Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-332

332. országos ülés február 28. 1887. 65 kint, '6 ezt nem birja kiszámítani, azért védelemre van szüksége. (Felkiáltások: Elég már!) Megvallom, nekem ugy látszik, mintha Magyarország népe bérbe volna adva a zsidónak, valamint az állami javak mind bérbe vannak adva többnyire zsidónak; de valamint, ha a föld 15 év múlva visszakerül, akkor ki van zsákmányolva, ki van fosztva minden termőképességéből: ép úgy lesz magával a néppel is, ugy hogy a következő kormány semmi mást nem fog találni, mint koldusokat és gazdag zsidókat. T. ház! Az én interpellatióm vonatkozik a nagy mértékben és tömegesen kivándorló ős népre, mely felső Magyarország ki minden esztendőben és növekedő mértékbenvándorol. Van szerencsém itt a nemzetgazdasági statistiea évkönyveiből ezeket olvasni. 1871-ben 119 vándorolt ki az országból, 1876-ban 475, 1883-ban 12,308, 1885 ben 16,000 és jelenleg t. ház, a kivándoroltak száma már 25,000 re megy. A legkisebb szám, a mit mondottam, még pedig ugy, hogy a zsidó kilöki az országból a népet és ugyanannyi zsidó vándorol be, mint a mennyi a népből kivándorol, hogy ez az országnak javára szolgáljon, azt nem fogja senki elhinni ; mert a munkás nép az a nép, a mely a földet műveli, mely értéket teremt, ez kivándorol az országból, helyébe jön egy henye, egy az országot tönkre tevő és a népet kifosztó és kizsaroló népfaj. (Helyeslés a hal- és szélső bal némely padjain.) Az én interpellatiom következőképen szól: (Olvassa.) „Interpeilatio a magyar ministerelnökhöz : 1-ször. Van-e tudomása a t. ministereinök urnak az ős magyar lakosoknak tömeges kivándorlásáról a felső magyarországi megyékből és ha van tudomása, kérdem a t. ministereinök urat: 2-szor. Mily intézkedéseket szándékozik a t. ministereinök ur életbe léptetni, hogy a tömeges kivándorlást megakadályozza." Elnök: Az interpeilatio közöltetni fog a ministereinök úrral. Tisza Kálmán ministereinök: T. kép viselőház! (Halljuk!) Csak személyes kérdésben kívánok egy perczig szólni, mert magára azinterpellafióra annak idején fogok felelni. Az egyik, mit most meg kívánok jegyezni az, hogy igaz, hogy a képviselő urnak a múlt ülésszakban beadott interpellatiójára nem feleltem. De tán emlékezni fog a képviselő ur — nem hiszem, hogy az én emlékem csalna — hogy vele erről beszéltem és mintegy kértem, hogy akkor — az ülésszak vége felé — nyugodjék bele, hogy ne válaszoljak. Ha megsürgette volna ezen ülésszakban, minden újabb interpeilatio nélkül is szívesen válaszoltam volna. Ez az egyik. A képviselő ur továbbá azt állította, hogy az mondatott volna, hogy ha elpusztul is a birtokos, mindegy, csak maradjon meg a föld; azaz csak legyen, a ki az adót fizesse. A képviselő ur szives volt először azt mondani, hogy én mondtam ezeket; azután pedig két volt ministeitársamnak Szapárynak és Szélinek a nevét hangoztatta. Én tehát itt ünnepélyesen és határozottan kijelentem, hogy senki, a ki 1875. óta minister volt, ilyet nem mondott. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Már jeleztem volt, hogy a főrendiház elnökétől egy átirat érkezett a t. hájhoz. E szerint kötelességem bejelenteni, hogy „a honvédcsapatok tartalék hadi készleteinek és a népfelkelési csapatok egy része felszerelésének beszerzésére megkívántató rendkívüli költségek fedezéséről" szóló törvényjavaslatot a főrendiház egyhangúlag módosítás és változtatás nélkül elfogadta. E szerint ezen törvényjavaslat iránt mindkét házban közös megegyezés jővén létre, az legfelsőbb szentesítés czéljából ő Felségéhez fog terjeszteni. A legközelebbi ülés ideje meg lévén állapítva; a mai napirend pedig ki lévén merítve, az ülést bezárom. (As ülés végződik d. u, 2 óra 15 pereskor.) KÉPHV. NAPLÓ. 1884 — 87. XVI. KÖTET. 'i