múlt na33