Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-23

23. országos ülés lési engedély, ha kimutatják, hogy megfelelő'nagy­ságú, zárral és ha kívántatik ellenzárral ellátható szárító - pajtával és elegendő nagy simítóházzal bírnak. Kisebb termelők ily szárítópajtát és simitó­házat többen együtt is állíthatnak fel. Hogy a szá­rítópajta és simítóház minden kat. hold után minő térfogattal bírjon, azt a pénzügy minister rendele­tileg állapítja meg." Neppel Ferencz: T. ház! A szárító paj­tákra és simítóházakra vonatkozó szabálvt én nem­csak helyeslem, hanem szükségesnek is tartom. Ez a törvény leglényegesebb része. Csak gondos meg­válogatás és simítás által válik a dohány értékessé. Ezt simítóházak nélkül keresztül vinni és a csempészetet kellőleg ellenőrizni csaknem lehetet­len. En tehát az intézkedést magában igen helyes­nek tartom. Igaz, hogy a termelőre ez által igen nagy terhet rovunk; de ezen teher nagy részben csak látszólagos, mert ez bőven megtérül az ebből származó haszonból. Megjegyzem azonban, hogy uz erre vonatkozó utasítások lesznek nagy részben mérvadók az iránt, hogy a törvény ezen intézke­dése mennyiben lesz ezélszerü és a gyakorlatban mily eredményeket fog felmutatni. Vannak nagy termelők, kiknél oly rendes és pontos szabályok vannak behozva, hogy azoknál a törvény betűje szerint értelmezett simítóházak felállítása egészen felesleges volna és a nagy termelőre minden czél nélkül igen nagy költségeket róna. A kiadandó utasításoknak tehát olynoknak kell lenniök, hogy a törvény betűje szerinti intézkedések alól kivéte­leket lehessen tenni ott, a hol ezek indokoltak. A kistermelőre nézve is áll ez. Mert ha a kister­melőre a törvény szigorú betűje alkalmaztatik, jóformán lehetetlenné lesz neki téve a termelés. De nézetem szerint a szabálynak állnia kell és csak a törvény keresztülvitelére vonatkozó utasí­tásoktól függ nagyrészben, hogy helyes lesz-e a törvény ezen intézkedése, vagy nem? Bátor vagyok azonban itt azon ellentétre figyelmeztetni, mely e bekezdésben előfordul. Itt ugyanis az van, hogy: „Uj termelőknek ezenkívül csak az esetre adható termelési engedély, ha kimutat­ják, hogy megfelelő nagyságú zárral és ha kíván­tatik ellenzárral ellátható szárító pajtával és ele­gendő nagy simítóházzal bírnak." Bizonytalanra, tisztelt ház, nem fog senki paj­tát és simítóházat felállítani. Ezt tehát eirculus vitio­sus: mert nem kaphat valaki engedélyt pajta nél­kül és viszont nem építhet pajtát engedély nélkül. Arra pedig figyelemmel kell lenni, hogy ha netán e törvény intézkedése folytán a terület megapadna, a kincstárnak módjában legyen, azt emelni és új engedélyeket adni. Ezért bátor vagyok oly módo­sítást ajánlani, hogy azon termelőknél, a kiknél megvan a kellő garantia arra., hogy ha kötele­dewstmbíír 1. ISís?. | g^ zettséget vállalnak pajta építésére, annak meg is fognak felelni, termelési engedély adathassák, még mielőtt pajtát építettek volna. (Helyeslés jóbbfelál.) Módosításom ezek alapján ekként hangzik: A 2. §. második bekezdésének 3-ik sorában elő­forduló ezen szavak után „simítóházzal bírnak* tétessék: „vagy ha arra kötelezik magukat, hogy a dohánytörésig szárító pajta és simítóhelyiséget állítanak fel." (Helyeslés jobbfelöl) Elnök: A beadott módosítvány fel fog olvas­tatni. Josipovicll Géza jegyző (olvassa a mó­dosítványt). Balogh Géza jegyző Lipthay Károly ! Lipthay Károly: T. ház! Ha már a tisz­telt többség a dohányjövedéki törvények és tör­vényesített szabályok némely intézkedéseinek mó­dosításáról szóló törvényjavaslatot az államház­tartás érdekében — megengedem következetesen — de szerény felfogásom szerint a nemzetgazdászat szempontjával merőben ellentétesen elfogadni mél­tóztatott: részemre, mint a kisebbséghez tartozó egyik szerény tagra nem marad egyéb, mint a kényszerhelyzet álláspontjáva helyezkedve, arra törekedni, hogy ezen törvényjavaslatnak mindazon intézkedései, melyek pénzügyi eredmény nélkül a dohánytermelést csak nehezítik és a termelőket csak indokolatlan zaklatásoknak teszik ki, mellőz­tessenek, vagy legalább is módosíttassanak. (He­lyeslés szélső balfelöl.) Ily intézkedése a törvényjavaslatnak a töb­bek között az, mely a második szakasz második bekezdésében foglaltatik és a simítóházak obliga­tiv felállításának elrendelésére vonatkozik. (Hall­juk ! Halljuk.') Ámbár a simítóházak ezélszerütlenségét Gul­ner Gyula tisztelt képviselőtársam tegnapi és teg­napelőtti beszédeiben ugy elméletileg, mint ta­pasztalatikig is kétségbevonhatlanul bebizonyította: mindazonáltal legyen szabad nekem is, ki csaknem egész életem a gazdaság terén töltöttem el és sok esztendőn keresztül a dohánytermeléssel foglal­koztam, szerény nézeteimet kifejtem. (Halljuk! Halljuk !) Én, t. ház, a dohány-simítöházak obligativ felállítását feltétlenül elejtendőnek tartom, mert a simítóházakat én minden tekintetben czélszerüt­leneknek tartom. Gzélszerütleneknek tartom első sorban közgazdasági tekintetből a dohánytermelés javításának szempontjából; mert azon idő, mely a dohánykertésznek a dohány szárításától annak be­szállításáig rendelkezésére áll, igen rövid. Ezen idő gyakran megrövidíttetik még a fagyok által nagyon törékenynyé tett dohánynak simításra alkalmatlan volta következtében. Megrövidíttetik azonkívül még az által is, hogy 40, 50, sőt 60 24*

Next

/
Thumbnails
Contents