Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-21
21. országos ülés november 29. 1S87. ÍŐ3 riumban és ezen az úton halad a pénzügyministe- j rium azóta, hogy szakítva az ezelőtti állapottal, | nagyobbította a különbözetet, mely van a jó quaHtású és a gyöngébb dohányok beváltási ára között. Ez is, gondolom, oly intézkedés, mely csakis odavezethet, hogy az illetőknek okuk legyen igyekezni, jobb dohányt termelni. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Én azt mondom s bátor is vagyok megjegyezni, hogy tudomásomra legalább, bár nem régen vagyok a pénzügyministerium vezetésével megbízva, igyekeztem tudakozódni, hogy régebben hogyan voit — arról, miszerint egyes dohánybeváltóhivataloknál ki lett volna valaha tűzve egy maximális összeg, hogy akármennyi az a dohány vagy akármilyen minőségű, anuál többet adni nem szabad, a pénzügyministeriumban nem tud senki semmit. De hát, t. ház, sokat hajlottam ma is, tegnap is, hogy ha a csempészet van, oka a laza. rossz administratió. (Egy hang: Az is!) Másfelől hallottam, hogy milyenek azok a finánezok. Bocsássanak meg a t. képviselő urak, a mi először ezekeílleti, gondolom főleg Petrich képviselő ur említ tette, hát erre eszembe jut egy igen sikerült mondat, melyet ezen helyen mondtak el régebben. {Halljuk! Halljuk!) Midőn valaki kikelt a finanezok ellen, hogy milyen emberek azok, az akkori pénzügyminister azt mondta: általánosságban valamennyiről nem fogadom el, de viszont arról, hogy nincsenek köztük olyanok, én jót nem állhatok, mert hiszen hiába kínálnám meg akár a képviselő urat, akár a kassai püspököt azzal, hogy finánez legyen, nem fogadná el. (Élénk derültség) De különben, t. képviselőház, az természetes, hogy a cseni];észetet addig, míg az csak pénzügyi közegekre van bizva, még ha azok a legpontosabban, a leghívebben teljesítik is kötelességüket, de mig azok semmi támaszt nem nyernek sem a községi, sem a megyei, sem semmi néven nevezendő más administratiótól, ellenőrizni nem lehet. (Ellenmondások balfelöl. Igás! JJgy van! jobbról.) Mig a bíró, a szolgabíró, a törvényszéki bíró s mindenféle ember, a kinek közerkölcsiség és törvény felett kellene őrködnie, nyugodtan nézi — ha nem is vesz belőle — hogy árulják szekéren a dohányt, akár a piaezon, (Úgy van! jobb felől.) addig az a financz meg nem felelhet feladatainak. És most mit akar ez irányban a törvény? Midőn azt czélozza, hogy valahára törvény szerint specifice ki legyen mondva, a mi különben magától értetik, hogy az administratió minden ágazatának kötelessége az államkincstár érdekeit ezen irányban isvédeni, akkor azt mondják a t. képviselő urak, hogy kémkedésre akarjuk szorítani, hatásKÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. I. KÖTET. körébe nem tartozó ügyekkel elfoglalni az administrativ tisztviselőket. Hát nem tartozik-e a hatásköréhez gátolni a csalást, lopást, mindenütt, a hol látja? Nem tartozik-e hatásköréhez védeni az állam magas érdekeit? Én azt hiszem, hogy oda tartozik és épen azért, hogy ezen öntudat valahára gyökeret verjen az illetőkben, szükségesnek tartottam és tartom, hogy ezen törvényjavaslat a hatáskörében való teendőiket positive, concrét alakban megszabja. (Helyeslés a jobboldalon). Nem kémkedésről van itt tehát szó, hanem emlékeztetésről, hogy teljesítse mindenki kötelességét, (ügy van! jobbfelől.) És azt mondják a t. képviselő urak — és ebben igazuk is van — hogy a csempészkedést egészen meggátolni sohasem lehet, Tökéletesen igaz. Nagyon szívesen mulattak azzal az elhullatott dohánylevéllel vagy avval a szegény ember pipájával; de higyék el, hogy az még nem csinál olyan sok bajt És legyen nyugodt gr. Dessewffy képviselő ur, nem akarom én — hogy az ő hasonlatával éljek — a nyomtató lónak a száját bekötni, mert tudom, hogy nem lehet. De ha elérhetnők és ha eléri ez a törvényjavaslat azt, a mire törekedni fogok és pedig — ha ugyan a törvény meglesz és én ezen a helyen leszek — törekedni fogok kérlelhetetlen szigorral, (Élénk helyeslés jobbfelől) hogy azok, a kiktől el kell várni, hogy megértsék és belássák, hogy az államkincstárt megcsalni ép olyan bűn, mint embertársát megcsalni; ha elérjük azt, hogy azok nem veszik a csempészett dohányt, akkor vége a nagyban való csempészetnek. (Igaz! ügy van! jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) De talán azt mondják a képviselő urak: ha ez így van, mire való akkor megvonni a termelőktől azt, hogy dohányt visszatartaniók lehessen ? Hát megmondom, mire való. Azt még az ellennézeten levő képviselő urak közöl is azok, a kik a dohánynyal, ugy látszik, mint szakemberek foglalkoztak, megengedik, hogy ma ez a visszatartás igen sokaknál csakugyan nem szolgál egyébre, mint arra, hogy azon czím alatt azután elcsempészhessenek, a mennyit tetszik. Csakhogy a képviselő urak egy minimum meghatározásával akarnak ezen segíteni. De hát t. képviselőház, nem az az egy pár kiló dohány, a mit így elszívnak, teszi a nagy károsodást, hanem igenis épen az a visszaélés, a melyre ez tkg kaput nyit. Mert méltóztassanak ezt venni: valaki megváltja a két kilós dohányát — vagy a Gulner képviseiő ur javaslata szerint megváltana az egyik tizet, a másik tizenötöt, sőt a családtagokkal együtt még többet is — de a licentia a birtokában van. Már most akármikor keresnének, vagy találnának nála dohányt, ő, habár akkor már talán a tizedik tiz kilóval bánik is el r 20
