Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-334

86 334. or-SKáges Vés aärczins I, 1SS7. védelmének fokozhatását a véletlen esélyeitől, mások akaratától teszi függővé : addig lehetetlen nem kétkednem abban, hogy a kormány a helyzet egész komolyságát felfogja. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mert azt az egyedüli eszközt, a mely még rendelkezésre áll, hogy a jövedelem többlet eléressék, a véletlentől, mások beleegyezésétől teszi függővé. (Ugy van! a bal- és [a szélső baloldalon.) És igazán szeretném tudni, miért teszi ezt a kormány, szeretném ismerni azt az érdeket, a melyért nem meri, vagy nem akarja Magyarországnak legalább azon jogát, mely ma életszükséggé vált, érvényesíteni, hogy fogyasztási adójának teljes kihasználhatása felett önállóan rendelkezzék. A kormánynak erős többsége van ebben a parlamentben; attól, hogy más pártok Austriával szemben minuendo licitátióba bocsátkozzanakvele, nincs oka félni; mert hiszen az egyik ellenzéki párt határozottan a fogyasztásizärvonalat követeli, a másik ellenzéki párt pedig még ennél is tovább megy és a külön vámterületet követeli. Attól tehát, hogy találkozzék párt, mely Magyarországra kevésbbé kedvező és Magyarországnak kevesebb jövedelmi forrást biztosító egyezményt kössön, ettől a t. ministerelnök urnak félni nem lehet. (Ugy van! balfelől.) S ez igy lévén, előáll az a kérdés: midőn egy kormány oly hatalommal rendelkezik, hogy csupán erős akaratától függ, hogy az országnak ezen lényeges érdeke érvényesüljön és ez a kormány ezt mégsem teszi, micsoda haszna, micsoda előnye van az országnak abból a nagy többségből, amely a kormányt támogatja? (Elénk tetszés balfelől.) Csak örökké argumentum legyen-e ez a nagy többség arra, hogy minden kérdésben a magyar kormánynak kell engedni, mivel biztosabban képes a megáílíspodásokat keresztülvinni, mint a monarchia másik államának kormánya? (Élénktetszés balfelől.) Ne ébredjen-e fel egyszer e többségben az a jogos és hazafias ambitió, hogy az ő hatalma ne az ország gyengeségének, hanem erejének legyen alapja? (Élénk tetszés balfelől.) Legyenek meggyőződve a t. urak a túloldalon, hogy ha egy némelyiköknek ezen dolog nevetségesnek látszik is — a mi igen szomorú világításba helyezi az illetők felfogását— mi mindnyáj analáirjuk azt, a mit Helfy képviselő ur mondott, hogy oly rendszabályok kivitelénél, melyek az országot a jelenlegi bajoktól megmentenék, bár meggyőződésünk szerint nagyrészt önök maguk okozták ezeket a bajokat, még önöket is támogatnák. (Ugy van! balfelől.) Kincs tehát egyéb képzelhető ok, mint a nem akarás, mint a helyzet komolyságának nem méltatása, ha a kormány ma is habozik abban, hogy az országnak megszerezze azt az egyedüli eszközt, melylyel pénzügyeit rendezheti. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Talán a politikai okokat méltóztatnak felhozni, melyek a monarchia szilárdságára vonatkoznak, a jelenlegi válságos időkben? Hát, t. képviselőház, az én nézetem szerint a monarchia szilárdsága mindenekelőtt egy erős Magyarországot kivan, (Élénk helyeslés és tetszés balfelől) Magyarországpénzügyi összeroskadása sokkal súlyosabb és gyógyíthattanabb sebet ejtene a monarchia szilárdságán, mint a fogyasztási adó kérdésének néhány hónapig függőben maradása. (Ugy van! balfelől.) Ezen állítólagos politikai veszélyekről nekem ne beszéljen senki; a fogyasztási adók kérdésével Összeköttetésbe hozva annyira nem komolyak ezek, hogy azok emlegetését a nem akarás biztos jelének lehet tekinteni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Végre, hogy az általános költségvetési vita óta előállott és módosult helyzetnek teljes képe előttünk legyen, magának a kabinetnek helyzetére is kell egy pillantást vetnünk. (Halljuk! Halljuk!) Én tökéletesen egyetértek előttem szólott t. képviselőtársammal abban, hogy a kabinet helyzete, a ministeri tárczäk vállalása, vagy elhagyása, nem a kormánynak és nem a kormányt támogató többségnek házi vagy családi ügye, hanem országos ügy, melynek indokairól az országnak, első sorban pedig a parlamentnek van joga, hogy értesülést szerezzen. Helytelennek tartom én is azt az eljárást, hogy a jelen pillanatban, midőn a pénzügyek képezik a helyzet súlypontját, a pénzügyminister a kabinetet elhagyja a nélkül, hogy elhatározásának indokairól akár ő, akár pedig a kormány feje a parlamentet értesítené. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És ez nálunk, t. ház, szokássá kezd válni, de ez egyike azon szokásoknak, a melyek a parlament tekintélyének hanyatlását sajnosán jelzik. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A ki a volt pénzügyminister ur előtt közvetlenül kilépett a kabinetből, a volt közlekedésügyi minister ur, ha nem is a parlament előtt, de legalább választóihoz intézett nyilt levelében kifejtette távozása okait. (Derültség balfelől.) Meglehet, hogy épen a volt közlekedési minister úrban utólag fölébredt őszinteség és annak a levélnek ebből folyó tartalma volt a t. kormányra oly hatással, hogy ezentúl a kilépő kormányférfiaknak lakatot akasztanak a szájukra. (Élénk tetszés és éljenzés a baloldalon.) Ezt én, t. ház, nem vitatom, de nem is egyedül ez az oldala a kabinet helyzetnek az, a mivel foglalkozni kivánok. Kilépvén a ministeriumból gróf Szapáry Gyula, a t. ministerelnök ur vállalta el a pénzügyi tárcza ideiglenes vezetését. Nekem, t. ház, az ellen, hogy t. ministerelnök ur vállalja el a pénzügyi tárczát, semmi kifogásom nem lehet. Én ugyan általában véve nem tartom helyesnek azt a praxist, melyet a t. ministerelnök ur honosított