Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-332

58 352. országos ülés feferuár 26. 1887. nemzet és más állam kötelékébe be nem lépett; magát mindig, bármily tárt karokkal fogadták is másutt, idegennek tartotta mindenütt és magyarnak vallván magát, mindig büszke volt arra, hogy magyarnak született. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a nagyság, melyet valaki kivív és melynek elismerésére az egész világot rákényszeríti, a legnagyobb szolgálat és érdem azon nemzet iránt, mely őt szülte és hogy ha valaki részletezni kívánná, hogy mik voltak tehát Liszt Ferencz érdemei hazája iránt? elég volna rámutatni Liszt Ferencz nagyságára. De mi ennél többet is tehetünk. Mert a zenének is meg van a maga nemzeti nyelve és Liszt Ferencz ezt a nyelvet szólaltatta meg és ezen játszott egész életében. A magyar zenét a külfölddel ő ismertette meg és oly nagymesterek, mint Berlioz, Brahms, Liszt után bevették alkotásaikba a magyar zenei dallamokat is. Liszt Ferencz, mint virtuóz, bármerre járt, sohse mulasztotta el a magyar zenét ismertetni és annak mindenütt rokonszenvet, tiszteletet szerzett. És már férfikorának delén kifejezte azon óhaját, hogy életének hátralévő részét hazájában akarja eltölteni. Ennek a vágynak köszönhetjük a magyar királyi zeneakadémiát, mely cnlturalis niveaunkat emelte, melyre a külföld messze országaiból küldötte saját gyermekeit, hogy azok itt, Magyarország fővárosában, Liszt tanítványai lehessenek. Minden nemzet nagy súlyt 'fektet arra és büszkeségének tartja, hogy ha nagy férfiak, kiket az egész világ ismer és tisztel, haláluk után otthon pihenjenek. Olaszország nagy fénynyel és áldozatokkal hozatta haza Eossini hamvait. Németország ezt tette Weber hamvaival és Anglia, mely Byront életében üldözte, elkárhoztatta, halála után nagy fénynyel és ünnepélyeséggel hozatta haza hamvait. (Igaz! Ugy van!) T. képviselőház! Magyarország ez előtt 70 esztendővel nem volt oly nagy, hogy Liszt Ferencznek egész életét és kifejlődését magához köthette volna, de Magyarország ma tán kisebbnek mutatná magát, mint a milyen, ha ily nagy férfiú hamvait haza nem akarná szállítani. (Helyeslés, tetszés.) T. képviselőház! A " dicsőségnek és nagyságnak legendái a halál után mindig nagyobb arányokban fejlődnek ki és örökké tartanak. És Liszt nagyságáról is a müveit világ mindig meg fog emlékezni és mindig kérdezni fogja, hogy hol van eltemetve? A kérdés az, hogy vájjon erre milyen válasz adassék? Az-e, hogy el van temetve idegen országban, vagy pedig az, hogy ott van eltemetve, a hol született, saját hazájában. Én óhajtom, t. ház, hogy erre a kérdésre ez utóbbi válasz adassék meg és ép azért pártolom a kérvényi bizottság javaslatát. Kérem és óhajtom, hogy a t. kormány oly irányban határozzon és járjon el, mint mikép szerencsés voltam kifejezni. (Helyeslések.) Steinacker Ödön: T. képviselőház! (Haiijuí!) Azok után is, miket Ábrányi Kornél t. tagtársam mondott, nem tehetem, hogy egy pár szóval ne támogassam legmelegebben az előttünk fekvő két kérvényt. Nem szenved kétséget, hogy akkor is, ha Liszt Ferencz Bayreuthhan fogna nyugodni, hová százezren zarándokolnak az egész müveit világból, hogy Wagner nagy német zeneköltő müveit hallgassák és ott látni fogják Liszt síremlékét, ezen síremlék nemcsak Liszt nevének, hanem Magyarország dicsőségének is örök emléke lesz; hanem én azt hiszem, hogy a mint már kifejtette Ábrányit, képviselőtársam, nem mindegy,hogyhol nyugszik. Egy félszázada már annak, hogy Vörösmarty mondta azokat a szavakat a melyekre hivatkozott Ábrányi Kornél t. képviselőtársam. Nem szükséges, hogy Liszt nagyságára, nagy befolyására vonatkozólag hozzátegyek még egy szót is; de erkölcsi kötelességem, miután azon szerencsés helyzetben voltam, külföldön éveket át befolyása alatt állani Liszt Ferencz hatalmas művészi egyéniségének, de egyúttal tapasztalni azt is, hogy Liszt Ferencz külföldön is mindig a legfényesebb jeleit adta hazaszeretetének. Oly időben, midőn nagy catastrophák után számtalan magyar ember a külföldön keresett menedéket, ő mindig istápolta őket abban a kis német országocskában, a mely a legsötétebb reactio idejében is a szabadságnak menhelye volt. A haza, t. ház, nem nyújthatott Liszt Ferencznek annyit, amennyit ő nyújtott hazájának; sokkal többet adott ő hírnévben hazájának, hogy sem azt viszonozni lehetne. Én ugy hiszem, t. ház, háládatlanság volna, ha az ország nagy fiának nem adna legalább egy sirt. De megvallom, hogy az igen t. kérvényi bizottság javaslata e tekintetben nem nyújt elégséges garantiát, ha csak az igen t. kormány nem ugy interpretálja azt, a mint óhajtotta az előttem szólott t. képviselőtársam. A kérvény azt mondja, hogy országos költségen hozassanak vissza Liszt Ferencz tetemei. Én értem azt, t. ház, ha valaki azt mondja: a mostani idők nem alkalmasak arra, hogy az ország ily czélra költsön. De hiszen az előadó ur a társadalomra hivatkozott, igenis a társadalom mindenesetre megfogja a magáét és az anyagi áldozatokat, melyek e czél keresztülvitelére szükségesek lesznek, bizonyára meg fogja hozni, de szükséges, hogy az ügynek az élére a kormány álljon, mert ez mint meglehetős jó forrásból tudjuk, feltétele annak, hogy hamvai hazakerüljenek.