Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

162 '-• <"*Hágos ilé* jisímber 36. 1SS7. fejlődését és sokkal szűkebb körben fejlődnek és fejlődhetnek természetüknél fogva — és ez az előnyük a nemzetgazdaság szempontjából —mint a hogy fejlődhetnek a közvetett és fogyasztási adók általában. Ha t. képviselőtársam pénzügyileg akar segíteni, akkor ily adórendszerrel nem fog segíteni. Tovább megyek; a kérdés nemzetgazdasági részére hívom fel a t. képviselő ur figyelmét. Azt mondj a és ezt hangsúlyozzák többen, hogy a minőség fog javulni. Külpiaczokat kell teremteni és ezt csak ezen az utón lehet elérni. Bocsánatot kérek, ez igen nagy csalódás. A mint felszabadíttatik a termelés, minden ellenőrzés nélkül, miután a kincstárnak nem lesz beleszólása sem a mag, sem a minőség, sem a talaj megválasztására, minden talaj, minden mag fel fog használtatni s a.í eredmény ;ÍZ lesz, hogy lehetetlen, hogy a minőség javuljon, az lényegesen rosszabbul ni és a mennyiség szaporodni fog. A következmény a dohányárúnak tetemesen, felére vagy harmadára való csökkenése és értékesítésének lehetetlensége kifelé és Austriával szemben. Engedjen meg a t. képviselő ur, én akkor és oly körülmények között, a mikor egy államnak pénzügyei rendben vannak és nemzetgazdasági viszonyaiban nincsen az az óriási küzdelem, melynek közepette most vagyunk, még megengedhetőnek tartanék ily experimentumot. Mert ne méltóztassék azt hinni, hogy ezen állításomat én minden időre s apodictice állítottam fel. Én a viszonyokból indultam ki és vontam le a jelen körülmények közt ezt a következtetést és ha panaszkodnak mezőgazdasági válságról és a gazdának nehéz viszonyairól, e körülmények közt megkoezkáztatni azt, hogy biztos jövedelmétől elessék és hogy oly versenybe menjen bele, melyet egy-két év alatt egy nagy krach követhet, azt nem merném tanácsolni még azon esetben sem, ha pénzügyeinek szempontjából megkoczkáztathatnók, hogy 10—15 milliót néhány évig feláldozzuk. Mert az elől nem zárkózhatom el — ezt ajánlom becses figyelmébe, nehogy egyoldalúnak tartson — hogy rendes nemzetgazdasági viszonyok közt, midőn minden nemzetgazdasági tényező szabadon működhetik és nincs lekötve sem védvám, sem monopol intézkedések által: akkor hosszú időn át, mely alatt ideje van úgy a gazdának, mint az iparosnak és a kereskedőnek az új viszonyok közé magát beleélni és az összeköttetéseknek és közreműködésének ezer és ezer apró tényezőjét megteremteni, melyek szükségesek arra, hogy egy üzletág kifejlődjék és új alapokra fektettessék, nem tartom lehetetlennek azon intézkedést, melyet méltóztatott indítványozni; de oly körülmények közt, mint a milyenek közt most vagyunk, ezt megkoezkáztatni sem pénzügyi, sem nemzetgazdasági szempontból nem lehet. A mi a minőséget illeti, engedje meg a t. képviselő ur, hogy szintén a külföldre hivatkozzam. Azon országokban, melyekre hivatkoztam, Németországban, Belgiumban, oly dohänyüzlet van, a milyen azok számára, kik például esak az önök által talán túlságos mértékben rossznak tartott magyar vagy osztrák termékeket használják, egyáltalában élvezhetetlen. Ezt minden oldalról hallom, ezt csinálja a szabad termelés, mert nem is lehet semmi gond és ellenőrzés, sem a minőség, sem a feldolgozási mód tekintetében. A mi pedig a pénzügyi eredményt illeti, hogy szintén külföldre hivatkozzam, a nagy Németország a dohányföldre vetett adóból 8—11 millió márkánál többet nem vehet be. A licence adóból szintén 8 miliót, sőt a nagy Oroszország is csak 18.829,000 rubelt. Hogy milyen eredményt fogna a t. képviselőtársam elérni, annak fejtegetésébe tovább nem bocsátkozom. Következik a másik egyenes adó: a licenc adó. Ez bizonyos tekintetben megfordított alakban nálunk létezik, de hogy ez nem valami jövedelmező forrás, azt hiszem, a képviselő ur sem állította, a fentebb idézett külföldi példák is bizonyítják ; de bővebben fejtegetnem nem is kell. A harmadik a pipázók adója. A t. képviselő ur, ha jói értettem meg javaslatát, a pipázók összeírását a községi közegekre akarja bizni. T. képviselőtársam azt mondja, hogy a pipázó könnyen felismerhető. Igen, midőn a pipa a szájában van, de máskor nem és hogy egy ilyen összeírás alkalmával mennyi önkény és visszaélés fordulhat elő, arra nem is akarok kiterjeszkedni. De hogy rójják ki az adót? Egyszerűen fejadóvá akarják tenni? akkor sokkal egyszerűbb a fejadót behozni, Vagy pedig a vagyoni viszonyok szerint, a mint hangsúlyozta? Akkor csináljon belőle kereseti vagy jövedelmi adót, de nem szükséges, hogy a pipázók adóját csinálja. És különösen figyelmeztetem t. képviselőtársamat arra, hogy ezekre is semmiféle igazságos arányokat felállítani nem fog: mert a pipázók most arányosan adóznak ízlésük és módjukhoz képest, vagyis annyi és olyan dohányt vesznek, a mennyit s a milyet akarnak és megbírnak; de hogy ha a vagyoni viszonyoknak különben sehol Európában és sehol a világon meg nem állapítható igazságos mértékei helyett azokat a combinatiókat állítja fel a pipázók megadóztatására nézve, a melyekkel más egyenes adóknál is rendelkezünk, tudniillik akár az üzletet, akár a lakást, akár pedig az egyenes adókat vagy akármit; mindenütt sokkal aránytalanabbal és igy sokkal igazságtalanabbul lesznek az adózók megadóztatva, mint most a dohányjövedék utján, a mikor ízlésük és pénzügyi viszonyaikhoz képest adóznak.