Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-21

4*6 £1, »r*zií«í tléa »»reml>er 'i*. i»I. sorban orvoslandók és megszüntetendők lettek volna. Ez nem oly lényegtelen kérdés, hogy erre vonatkozólag megnyugvást lehetne merítenni Néppel Ferencz t. képviselőtársam azon kijelentéséből, hogy megszüntetése fellett ugyan véve a törvényjavaslatba, de elejtetett, mertnines itt még az ideje, mivel a törvényjavaslatba való felvétel csak alapos és fontos okokból történhetett, az elejtés indokait pedig nem ismerjük. De ezen felül igazolni fogom, hogy a kiviteli termelés és kereskedés az államot visszatérítés nélkül tetemes költségekkel terheli, a jövedéktől tetemes hasznot von el s hogy ezek mellett a csempészet a törvényjavaslatban foglalt szigorú intézkedések daczára továbbra is virágozni fog. Ez által a kiviteli kereskedés az állam költségére és kárára is néhány kiviteli kereskedő kezében marad. Százezrek eddig elnézett jogai feláldoztatnak a jövedék érdekeinek, néhány kiviteli kereskedő érdeke a köz- és jövedék érdeke fölé helyeztetik s ezeknek a közérdekkel ellenkező jogai továbbra is fenmaradnak. (Ugy van! a ssélső baloldalon.) Régebben gazdasági egyesületek és mások is azon véleményben voltak, hogy a dohánymonopoliumnak a közgazdaságra és termelésre kiható káros következményei enyhíthetők lesznek a kiviteli termelés és kereskedés minél tágasabb mérvben vídó engedélyezése által. E feltevés azonban Európa közgazdasági helyzete és viszonyainak Átalakulása következtében tévesnek bizonyult. Vagy legyen a dohány egészen kincstári mono polium vagy pedig termelésre, forgalomra és kereskedésre nézve egészen szabad. A tapasztalat ugyanis megmutatta, hogy a kivitéli kereskedés csak néhány ember monopóliuma lett, mely egyesek érdekében a verseny kizárása mellett áll fenn, mely az államnak nem hoz jövedelmet, hanem ellenkezőleg a felügyelet és ellenőrzéssel járó tetemes költséget hárít visszatérítés nélkül az államra. (Ugy van! a ssélső baloldalon.) Ennek igazolására a következő adatokra hivatkozom. (Halljuk!) í885-ben kiviteli dohánytermelési engedélylyel 9,539 kat. hold, 1886-ban 11,057 kat. hold volt beültetve, ez után engedélyeKési és felügyeleti díj fejében 1885-ben 10,008 írt, 1886-ban körülbelül 12,000 írt fizettetett, mi a kiviteli termelés és kereskedésre vonatkozólag gyakorolt felügyelet és ellenőrzéssel járó költségeknek csak aránytalanul csekély részét képezi. A felügyelet és ellenőrzés oly módon gyakoroltatik a kivitelre mint a kincstár részére való termelésnél. Roppant teendői közzé tartoznak a dohánynyal beültetendő terület megtekintése, felmérése, az ültetvények fejlődésének megfigyelése, a várandó és való termés mennyiségének megállapítása, a termésnek zöld állapotban való j felvétele, ennek a törés befejezése után a száraz I állapotban levő dohánynyal való összehasonlítása. Azonkívül ellenőrző közegek kisérik a kiviteli dohányt, ha az a termelő raktárába innen a kereskedő raktárába, ennek egyik raktárából a másikba, vagy ha külföldre szállíttatik. Mindezen functióért a kiviteli termelő felügyeleti díj fejében holdankint 1 frtoi, az új törvényjavaslat szerint két frtot fizet, tehát annyit, mint a kincstári termelők, de ezeknek dohánya után a haszon a kincstáré, mig a kiviteli termelőknél a kereskedőé. Azért ebből távolról sem azt akarom következtetni, hogy tehát a kiviteli termelők fizessenek többet, mert ezek különben is vágyódnak i helyzetöket a kincstári termelők helyzetével felesei rélni s mert e költséges felügyeletet az állam egyedül a kiviteli termelők érdekében gyakorolja. Hogy pedig a kiviteli kereskedés, ezen igy holdankint fizetendő 1 frttal, a törvényjavaslat szerint 2 frttal aránytalanul csekély összeggel járul a felügyeleti és ellenőrzési költségekhez, az kétségtelenül kitűnik a dohánystatistika és a költségvetés néhány tételeinek összehasonlításából. A kincstár részére 1886-ban 105,460 hold, a kiviteli kereskedők részére i 1,057 hold volt dohánynyal beültetve. Az állam dohányjövedéki általános költségek fejében fizet 606,262 frtot és a felügyeletet ellenőrzést és gyakorló/pénzügyi őrségre 2.200,000 frtot költ. Igaz ugyan, hogy a pénzügyőrség költségeinek egy része a fogyasztási adók terhére esik, de azért kiviteli kereskedés által 11,057 hold után fizetett 12,000 frtnyi felügyeleti költségmegtérítés mégis aránytalanul csekély, mert a csak erre vonatkozólag gyakorolt felügyelet az államnak legalább 10-szer annyiba kerül és kétségtelen, hogy a kiviteli kereskedés mintegy állami subventióban részesül a jövedék kárára. De azonkívül, hogy a kiviteli kereskedés az állami közegek nagymérvű igénybevétele által az államnak tetemes költségébe kerül, az még tetemes hasznot is von el a jövedéktől és a csempészet megszüntetését megnehezíti, ugy hogy a kiviteli kereskedés jelenlegi rendszerének megváltoztatása vagy megszüntetése nélkül a dohányjövedék lényeges emelkedése nem várható. A kiviteli kereskedők által a jövedéktől elvont hasznot a következő számcsoportosítással mutathatom ki. (Halljuk ') A kiviteli kereskedők 1885. évben 7.325,000 kgr. dohányt adtak el és a kincstártól a külföldre való szállítás végett 4.780,000kgr. dohányt vettek át a beváltási árakon, eladtak egy métermázsát átlag 23.75 kron. A kincstár egy métermázsa dohány után a fuvarozási és átvételi költségekkel együtt átlag 17.39 krt fizet; minthogy pedig fel nem tételezhető, hogy a kiviteli kereskedők többet | fizessenek mint a kincstár, nyereségük egy méter-