Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-334
gg 334. országos ülés márczins I. 18S7. barátaim a költségvetést az ily kormánynak ren- j delkezésére nem bocsáthatjuk. (Hosszas élénk he- I lyeslés és éljenzés balfélől.) B. Andreánszky Gábor: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mielőtt saját és elvtársaim nevében kijelenteném, hogy mi bizalommal a jelen kormány iránt nem viseltetünk és azért visszautasítjuk a törvényjavaslatot, engedje meg a t. ház, hogy a közel múltban előfordult két újabb momentumra hivatkozzam, melyek alkalmasak arra, hogy bizalmatlanságunkat nagy mérvben fokozzák. (Halljuk! Halljuk!) E momentumok egyikét ama nyugtalanító újsághírek egyike képezi, melyre Helfy képviselőtársam hivatkozott, t. i. hogy a Rotschild-ház csak azon feltétel alatt akar kölcsönt adni, hogy ha Austriával közösen vesszük azt fel, illetőleg közösen garantirozzuk. Igaz, hogy e hir nem valami különös hiteles forrásból származik, de oly rettentően plausibilis, hogy nem eshetik nagyon távol a valótól és ha még meg nem történt, valószínűleg meg fog történni. Annál komolyabban foglalkozhatunk a hírrel, minthogy azon általánosan elterjedt aggodalmat representálja, hogy Magyarországnak, a mint fizetésképtelenné válik, legelőször is állami önállóságát fogják sequestrálni. De azt is látjuk, hogy a pénzhatalom sokkal nagyobb bizalommal viseltetik Austria iránt. Látjuk ezt abból, hogy az austriai 4% aranyjáradék árfolyama 12°/o-kaláll magasabban, mint az ugyanannyit jövedelmező magyar aranyjáradék. De azért jobban is szereti a zsidó pénzhatalom Austriát és azon körülmény, hogy midőn a t. ministerelnök ur felmegy Bécsbe alkudozni az osztrákokkal, mindig engedni kénytelen, nem kis mérvben azon jogtalan, de döntő befolyásnak tulajdonítandó, melyet e pénzhatalom mindig Austria érdekében érvényesít. Azt hiszem, Rothschild báró ép oly jól tudja, mint mi mindnyájan, hogy e közös garantia eszméje minket a közös Reichsrathba vezetne, Magyarország önállóságát eltemetné, nem volna tehát itt egyéliről szó, minthogy Magyarország, mint valami könnyelmű jogász indexét, állami önállósága garantiáját tegye zálogba a zsidónál. De mit szólnak önök ehhez t. függetlenségi és negyvennyolczas párti képviselők, kik e jó hazafiak kedvéért saját függetlenségi elvtársaikat akarják feláldozni ép ngy, mint Ábrahám felakarta áldozni saját gyermekét, Izsákot. (Derültség a bal- és szélsőbal némely padjain.) Igaz, hogy az neki nem sikerült, (Zaj! Halljuk! Halljuk!) hiszem, hogy itt sem sikerül •, hogy ezen hazafiak oraculuma, jövendő világuralmuk presumptiv dynastiája még azt az Önállóságot is elakarja venni hazánktól, melyet önök annyira keveslenek. Mielőtt bizalmatlanságooi fokozásának második momentumára térnék át, engedje meg a t. háZj hogy refleetáljak Móricz Pál képviselőtársamnak az izraeliták érdekében elmondott múlt pénteki fejtegetéseire. (Halljuk!) Először is nekünk az izraelitákkal nincs semmi dolgunk, mert e nép nem létezik — hisz ha jól tudom, Schoppenhauer erre figyelmeztet, midőn ezeket mondja: „Sie, dieJuden, lieben sich Israeliten zu nennen, was jedoch ganz falsch ist, da wissentlich die ísraeliten durch Salmanassar II. König von Assirien, glorreichsten Angedenkens bis zum letzten Manne vertilgt wurden". Hogy tehát az e tárgyban tartott beszédek menetét e zavaró helyreigazító közbekiáltásokkal ne akadályozzák, kérem a más elvű képviselő urakat, méltóztassanak a gyermeket mindig a maga nevén nevezni már a történelmi correctség kedvéért is. (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbal némely padjain.) Móricz Pál t. képviselő ur az állítja, hogy a magyar kereskedelem és iparnak a zsidók adták azt a nagy lendületet, mely azt a jelen virágzó állapotába juttatta. Azt hiszem én, e lendület hason irányú volt azon lendülettel, melyet, a t. képviselő ur pártja és kormánya az ország pénzügyeinek és közgazdaságának adott: lendítés volt az a sülyedés felé. Szegedről hallottam hiteles oldalról, hogy ott minden iparvállalat, melyet keresztények létesítettek, ma zsidó kézre került, új iparvállalatot a zsidók pedig egyet sem létesítettek. (Igaz! JJgy van! a bál- és szélsőbal némely padjain.) Vannak egyes madárfajok, kik másnak fészkeit elfoglalják erőszakkal vagy csellel, mások dolgoznak az otthon íelém'tésében, ők pedig a készre jönnek, azt elfoglalják és abban vigan szaporodnak. Némileg ezen madárfajok lendítenek a fészekiparon, mert a kivert munkás madarak egy fészek helyett kettőt csinálnak, ha van hozzá erejük, ha nincs, akkor pedig fajuk pusztulásnak indul. Ezen fészekfoglaló madarakat az összehasonlító ornithologia bátran zsidó madaraknak nevezhetné. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgy mellett maradni s kérem erre már azért is, mert a jó ízlés azt parancsolja, hogy azon tárgyat, melyet már egyszer épen a szomszédja igen tüzetesen fejtegetett, ne méltóztassék újból felhozni. (Helyeslés a jobboldalon. Derültség.) B. Andreánszky Gábor: Ilyenféle madár a tolakodó természetű veréb is és azért a főváros verebei különös előszeretettel keresik fel elvtársaik kedvéért a Lipótváros sétányát. (Derültség.) Móricz Pál t. képviselő ur a zsidók uzsorapusztításait állítólagosaknak mondja és evvel csak azt bizonyítja,hogy bokros magánteendői nem neki engedik az ország különböző vidékein széttekinteni, így például Debreczen vidékén a Sárréten. De egy kísérletet proponálok a t. képviselő urnak. (Halljuk! Halljuk!) Beszélje reá elvtársait, hogy vigyék keresztül, mikép a csalás, a hamis
