Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-331
332. országos ülés február 26. 1887. 4!) említeni, hogy én a honvéd lovasság bevonulására vonatkozó azon rendelkezést, hogy az osztályok és ezredek székhelyétől távolabb eső legénység először a honvédzászlóaljak székhelyére vonuljon be előzőleg, helyesnek nem tartom, mert ebből ha nem sok is, mégis időveszteség származik. Helyesebb volna a rendelkezést ugy tenni, hogy a honvéd lovaslegénység, mellőzésével a zászlóaljak székhelyének, egyenest a saját ezredeik székhelyére vonuljon be, mert a huszárnak nem elegendő az, hogy a puskát a vállára vesse, hanem előtte még egy sokkal fontosabb teendő áll, a lófelszerelés, a mi oly fontos, hogy ha elhamarkodva és nem jól történik, mire az ellenség előtt lesz az a csapat, a lovaknak fele része harczképtelen, a huszár pedig lova nélkül nem huszár. Bátor leszek még a pótlovazásra vonatkozólag némi észrevételt tenni. (Halljuk!) A pótlovazásnak rendelet szerint november 15-től deczember l-ig és ápril 15-től május l-ig kell történnie. Én minél jobb anyag bevásárolhatása szempontjából czélszerűnek tartanám, hogy ezen időköz, ha nem is sokkal, de legalább valamivel meghosszabbittassék. Azonkívül nem helyeselhetem azt, hogy a vásárolt lovak csakis deczember és május hónapok első napjain vehetők kincstári élelmezésbe, mert ezen rendelkezés által a vásárlás mesterségesen a hónap végére szorittatik, a minek aztán önkénytelen következménye ismét elhamarkodás, a lovak minőségének és esetleg a jóságának rovására; hiszen a közös hadseregnél úgyis kisebb a megállapított egységár és igen kár, hogy ezt a kisebb egységárt még az élelmezési költségek bizonyos sommájával is meg kell rövidíteni Ezeket voltam bátor a t, minister ur becses figyelmébe ajánlani, kérvén őt, hogy ha ő szerinte is valami igazság rejlik szavaimban, akkor "azokat becses figyelmére méltatni szíveskedjék. A tételt magát egyébként megszavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rigó Ferencz: (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül egy éve múlt, hogy a t. honvédelmi minister urat felkértem, miszerint szíveskedjék honvédeink részére az államtól sót eszközölni és oly területeket beszerezni, az épített és építendő laktanyák közelében, aholazétkezéshez szükséges zöldséget s főzeléket maguk termelve , az akként megtakarított zöldség és főzelék árából vacsoraszükségletüket beszerezhessék a nélkül, hogy az állam ez által nagyon terheltetnék. A t. minister ur nyújtott is erre reményt, a mennyiben a következőket mondotta: „Csak köszönettel fogadhatom Rigó képviselő ur nyilatkozatát, mely katonáink és honvédeink iránti érdeklődéséről tanúskodik". A mint azonban értelsülve vagyok, a t. miminister ur ez irányban nem tett semmit, mert ha egy-két helyen történt is valami, az köszönhető az ottani birtokosok jóindulatának és nem a minister KÉPVH. NAPLÓ, i 884—87. XVI. KÖTET. ur ügybuzgalmának, a kinek ugy látszik, inkább volt kedve a népfölkelési törvény meghozatala által szaporítani a koplaló katonák számát, mint a meglevők sorsát ígérete szerint javítani az általam mondott intézkedések életbe léptetésével. Ez az állapot t. ház, tarthatatlan, mondhatni kegyetlenség, hogy akkor, a midőn luxus dolgokra 100 ezerek dobatnak ki évenkint, a haza, a trón, az alkotmány védelmezői koplaljanak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A múlt évben volt szerencsém a részleteket felsorolni, most nem akarom a t. ház figyelmét újólag igénybe venni, csak azt jegyzem meg általánosságban, hogy kiki elképzelheti, a kinek háztartása van, vájjon minő lehet az az étkezés, a hol például 60 egészséges, fiatal, erős munkával foglalkozó egyén, mint honvéd étkezési pénze egy 24 órára 4 frt és 56 krt teszen, vagyis fejenként 7 egész 4 %o» krt, a mint ez sok honvédállomáson van igy gyakran. De arra igenis felhívom a t. minister ur figyelmét, hogy ugy békében, mint háborúban nemcsak felületes figyelmetlenség a katonát éheztetni, hanem egyúttal veszedelmes is az államra. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Mert az éhező katona béke idején is kedvetlen, nyugtalan, kihágásokra hajlandó, a mint ezt a mindennapi esetek igazolják, háború esetén pedig teljesen hasznavehetetlen. (Igás! Ugy van! a szélső bilon.) Mit ér azután a vezérek kitűnő képzettsége, vitézi bátorsága, mit ér önfeláldozó odaadása, ha a végrehajtáshoz, a kivitelhez szükséges tényezők, a tömegek nem alkalmasak, mert, éhesek, tehát tehetetlenek. És különösen most, a midőn a t. túloldal állításai szerint nagy háborúk előtt vagyunk, (Ellenmondások jóbbfelől) most kell számot vetni erőinkkel, hogy az ne csak mint szám, mint numerus szerepeljen a papiroson, hanem az erő, erő legyen a valóságban is és ne puszta képzelgés. (Helyeslés a szélső balon.) Mert a nagyhangú hivatalos jelentések, a nagy csoport számok a papiroson nem azonosak a tulajdonképeni erővel. És sokszor egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak, mint a hogy az megtörtént a legutóbbi bosnyák hadjárat alkalmával, hogy jöttek a hivatalos jelentések a sereg kitűnő hangulatáról, élelmezéséről, pedig néha 3 hétig sem láttak kenyeret és éretlen szilvától elkényszeredve csinálta a tiszti kardlap hátukon a hangulatot. Kérem továbbá a t. minister urat, méltóztassék a kellő időben beszereztetni a tábori konyhákat és pedig olyakat, a melyeken menetezés közben is meglehessen főzni az ételt. Az ily mozgótábori konyhák nagy előnyeit— azt hiszem, nem szükséges a t. minister ur előtt hosszasan fejtegetni, mint szakember előtt. Megjegyezni kívánom, t. ház, mint a ki a lovasságnál töltöttem ki szolgálati időmet — még 7
