Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-26
26. országos Ölés deezember 5. 1887. 255 Meglehet, azonban — és ez hasonlítani fog a mostani vita egész tenorjához — hogy a t. képviselő urazt fogja mondani, hogy igen Erdélyt, a hegyes vidékeket megjutalmazták, mert mamelukok voltak, a tiszavidéki elvhű népnek pedig kegyek nyújtattak, hogy megnyerhessék. (Tetszés jobbfelöl.) Meglehet, mind a kettő belefér abba a vitatkozási modorba, melylyel a képviselő urak eljárnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: A ministerelnök úrtól tanultuk! (Derültség a szélső balon. Zaj jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Azt bizony én tőlem soha sem tanulta, mert méltóztassék megnézni összes ellenzéki beszédeimet, voltam sokszor szigorú, voltam éles, voltam talán igazságtalan, de gyanúsításokkal személyek és még kevésbé egész politikai pártok ellen soha nem fordultam. (Élénk ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Tények vannak felsorolva. ] Ugron Ákos: Hát Lónyayval szemben? (Nagy zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én soha sem gyanúsítottam. A t. képviselő urnak pedig j ne méltóztassék mindig csak ülve beszélni, ("ügy I van! jobbfelől) ez tiszteletlenség a ház ellen. (Zaj a j szélső baloldalon.) De hát concret tényekről beszélek, mert ! Thaly Kálmán képviselő ur is concret tényt hozott j fel. (Halljuk!) Felhozta a gróf Széchenyi somogy- j megyei birtokára vonatkozólag a Barla volt kép- j viselő által itt előadottakat. | Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy mindazt teljesen bebizonyítottnak vehessem, a mit Barla volt képviselő ur akkor mondott. De két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy a járási bizottság működése, maga az adókivetési művelet 1881 és 1882-ben történt. Akkor állapíttatott tehát meg a gróf Széchenyi adója. Gróf Széchenyi 1882. őszén lett minister; tehát ha az adója alacsonyan állapíttatott meg ott benn, az akkor történt, mikor ő még nem volt minister, sőt ellenzéki volt. (Elénk derültség és tetszés jobbfelöl.) A másik pedig, a mit meg kívánok jegyezni, a következő: (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Ez kérem, már történelem, hát hallgassa meg a képviselő ur. (Derültség.) Thaly Kálmán: Meghallgatjuk. (Derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: A másik tehát az, hogy most pedig, a mióta minister, miután Somogy megyének ez a része ama vidékekhez tartozik, hol a fennálló törvények szerint a helyszíneléseknek ós igy a beosztásoknak újra kell történni, a helyszínelés már folyamatban van, egy birtokán végre is hajtatott és az ott részben csakugyan mutatkozott egyenetlenségek kiegyenlittettek. Létre jöttek tehát, mikor ellenzéki volt; j kiegyenlittettek, mikor minister volt. (Derültség és tetszés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Ugron t. képviselő ur is hivatkozott egy concret esetre. Megvallom, hogy annak részleteit nem ismerem és igy most sem megczáíolni nem birom, sem el nem ismerhetem. Egyet azonban tudok és ez az, hogy én nem ismerem azt a Kecskemét alatti pusztát, de azt tudom, hogy az országban számtalan, kivált nagy puszta van, melyet ha kétfelé osztanak, egyik része sokkal többet ér, mint a másik. (Ugy van! jobbfelől. Derültség a szélső baloldalon.) Ezen a tisztelt képviselő urak hiába mulatnak, mert azt minden ember tudja, a ki legkivált a magyar alföldet ismeri, hogy van puszta, a melyiknek egyik fele negyedrész annyit sem ér, mint a másik. Ezt tehát, mint bizonyítékot felhozni, igy egyszerűen nem lehet. De még egyet, t. képviselőház, a catasterről. Az egyik képviselő ur arra hivatkozott, hogy hiszen rendkívüli utón is felfolyamodhattak. Igen ám, uraim, csakhogy nem a rendidvüli úton kell folyamodni, hanem a rendes utón. (Élénk derültség.) Mert a rendkívüli utón sokszor, ha a törvényt meg nem sérti, még ha igazságtalanságot lát is a minister, nem segíthet rajta. Nem abban van tehát a bizonyíték, hogy rendkívüli utón; azt tessék bebizonyítani, hogy rendes utón kereste az orvoslatot. (Élénk derültség.) A másik, hogy talán még nem felejtették el azt sem, miután igazságtalanságról, részrehajló eljárásról beszélnek, hogy hisz a catasteri összeírás ellen nemcsak az embernek magára nézve volt joga a tiszta jövedelem ellen felfoiyamodni, de joga volt felfolyamodni minden általa tapasztalt igazságtalanság ellen és annak megvizsgálását követelni. Hát uraim, ha oly borzasztó igazságtalanság történt, annyira élhetetlenek Magyarország nem mamelukjai, hogy azt mind eltűrték? vagy annyira ellenzéki érzelmek hevítik keblöket, hogy eltűrték a kárt csak azért, hogy évek múlva a képviselőházban egy nagy vádat emelhessenek? (Derültség.) Higyjék el, az ilyen vitatkozással a közügynek semmit nem használnak, maguknak pedig sokat fognak ártani. De elhagyva már most e kérdést, melyre kényszerűségből tértem, kénytelen vagyok most is a javaslat fentartását kérni. Megvallom őszintén, nem szégyenlem bevallani, ha a pénzügyi bizottságban valaki azt indítványozta volna, a mit ma Horánszky t. képviselő ur nem indítványozott, de jelzett, hogy ezen iskolai czélokra szánt alapok után az egyenértékű adó ne emeltessék felébb, csak addig, a meddig az i883-ik előtti állapot visszaállítása követeli, hozzájárultam volna. Ha ma higgadt vitatkozással ugyanez indítványoztatik, itt is el tudtam volna fogadni; de a mi indítványoztatott, az nem az, hanem hogy a meglevő jövedelem csonkittassék. Ezt pedig elfogadni
