Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-13
13. országos ülés október 19. 1SS7. 93 a mi minden müveit tisztességes ember felfogása. De ismétlem, e levél a hírlapokban jelent meg. Elhiszem, hogy nem a belügyminister ur küldte oda, elhiszem azt is, hogy nem Tallián főispán küldte oda, de megjelent és ehhez nekünk szavunk van és kell hogy a minister urnak is legyen szava. Azt megengedem, hogy ily levelet talán más főispán is irhát, ily dolgokat és üzelmeket talán más főispán is csinál, legalább ugy a parlament magános bizalmú természetű köreiben, mint a többség igen tisztelt tagjai mondják: Hiszen ha csak ez az egy levél volna, de száz és ezer van ilyen! Mindezt megengedem, t. minister ur, de egy napvilágra jött ós itt is kitűnt, hogy minők némely főispánok, vagy legalább minő a somogyi. Már a tisztesség, a melylyel minden kormány önmaga iránt tartozik s a szeméremérzet is, melylyel legalább a külsőt meg kell menteni, megkövetelte volna, magasabb elkölesi indokról nem is beszélve, hogy mikor a minister úr október 4-től egész 19-ig szíves várni a felelettel, az legalább abban álljon, hogy méltóságos Tallián volt somogymegyei főispán állásából nyugdíjazás nélkül, saját kérelmére elmozdittatott. Ez az igazi felelet, a többiről nem kérünk — a többi nem tartozik a dologhoz. A választ ismételve nem veszem tudomásul. (Helyeslés szélső halfelöl.) Elnökl Kérdem, a t. házat, méltóztatik-e a belügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul vette a választ. T. ház! Hátra van még Szendrey Gerzson képviselő úr interpellatiója. Mielőtt azonban £iz interpellatio előadatnék, ezélszerü lenne, ha a t. ház a holnapi ülés ideje és napirendje iránt méltóztatnék határozni. Legczélszerűbb volna holnap d. u. 1 órakor tartani az ülést, melynek napirendjére először a ma megejtett választások eredményének kihirdetése lenne kitűzendő, azután következnék a részleteiben is megállapított vála zfeliratnak végszerkezetben való felolvasása, az elnök és a jegyző által szokott módon nyilt ülésen való aláírása és megpecsételése. Végre következnék a könyvtári bizottság jelentése a könyvtár részére havonként előirányzandó kiadásokról. (Helyeslés.) Ha ezt méltóztatnak elfogadni, a napirend ekként állapíttatik meg. Most pedig méltóztassanak meghallgatni az interpellatiót. (Zaj.) Szendrey Gerzson: Tisztelt ház! Ezen ellenkező véleményekből támadó zaj és ellenmondások után igen nagyon röviden mindenkit közelebbről vagy távolabbról érdekelhető interpellatiót fogok intézni a pénzügyminister úrhoz pénzügyi tekintetben. Sajnos dolog ugyan, hogy képviselői működésemet panaszszal kezdem, mert általános fogalmak szerint, legalább én úgy fogom fel, minden interpellatio egy panaszra vezethető vissza. Magyarországban, általában véve minden embernek meggyűlik a baja pénzügyi közegekkel. Sajnos, hogy erre nézve némileg rosszul hozott pénzügyi törvények szolgáltatnak alkalmat; de még inkább alkalmat szolgáltat erre a pénzügyi közegeknek, tisztelet a kivételeknek, általában rosszhiszemű eljárása, rosszhiszeműsége, vagy pedig szembehunyása. Nagyon elmaradt embernek* kellene knni, aki ne tudná, hogy a pénzügyi törvények szerint a nyugtákra általában véve, mindig második fokozat szerint ragasztható fel a bélyeg. Tudomásom szerint a pénzügyi törvényekben sehol megírva nincsen, hogy a nyugtára állandó bélyeg is volna ragasztandó, Mert ha ez utóbbi állana, akkor azoknak, a kiknek kezén pénz forog, igen nagy előnyére válnának — az állam minden polgárának. Hogyan? Az állandó bélyeg* kivettetnék bizonyos összegre s akkor nem törődnénk azzal, hogy 10 frtos, 1000 frtos vagy 100,000 frtos nyugtáról van-e szó ? Hanem a pénzügyi közegek divatba hozták, hogy a nyugtabélyegek helyett a nyugtára állandó bélyegek volnának felragasztandók. Ez az egyik eset, melyet okmánynyal is fogok igazolni. A perek rendszerinti képviselői az országban gyakorló ügyvédek. Igen helyes intézkedés van téve arra nézve a pénzügyi törvényekben, bogy az ügyvédek, mint a kikről feltételezhető, hogy egyúttal hivatvák őrködni a felett, hogy az általuk benyújtott okmányok bélyegekkel szereltessenek fel. Ez igen helyes felfogás. De másként áll a dolog akkor, midőn a gyakorló ügyvédekhez odaviszi a panaszos fél ügyét, aki bizonyos okmány utján jogait akarja érvényesíteni a leendő alperes ellen: egyáltalában nem pótolható, nem ragasztható rá a bélyeg, melyet, ha pótolni akar is, lelet tárgyává lenne, a mennyiben a felülbélyegzés mai nap lejárt és ezelőtt egy évvel kiállított okmányra nem eszközölhető. Ilyen felelősséggel] terhelni az ügyvédi kart, azt hiszem igen méltánytalan és alaptalan volna. Valaki azt mondhatná, és helyesen, sőt magam is azon meggyőződésben voltam sok ideig, hogy mindezen alaptalanul és nyilván jogtalanul felvett leletek ellen ott vannak a pénzügyi közegek, illetve a felső forumok, tessék felebbezni, majd azok igazságosan el fogják intézni. De bizony nem intézik azt el igazságosan, hanem a pénzügyi törvényeknek egyáltalában meg nem felelő módon —mert rendesen helybenhagyják. Hogyha mindezek legalább 8 — 10 esetben meg nem történtek volna — a mint azt tapasztala-