Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-334
82 334. országos ülés márezins !. 1S87. tikai fejtegetésekbe, hanem egyszerűen constatálja jelentésében, miszerint az ezen törvényjavaslatban foglalt összeg tételek a beosztás és az öszszegek tekintetében, valamint az ország jövedelmeinek felhasználása és a mutatkozó hiánynak fedezése tekintetében a ház határozatainak, illetőleg az utóbbi kérdésre nézve az utóbbi években alkalmazott eljárásnak tökéletesen megfelelnek és ebből a szempontból van szerencsém a t. képviselőháznak a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz.* T. képviselőház! (Halljuk!) Az általános költségvetési vita alkalmával ugy én, mint t. elvbarátaim kimerítően adtuk elő az indokokat, a melyeknél fogva az 1887-iki előirányzatot ugy közjogi, mint pénzügyi és közgazdasági szempontból el nem fogadhatjuk. Nem lehet szándékom azon fejtegetéseket most akár ismételni, akár tovább fűzni. Ugyanazon fejtegetések folyamán oly világosan és félreérthetetlenül doeumentáltnk a jelen kormány iránti bizalmatlanságunkat, hogy felesleges munkának tartom azt újból indokolni; a miből természetesen és önként következik, hogy most, midőn az appropriatióról van szó, vagyis arról, hogy ki legyen megbízva a ház többsége által már megszavazott költségeknek kezelésével, vagyis az összes kormányzat továbbvitelével: mi nem járulhatunk hozzá, hogy ez újból a jelen kormány kezeire bizassék, mely kormány nagyrészben ezen helyzetet előidézte. Nagyrészben, mondom, mert jól méltóztatnak tudni, hogy ugy én, mint t. elvbarátaim azon rendületlen meggyőződésben vagyunk, mely meggyőződést hosszú évek tapasztalatai mindinkább megerősítették, hogy a mi baj, a mi hiba van hazánkban, az nem egyedül az emberekben, hanem túlnyomó nagyrészben a rendszerben van. (Ugy van! szélsőbal felöl.) A miért is nézetünk és meggyőződésünk szerint hazánk bajain csak ugy lehet segíteni, ha az emberekkel együtt a rendszert is helyettesítjük. (Ügy van! szélső balfelöl.) Hanem ki nem kerülhetem, hogy valamit ne szóíjak azon egyetlen egy kérdéshez, melyet újnak lehet jelezni azon időponthoz képest, midőn a költségvetést általánosságban tárgyaltuk. És ez az új kérdés, mint jól méltóztatnak tudni, a pénzügyministeri tárcsa vezetésében történt személyváltozás, a mely szerintem annál fontosabb és megbeszélendő kérdés, miután kétségtelen, hogy a jelen egész helyzetet Magyarországon a pénzügyi helyzet dominálja. (Halljuk!) Szokatlan dolog, t. ház, szokatlan legalább más országokban, más parlamentekben, hogy egy minister általában, de különösen egy pénzügyminisler akként lépjen le, hogy a háznak tulajdonkép formai tudomása ne legyen róla, hogy minő okok bírták a visszavonulásra. (Halljuk!) [ Az egész világon, vagy a lelépő minister maga, J vagy az ő utódja, vagy ha ez nem teszi, maga a lelépő minister mindjárt az első alkalommal, az első ülésben az ellenzéki padokról ismerteti a képviselőházzal azon okokat, melyek őt a lemondásra bírták. Nálunk ezt a t. minister urak már olyan magán ügyöknek tekintik, a melyhez senkinek semmi köze. Ült néhány esztendőn át ott a veres széken, intézte Magyarország ügyeit, harmadnap azt látjuk, egy harmadik padban ül, mint egyszerű képviselő. Őszinte akarok lenni és azonnal beismerem, hogy én azon okokra, a melyek a volt pénzügyministert visszavonulásra bírták, habár azokat senki elő nem adta, kíváncsi nem vagyok; ismerem azokat, igen jól tudom, hogy ő azért vonult vissza, mert az ügyeket tovább vezetni nem volt képes, ez a tény; de épen, mert ez igy van, azt hiszem annál jogosultabb a kérdés, miként véli a jelenlegi pénzügy minister, vagyis az igen t. ministerelnök ur az ügyeket tovább vezetni ? Ez azt hiszem, annyira jogos, annyira a dolog természetében fekvő követelmény, hogy tulaj donképen elvártam volna, hogy a t. ministerelnök ur maga minden felszólítás nélkül a legelső alkalmat megragadná, hogy a házzal megismertesse azon módokat, azon utakat, melyeket követni akar, hogy Magyarországnak — fajdalom — nagyon is megzavart, alapjában megrendített pénzügyeit valahogyan a kibontakozás felé vezesse, más szóval, hogy programmot adjon, a melynek alapján azon lépésre elhatározta magát, hogy a pénzügyi tárczát ő maga vállalta el. (Helyelés a szélső baloldalon.) T. ház! Ez — hogy ugy mondjam — nem kíváncsiság, e kérdést nemcsak azon okból tartom indokoltnak és jogosultnak,mert a képviselőháznak joga van követelni a kormánytól, hogy eziránt nyilatkozzék, hanem ugy hiszem, hogy épen tekintettel magára a pénzügyi helyzetre is,nagyon kívánatos és at. ministerelnök ura saját helyzetét könnyíti meg mint pénzügy minister, ha itt eszméit előadja és ha nem is messze, hosszú évekre kitérjedőleg, legalább a legközelebbi időre szóló programmját a házzal és igy az országgal és hozzáteszem, magával a pénzpiaczczál is megismerteti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Alig telik nap, hogy nyugtalanítónál nyugtalanítóbb híreket ne hallanánk Magyarország megrendült hiteléről Én hajlandó vagyok hinni, hogy ezen hirek túlzottak és nem habozom kimondani, hogy én a magam részéről nem helyeselhetem, hogy maguk hazai lapjaink oly készséggel járulnak hozzá ezen nyugtalanító hirek terjesztéséhez. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert ez nem a kormány, nem a ministerek kérdése, hanem hazánk kérdése; de tény, hogy ezen nyugtalanító hirek léteznek s hiába, szabad sajtónál ezen híreket
