Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-332

S32. országos ülés február 26. 1887. 61 nem a mostani rendkívüli viszonyokra vonatkoznak, a mely viszonyokról az illetőknek akkor még nem is volt tudomásuk, hanem vonatkoznak a rendes szükségletnek fedezésére. Tény az, t. ház, hogy még ma is a szállításoknak csak igen kis része az, mely a kisiparnak jutott. Teljesen igaza van a t, minister urnak, midőn azt mondja, hogy csak oly czikkekre nézve és oly mennyiségben veheti igénybe a kisiparosok hozzájárulását, a mely czikkek készítésére és a mely mennyiségnek elő­állítására akisipar képes. De, t. ház, épen ezen ké­pesség körül forog a kérdés. Ha már évekkel ez­előtt vitetett volna keresztül a decentralisatio elve, nem rögtönösen, hanem fokozatosan: ugy a kis ipar már képes volna fedezni a teljes szükségletet, kivéve bizonyos czikkeket és fedezni oly minőség­ben, a mely minőségben azt a gyárban előállítani alig lehet és meggyőződésem szerint ennek követ­keztében olcsóbban is. Most a kérvényekkel szem­ben is a t. honvédelmi minister ur nem tehet egye­bet, mint a mit most kezdeményezett. Tegnap a t. honvédelmi minister ur hivatkozott a létező szerződésekre, a melyek a szállításokra nézve köttettek és a melyeket megszegni természetesen nem lehet. De hiszen erről nem is lehet szó, ezt nem kívánhatja senki. De épen az ügyeknek mos­tani fordulata mutatta meg, hogy azon mindig hangoztatni szokott indok, mely szerint csak na­gyobb gyári consortiumok képesek biztosítani a hadsereg szükségletét, nem alapos. Mert épen most látjuk, hogy ezen szerződő felek, consor­tiumok, melyekről az állíttatott, hogy csak ők a véderő szükségletét minden körülmények közt fe­dezni képesek, sok czikkre nézve nem voltak ab­ban a helyzetben, hogy a rögtön beállott nagyobb szükségletet fedezhették volna. Most megbőszülj a magát az éveken át köve­tett rendszer, hogy a honvédelmi ministerium nem hagyta fejlődni az ipar körében a versenyképessé­get. Ennélfogva most, midőn szükség volna ilyen versenyképességre, ez csakis azért nincs meg, mert ezen czikkek előállításánál bizonyos előfel­tételek vannak és az iparosságnak ezekre készülni kell. Hogy különben a decentralisatio elve katonai tekintetben nem hátrányos, mutatja a legelső katonai állam, Németország példája, hol a terri­toriális rendszer a szállításokra is ki van terjesztve és az mindenesetre sokkal biztosabb alap, mintha egy néhány, megengedem, czélszerűen berendezett gyárra bizatik a szükséglet fedezése. Hiszen 1848 ban és 1849-ben képes volt az ország ilyen nagy gyárak és consortiumok nélkül is a honvéd­ség szükségleteit fedezni. T. ház! Az illető kérvényeknek értelme az, hogy az igen t. kormány törekedjék azon előfel­tételeket megteremteni, a melyeknek most nem létezése következtében a kisipar nem képes meg­felelni sok tekintetben azon kívánalomnak, hogy ő szállíthassa a szerelvényeket. Ha a mostani körül­mények közt elismerem is, hogy teljes lehetetlen­ség, hogy a rendszeren teljes változás álljon be, mégis kívánatos, hogy az igen t. honvédminister ur a kérdéssel foglalkozzék és pedig erélyesebben, mint eddig tette. Ha teremteni akarni fogja annak lehetőségét, hogy a mostani rendszer megváltozta­tása által — nem egyszerre, hanem fokozatos megváltoztatása által — ezen decentralisatio el­éressék, mindenesetre czélt fogna érni. Hisz a katonai körök 15—16 év előtt egy más non possumussal állottak elő a közös had­seregre nézve, és láttuk, hogy ezen non possumus ellenében is —- bár nem is egészen kielégítően — de lehetett aránylag jobb rendszert megvalósítani. Ezt óhajtjuk itt is. És ha meghonosul a honvéd­ségre vonatkozólag, meg vagyok győződve, hogy ha a keresztülvihetőség bebizonyul, akkor alkal­maztatni fog a közös hadseregre is. Ennek nyomán én pártolom a kérvényeket, a melyekre nézve a kér­vény! bizottság véleményével szemben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az nagyot lendíteni nem fog; mégis azon reményben, hogy a honvédelmi minister ur azon jó indulatot, a melynek kifejezést adott, valóban be is fogja bizonyítani, elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát. Orbán Balázs: T. ház! Itt 21 törvényható­ság — és pedig az ország minden részéből kérelmez, hogy a hadsereg és honvédség szük­ségletei decentralisalva s minden vidék termelő­képességének arányában szereztessenek be. A kérvények ily nagy sokaságának egy idejű beérkezése már önmagában is hangosan bizonyítja, hogy még mindig nem történt meg e téren az, a minek már rég meg kellett volna tör­ténni, kitűnik, hogy hazai iparunk még most is mostoha gyermeke nemcsak a hadügyministernek, hanem saját kormányunknak is, a mely a közös vámterület által tönkre tenni igen, de a mellett még a morzsákat sem tudja neki kellő mértékben juttatni. Nem tagadom, hogy a honvédség az újabb időben ugy mellékesen foglalkoztatja a hazai közép- és kisipart is; de még korántsem a kellő arányban, mivel én e téren a kizárólagosságot követelem, mert bizonynyal az osztrák honvédelmi minister csapatjai számára mit sem vásárol tőlünk: mig mi még most is nagyon sokat importálunk "Austriából honvédeink számára. A hadügyminister pedig, chablonszerííségével egyenesen kizárja a hazai közép- és kisipart. A hiba abban van, hogy a felszerelvényekre a pályázat mindig oly nagy adagokban iratik ki. a minek előállítására nem­csak egyes iparos, de még iparos szövetkezet sem vállalkozhatik. Például 5 —10,000 bakancs, szíjazat, borjú, köpeny, pléhpalaczkot egyik városunk iparszö­vetkezete sem tud előállítani, de ezerét legalább

Next

/
Thumbnails
Contents