Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-23
33. országom ttles deeiseartier 1. 1887. 391 •nárító helyiséggel bírjanak és hogy közös nagy szárító házat állítsanak. Azonban most ismét engedje meg Polónyi t. képviselőtársam, hogy ismét a dohányjövedék igazgatóságához fordulok, még pedig annak elnökéhez, midőn azt a kérdést teszem, vájjon biztosítva lehetek-e a felől, midőn házat építek, hogy erre lesz-e szükség, mert a simítás nem okvetlenül szükséges, sőt olvastam szaklapokat, hol meg van mondva, hogy az a por, mely olyan, mint a virágon a himpor, ha leszárittatik, nem is fog ugy ízleni, továbbá én ismerek oly 2,000 holddal biró embereket, kik nem képesek évek óta egy lakóházat teremteni, hát közös simító-házat hogy építenek, obligoba teszi a gazda még gyermekét is. Azért én oda módosítisnáni e kifejezést, hogy külön simító helyiséggel birjanak, módosításomat méltóztassanak elfogadni. (Felkiáltások balfelöl: Be van már adva! Jobhfelől: Helyeslés. Elfogadjuk!) Bátor vagyok modosítványomat beadni. (Felkiáltások: Már be van adva ! Grecsák beadta!) JosipOViCh Géza jegyző (olvassa a módosítványt) : „A 2. §. második bekezdésében a „simítóházzal" szó helyett tétessék: „külön simító-helyiséggel". Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyminister: T. képviselőház! Ezen szakaszhoz több módosítás adatott be. Azon módosítványról, melyet Képpel Ferencz képviselő ur adott be, nem szükséges szólnom, mert már az általános vita alkalmával megmondtam, hogy ezen módosítványhoz, ha tétetik, hozzá fogok járulni. De szükségesnek tartom röviden reflectálni azokra, a mik a simító-ház vagy helyiség — erről majd később fogok nyilatkozni — ellen egyáltalában felhozattak. (Halljuk!) Az mondatott — és ez az, a mire különösen reflectálni akarok -— hogy ha egy közös, vagy a nagy termelőnél egy nagyobb simító-házban 40 — 50 ember együtt van, sokkal nehezebb a csempészetet ellenőrizni, mintha mindegyik dohányos külön simít a maga házában. Ez az állítás már csakugyan ellenkezik a legegyszerűbb gyakoTlsLÍt&l.(Ugy van! jobhfelől.) Mert sokkal könnyebb 40 ember eljárását ellenőrizni, ha egy helyiségben vannak, a hol egy felügyelő ellenőrizhet, mint ha ugyanazok 40-felé saját szobájukban simítanak, a hol minden lehető módjuk megvan azt a dohányt simítás közben elcsempészni; továbbá — mint maga a képviselő ur is elismerte — a súlyt nedvesítés által vagy leszedett sarjulevelekkel és ki nem képzett levelekkel pótolni, a mi mellett azon mérés semmi különös garantiát nem nyújthatnak. De megjegyzem még azt is, hogy ha a dohány egy külön simító-házban simittatik, ez a dohány megmérését nem zárja ki,, azt ép ugy meg lehet mérni, ha valaki odaviszi, mint a saját házában, csakhogy ily módon jobban lehet felügyelni, mig ha 40 ember külön, saját szobájában simít, akkor csakugyan nem lehet. A mi a qualitást illeti, a ki ismeri a dohánynak azon természetét, hogy az minden szagot igen könnyen magába vesz, az nem mondhatja, hogyjó simító-helyiség azon szoba, a hol talán ugyanakkor egy teknőben ruhát mosnak a konyhaaj tóban, káposztát főznek a tűzhelyen, a hol ott kapar a tyúk az ágy alatt t vagy ott ül a tojáson, tehát azon aprómarha szaga is ott van, mondom, hogy ily helyiségben való simítás a dohány minőségének előnyére és ne ártalmára legyen, azt állítani csakugyan nem lehet. Részemről tehát a külön ; simító-helyiség elleni megtámadást, legjobb meggyőződésem szerint indokolatlannak tartom. A t. képviselő ur azt is mondta, hogy ő olvasott egy levelet, melyben meg volt határozva, hogy az átvett dohány uak métermázsánkénti átlagára mennyinél ne legyen több. Mindenekelőtt — mert állítását kétségbe vonni, midőn azt mondja, hogy maga olvasta, egyáltalában semmi okom sincs — meg kívánom jegyezni, hogy még ez is | más és nem az, a mire nézve én a múltkor nyilatI koztam, mert a múltkor az állíttatott, hogy egy i dohánybeváltó kerületben meg volt határozva, i hogy — ha az összegre jól emlékszem — 40,000 forintnál többe abban a kerületben a beváltásnak kerülni nem szabad ; tehát tekintet nélkül a mennyiségre és minőségre lett volna ez megállapítva. Ez a két dolog semmi esetre sem egy és ugyanaz. De különben a dohánybeváltási szabályok, melyek érvényben vannak és érvényben maradnak, a törvényhatóságok részéről kiküldött biztosnak ezen irányban oly hatáskört adnak, a melyet, ha azok a biztos urak teljesítni akarnak, vagy ha az illető dohánytermelők azzal élnek, bizonyára módjukban van a dohányárak helytelen megállapítása ellen orvoslást keresni; ha semmi segédeszközhöz az illetők nyúlni nem akarnak, akkor azután természetesen jogosan nem is panaszkodhatnak. (Ugy van!) A mi a második módosítványt illeti, én a kérdést ugy fogom fel, hogy Grrecsák Károly t. képviselő ur tett egy módosítványt és Domahidy István t. barátom egy almódosítványt, a mennyiben Grecsák képviselő ur azt ajánlja, hogy a „simítóház " helyett tétessék: „ simító-helyiség", Domahidy képviselő ur pedig a „simító-helyiség 1 ' elébe ezen szót akarja tenni: „külön". T. ház, én a módosítványt az almódositványnyal együtt, tudniillik ha a „külön" szó beletétetik, hajlandó vagyok elfogadni, mert hisz nem lehetett és nem is volt a törvényjavaslatban meghatározva, hogy a gimító-háx egy magában külött
