Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-332

S32. országos ülés február 26. 1887. 61 nem a mostani rendkívüli viszonyokra vonatkoznak, a mely viszonyokról az illetőknek akkor még nem is volt tudomásuk, hanem vonatkoznak a rendes szükségletnek fedezésére. Tény az, t. ház, hogy még ma is a szállításoknak csak igen kis része az, mely a kisiparnak jutott. Teljesen igaza van a t, minister urnak, midőn azt mondja, hogy csak oly czikkekre nézve és oly mennyiségben veheti igénybe a kisiparosok hozzájárulását, a mely czikkek készítésére és a mely mennyiségnek előállítására akisipar képes. De, t. ház, épen ezen képesség körül forog a kérdés. Ha már évekkel ezelőtt vitetett volna keresztül a decentralisatio elve, nem rögtönösen, hanem fokozatosan: ugy a kis ipar már képes volna fedezni a teljes szükségletet, kivéve bizonyos czikkeket és fedezni oly minőségben, a mely minőségben azt a gyárban előállítani alig lehet és meggyőződésem szerint ennek következtében olcsóbban is. Most a kérvényekkel szemben is a t. honvédelmi minister ur nem tehet egyebet, mint a mit most kezdeményezett. Tegnap a t. honvédelmi minister ur hivatkozott a létező szerződésekre, a melyek a szállításokra nézve köttettek és a melyeket megszegni természetesen nem lehet. De hiszen erről nem is lehet szó, ezt nem kívánhatja senki. De épen az ügyeknek mostani fordulata mutatta meg, hogy azon mindig hangoztatni szokott indok, mely szerint csak nagyobb gyári consortiumok képesek biztosítani a hadsereg szükségletét, nem alapos. Mert épen most látjuk, hogy ezen szerződő felek, consortiumok, melyekről az állíttatott, hogy csak ők a véderő szükségletét minden körülmények közt fedezni képesek, sok czikkre nézve nem voltak abban a helyzetben, hogy a rögtön beállott nagyobb szükségletet fedezhették volna. Most megbőszülj a magát az éveken át követett rendszer, hogy a honvédelmi ministerium nem hagyta fejlődni az ipar körében a versenyképességet. Ennélfogva most, midőn szükség volna ilyen versenyképességre, ez csakis azért nincs meg, mert ezen czikkek előállításánál bizonyos előfeltételek vannak és az iparosságnak ezekre készülni kell. Hogy különben a decentralisatio elve katonai tekintetben nem hátrányos, mutatja a legelső katonai állam, Németország példája, hol a territoriális rendszer a szállításokra is ki van terjesztve és az mindenesetre sokkal biztosabb alap, mintha egy néhány, megengedem, czélszerűen berendezett gyárra bizatik a szükséglet fedezése. Hiszen 1848 ban és 1849-ben képes volt az ország ilyen nagy gyárak és consortiumok nélkül is a honvédség szükségleteit fedezni. T. ház! Az illető kérvényeknek értelme az, hogy az igen t. kormány törekedjék azon előfeltételeket megteremteni, a melyeknek most nem létezése következtében a kisipar nem képes megfelelni sok tekintetben azon kívánalomnak, hogy ő szállíthassa a szerelvényeket. Ha a mostani körülmények közt elismerem is, hogy teljes lehetetlenség, hogy a rendszeren teljes változás álljon be, mégis kívánatos, hogy az igen t. honvédminister ur a kérdéssel foglalkozzék és pedig erélyesebben, mint eddig tette. Ha teremteni akarni fogja annak lehetőségét, hogy a mostani rendszer megváltoztatása által — nem egyszerre, hanem fokozatos megváltoztatása által — ezen decentralisatio eléressék, mindenesetre czélt fogna érni. Hisz a katonai körök 15—16 év előtt egy más non possumussal állottak elő a közös hadseregre nézve, és láttuk, hogy ezen non possumus ellenében is —- bár nem is egészen kielégítően — de lehetett aránylag jobb rendszert megvalósítani. Ezt óhajtjuk itt is. És ha meghonosul a honvédségre vonatkozólag, meg vagyok győződve, hogy ha a keresztülvihetőség bebizonyul, akkor alkalmaztatni fog a közös hadseregre is. Ennek nyomán én pártolom a kérvényeket, a melyekre nézve a kérvény! bizottság véleményével szemben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az nagyot lendíteni nem fog; mégis azon reményben, hogy a honvédelmi minister ur azon jó indulatot, a melynek kifejezést adott, valóban be is fogja bizonyítani, elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát. Orbán Balázs: T. ház! Itt 21 törvényhatóság — és pedig az ország minden részéből kérelmez, hogy a hadsereg és honvédség szükségletei decentralisalva s minden vidék termelőképességének arányában szereztessenek be. A kérvények ily nagy sokaságának egy idejű beérkezése már önmagában is hangosan bizonyítja, hogy még mindig nem történt meg e téren az, a minek már rég meg kellett volna történni, kitűnik, hogy hazai iparunk még most is mostoha gyermeke nemcsak a hadügyministernek, hanem saját kormányunknak is, a mely a közös vámterület által tönkre tenni igen, de a mellett még a morzsákat sem tudja neki kellő mértékben juttatni. Nem tagadom, hogy a honvédség az újabb időben ugy mellékesen foglalkoztatja a hazai közép- és kisipart is; de még korántsem a kellő arányban, mivel én e téren a kizárólagosságot követelem, mert bizonynyal az osztrák honvédelmi minister csapatjai számára mit sem vásárol tőlünk: mig mi még most is nagyon sokat importálunk "Austriából honvédeink számára. A hadügyminister pedig, chablonszerííségével egyenesen kizárja a hazai közép- és kisipart. A hiba abban van, hogy a felszerelvényekre a pályázat mindig oly nagy adagokban iratik ki. a minek előállítására nemcsak egyes iparos, de még iparos szövetkezet sem vállalkozhatik. Például 5 —10,000 bakancs, szíjazat, borjú, köpeny, pléhpalaczkot egyik városunk iparszövetkezete sem tud előállítani, de ezerét legalább