Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-372

494 372. országos ülés m jas 23. 18S7. A mi azt illeti, hogy minő állást szándékozik a kormány elfoglalni: mi meggondoltuk először azt, hogy az oly sürííen egymásután jövő ilyen világkiállítások úgy államgazdászati, mint ipari tekintetben abból a nagy fontosságból, melylyel bírtak, mig ritkábban történtek, sokat vesztettek; másfelől, hogy államilag részt venni ily kiállítá­sokban, miként a tapasztalat igazolja, mindig igen nagy költségbe kerül, a mely költség az előbb mondottakkal kapcsolatosan, pénzügyi viszonyaink közt alig volna igazolható. Épen ezért arra hatá­roztuk el nmgunkat, liogy államilag ezen kiállí­tásban részt venni nem fogunk. És miután Fran­eziaországgal jó viszonyban vagyunk és maradni akarunk: ez a lehető legbarátságosabb úton lett a külügyministerium utján a franczia kormány tudo­mására hozva. Természetesen egyesek, a kik a párisi kiál­lításban részt venni akarnak, ezt teljes szabadság­gal tehetik és senki ez irányban őket gátolni nem fogja; sőt, a mennyiben ez az államtól üövetelt áldozatok nélkül lehető, a magyar kormány őket szívesen fogja bizonyos pártfogásban is ré­szesíteni. Ez az, t. ház, a mit válaszolhatok és kérem a t. házát, hogy válaszomat tudomásul venni mél­tóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz : T. ház! Habár a minister­elnök ur kérdésemre igen röviden válaszolt, én mégis engedelmet kérek, hogy a dolog érdemével néhány perczig foglalkozhassam. A ministerelnök ur két okot hoz fel arra nézve, hogy mért határozta el magát a külügy­ministerium és a magyar kormány arra, hogy államilag ne vegyen részt Magyarország az 1889. párisi nemzetközi kiállításon. Az egyik az, hogy a sűrű egymásután folytán, a melyben ezen nagy kiállítások egymásután következtek, azok sokat veszítettek fontosságukból. Elismerem, t. ház, hogy ez igaz. E kiállítások némileg csak­ugyan veszítettek azon fontosságból, a melylyel azelőtt bírtak. Fontossággal azonban még ma is bírnak és különönösen ránk nézve, a kik csak most kezdünk igyekezni az iparállamok sorába bejutni, az ily kiállítások még mindig nagy fontosságnak, mert buzdításul szolgálnak az iparosok részére és felkeltik a külföld figyelmét és a világtőke kedvét arra, hogy ide jöjjön azért, hogy az ipari válla­latok létrehozattassanak. Ez az érv tehát magában véve előttem nem birna elegendő súlylyal arra, hogy az ily hivatalos meghívást visszautasítsuk. A második érvnek sem tagadom helyességét, mert az állami részvétel csakugyan költséggel jár. Én azonban már interp'ellatióm indokolásában bátor voltam jelezni, hogy magam sem kívánom, hogy a kormány mostani pénzügyi helyzetünkben valami nagyobb áldozatba menjen bele. Előre jeleztem, miszerint egyebet nem kívánok, minthogy az állam erkölcsi támogatásban részesítse azokat, kik ön­ként akármik abban a kiállításban részt venni. Hogy Franeziaország belenyugodott a kormány ezen elhatározásába, azt természetesnek találom; mi egyebet tegyen ? Csak nem fogja Önöket fegy­verrel kényszeríteni, hogy a kiállításban részt vegyenek! De ha nyíltan akar beszélni a t. korinányelnök ur, nem fogja tagadhatni, hogy itt egészen más okok szerepelnek, mint azok, melyeket előadni méltóztatott. Igen gyenge okok azok s egyáltalában nem elég erősek arra, hogy egy országot arra bírjanak, hogy a nagy franczia nemzetnek meghívását oly szárazon, egyszerűen visszautasítsa. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Ügy értesültünk — emiitettem már első íel­szólalásom alkalmával is —• hogy a meghívást visszautasította Németország és pedig elsősorban. Most úgy értesültünk a lapokból, hogy visszauta­sítja Olaszország is. Másfelől értesültünk arról, hogy Oroszország nem utasítja vissza. Ezeket egybevetve nem tehetem, hogy a mit a kormány ez idő szerint ezen kérdéssel szemben tesz, az a lehető legelhibázottabb politika a világon. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy kár volt Franeziaország részéről 1889-ik esztendőt tűzni ki arra a kiállí­tásra, mert ez némi provocatio a monarchiákra nézve. Engedelmet kérek, ha van itt a két fél kö­zött valamelyik, mely demonstrál, önök demon­strálnak és nem Franeziaország. Ha épen az a három hatalom, mely most a hármas szövetséget megkötötte, visszautasítja a kiállításban való részvételt, másfelől pedig Orosz­ország azt elfogadja, az nyilvános politikai tünte­tés, demonstratio, mintha csak azt akarnák jélezni Francziaországnak, hogy: tudd meg, e hármas szövetségnek éle tulajdonképen, ha kell, te ellened van irányozva. (Helyeslés a szélső baloldalon; mozgás jobbfelöl.) És hogy a dolog még jobban érthető legyen, Oroszország belemegy és ennek igen ter­mészetesen Franeziaország örülni fog, mert ama három hatalom mintegy kényszeríti Franczia­országot arra, hogy belássa, hogy egész Európá­ban, az összes hatalmasságok közt neki más barátja többé nincs, mint egyedül Oroszország. Én ezt Magyarország részéről jó politikának nem tartom. De különben is a mi helyzetünk egészen különböző. Hogy Németország nem megy, azt könnyen meg­lehet magyarázni, hiszen nem vett részt az 1878-iki kiállításban sem. Ismerjük a viszonyt Németország és Franeziaország, sőt Olaszország és Franezia­ország között is, a mit különben nagyon csodálok, ha csakugyan igaz a hir, hogy Olaszország nem fog menni, de némileg lehet találni erre valami magyarázatot, a mennyiben mindnyájan ismerjük azon viszályokat, melyek Olaszország és Fran-

Next

/
Thumbnails
Contents