Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-22
158 22. országos ülés noTember 30. 1887. törvényesített szabályok némely intézkedéseinek | módosításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása, zárbeszédeknek tartása. Az előadó urat illeti a szó. Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottságelőadója: T. képviselőház! A törvényjavaslat, melynek elfogadására a t. házat a pénzügyi bizottság nevében volt szerencsém felszólítani, két oldalról, két különböző szempontból vétetett érdemleges bírálat alá. Elvi alapon magát a monopólium intézményét, sőt fontosabb dispositiót is, azonban csak egy részről, Helfy képviselő ur részéről hallottam megtámadni, a ki mindjárt egy elvi fentartással élt beszéde elején, midőn kijelentette röviden és eathegorice, hogy a monopólium eszméjét a tudomány rég elítélte, azonban mégis 8 is egy olyan javaslatot nyújtott be, a mely nagyobb részében a monopólium fentartását kívánja. A mi a tudomány jelenlegi állását e kérdésben illeti, ennek fejtegetése ide nem tartozik és csak annyit vagyok köteles megjegyezni, hogy, ha a tudomány nevében absolute nyilatkozik Helfy t. képviselőtársam, akkor méltóztassék különbséget tenni a 60-as évek előtti és 60-as évek utáni tudományos irodalom között; mert az tagadhatatlan, hogy a 60-as, sőt a 70-es évekig túlnyomó volt e téren is azon áramlat, mely a szabad kereskedelemnek, szabad termelésnek, szabad iparnak feltétlenül hódolt. Azonban kétségtelen az is, hogy még ezen időszakokban ÍB, visszamenve egészen egy századdal, Neckertől a mostan is élő Leroy Beaulieuig igen sok nemzetgazda a monopóliumok közül sokra, de különösen a dohányjövedékre azt a következtetést teszi, hogy fentartandó, mert ily arányban az állam jövedelmeit igazságosan és könnyebb módon nem lehet pótolni. Leroy Beaulieu maga azt mondja: „Nemzetek fognak kihalni addig, mig képesek lesznek az államnak ezen jövedelmi forrást más módon pótolni." De ettől eltekintve is, tagadhatatlan — és én nem örülök neki, mert igazságos voltát és indokoltságát teljes mértékben be nem látom —hogy ujabban tudományos szempontból nemcsak e téren, hanem sokkal több kérdésben és több adókérdésben a monopólium hivei szaporodnak és a propaganda e tekintetben napról napra erősebb lesz. Ezt csak azért voltam bátor megjegyezni, mert ez idő szerint már általában a tudomány nevében feltétlenül ellene felszólalni meggyőződésem szerint nem lehet. A mi már most a coneret kifogásokat és indítványokat illeti, miután ezek közül a törvényjavaslat alapeszméjének terén esak Gulnert. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat és ennek indokolására felhozott beszéd mozog, első sorban ezzel leszek bátor foglalkozni, röviden és egyszerűen azért, mert az előttem szólt t. ministerelnök ur és Wekerle államtitkár ur a kérdésnek több olyan részét fejtették már ki, hogy ebben — azt hiszem — igen lényeges czáfolat foglaltatik Gulner t. képviselőtársamnak úgy indítványára, mint beszédére nézve. Azonban, mielőtt igénytelen észrevételeimet beszédének és indítványának érdemleges részére megtenném, két reetificatióval tartozom vele szemben. O tudniillik azt állította, hogy az osztrák fogyasztási viszonyokat és a dohányjövedéki eredményeket összehasonlítani és arányosítani már csak azért sem lehet a magyarországiakkal s ezen aránytalanságból a csempészet létezésére következtetést vonni, mert a fogyasztás minősége nagyon különböző; t. i. nálunk a közönségesebb fajú dohányokat, Austriában pedig inkább a szivarokat fogyasztják. Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de a statistika e tekintetben az ellenkezőt bizonyítja. A statistikai adatok szerint tényleg az 1885-iki számításokat véve alapul, a dolog ugy áll, hogy a szivarok és a dohány fogyasztása tekintetében körülbelül ugyanazon arány áll fenn köztünk, Austria közt és Magyarország közt, t. i. az összes dohányfogyasztás a monarchia területén 67V»%, Magyarországban 327* 0 /e, szivarban ott 687°, itt 32%'. Ebből tehát, a mint méltóztatik látni, azt a következtetést levonni, melyet Gulner képviselő ur levont, hogy nálunk a trafikdohány fogyasztása nagyobb, egyáltalában nem lehet, sőt ellenkezőleg; mert hogy ha Austriában ugyanazon évben 23 millió kiló, nálunk pedig csak 11 millió kiló közönséges dohány fogyasztatik, ez a mellett bizonyít, hogy a dohányfogyasztás más utón van ellátva nálunk, különösen az évnek bizonyos részében s az országnak bizonyos vidékein s ezért nem történik sem a fogyasztás s ezért nem emelkedik sem a jövedék oly nagy mértékben, mint várni lehetne. De különösen felhívom a képviselő ur figyelmét azon körülményre, hogy azon adatokat, melyeket nálunk különböző évek arányai és a különböző pénzügyi igazgatóságok területén a jövedékek eredményei közt felmutatni bátor voltam indokolásomban és igénytelen felszólalásomban s a melyekből bátrabban és határozottabban merem azon következtetést vonni, hogy ezen a téren csakugyan a csempészet rontja a dohányjövedék eredményét, azt nem méltóztatott megczáfolni, ezt nem méltóztatott érinteni, pedig azt hiszem, hogy észrevehette, hogy séma külföld példáira, sem az Austriából vett adatokra akkora, súlyt nem fektettem, mint arra sem, a mi azokban az adatokban rejlik, hanem igenis a legnagyobb súlyt fektettem a köztudomásra, a mit számokban kifejezni nem lehet s a mit e házban senki kétségbe nem vont. Azt hiszem tehát, hogy a t. képviselő ur nem fogja visszautasítani azon állításomat, hogy a csempészet csakugyan nagy mértékben létezik. És ha erA nem utasítja vissza, akkor a kérdés az;
