Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-331

331, orsiágos ülés február 25. 1S87. 4 a biztosokra, kik a hadsereget élelmezik. (Helyeslés jdbbfélől.) Méltóztatott hivatkozni Eynatten és Bruckra. Tudtommal sem az egyik, sem a másik hadbiztos nem volt. A mi Zay Adolf képviselő ur felszólalását illeti, mindenekelőtt megvallom, nem értem azt a megjegyzését, hogy a honvédség és a közös hadsereg tisztikarában állampolgári és jogérzék nincs és nem tudom mire alapítja e kijelentését. A mi határozati javaslatát illeti, azt mondja, hogy az osztrákok practicusok, a mennyiben a törvényjavaslat megszavazása alkalmával mindjárt megkötötték a kormányt, hogy igy meg igy járjon el a szállítások körül, mig a magyarok impractieusok, hogy ezt nem tették. Azt hiszem,ez nálunk azért nem történt, mert már a különböző bizottságokban volt szerencsém kijelenteni, hogy a megrendeléseknél hogyan fogok eljárni és a bizottsági tag urak ebben megnyugodván, nem tartották szükségesnek a kormányt külön utasítani. Hogy kijelentésemet beváltottam, annak bizonyítéka a folyó hó 19-én Magyarország és Horvátország valamennyi kereskedelmi kamaráihoz és iparegyesületeihez küldött rendeletem, a melyben minden kétséget kizáró módon kimondottam, hogy a kisipart lehető legnagyobb mérvben akarom részesíteni. (Altalános helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy itt újabb határozatra szükség nincs, a mennyiben amúgy sem tehetnék mást, mint azt, a mit már tényleg elrendeltem. (Helyeslés jobbfelöl.) Legyen tehát szabad a t. házat kérnem, hogy a határozati javaslat azon részét, a mely a hazai iparnak az illető szükségletek szállításában való részesítését illeti, ne méltóztassék elfogadni, mert arra nézve ismétlem, a magam részéről megtettem és meg fogok tenni mindent, a mi lehetséges, lehetetlenséget pedig ne méltóztassanak követelni. (Helyeslés.) Elmondtam már a bizottságban és elmondom itt is, hogy első sorban nagy szállítóktól vagyok kénytelen szállíttatni, kikkel szemben kötelezettségek állnak fenn; hogy azonban ezek nem magyar gyártmányokat szállítanak, az nem áll s ezen állítására a képviselő urnak még vissza fogok térni. Másodsorban a hazai kis-ipart akarom és pedig a legnagyobb mérvben igénybe venni, de ezt természetesen csak azon czikkekre nézve és csak oly mennyiségben tehetem, a mennyiben arra a kisiparosok képesek és igen természetes, hogy a mennyiben azoktól a szükséges készletet beszerezni képes nem vagyok, oda kell fordulnom, a hol azt megkaphatom; máskép eljárni lehetetlen. (Helyeslés.) A mi a t. képviselő ur határozati javaslata nak első részét illeti, hogy a hadügyminister részéről a szükségletek szállításába a nagy iparorok mellőzésével a kisiparosok vonassanak be, erre nézve méltóztassék tekintetbe venni, hogy valahány hadügyminister van a világon, mindegyiknek kötelessége gondoskodni arról, hogy a hadsereg a kellő időre megfelelően felszereltessék és csak nagyon természetes, hogy a mennyiben a kisiparosok e tekintetben megfelelni nem képesek, kénytelen a aagy iparosokhoz fordulni. (TJgy van ! Helyeslés jobbfelől.) Különben is nem a hadügyministerek dolga a kisiparosok szövetkezetéről gondoskodni, hanem dolga ez maguknak a kisiparosoknak. Szövetkezzenek a kisiparosok! Mutassák meg, hogy a szállításra képesek! Meg vagyok győződve, hogy ha megmutatják, hogy ők a szállításra képesek, mind én, mind a hadügyminister szívesen fogunk hozzájuk is fordulni és nem kizárólag a nagyiparhoz, mert az csak előnyös lenne, ha 6—10 szövetkezethez fordulhatnánk, melyek szükség esetén többet és rövidebb idő alatt bírnának szállítani. Azonban a nagy iparosokat teljesen kizárni, szintén nem lenne méltányos. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, a határozati javaslat ezen része elfogadásának nem volna gyakorlati értéke, mert végre is a hadügyminister csak oly iparszövetkezetnek adhatja át a szállítást, mely arra saját erejéből képes. A hadügyminister pénzelőleget nem adhat a kisiparosoknak, hanem ha maguk szövetkeznek és hozzá fordulnak, meg vagyok győződve, hogy a legörömestebb fogja őket a szállításban részesíteni. Ezek folytán kérem a t. házat, hogy a határozati javaslat első részét elfogadni ne méltóztassék, mert ismétlem, annak gyakorlati értéke nem volna. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A képviselő ur azon szavaira, hogy Strícker és Regenhart nem magyarok és hogy nem magyar gyártmányokat szállítanak, egyszerűen megjegyzem, hogy Regenhart ép oly magyar ember, mint mi, arról jót állok s hogy Magyarországon gyárai vannak, nevezetesen Pozsonyban, Grácsott, Losonezon és Késmárkon, azt nem is kell bizonyítgatnom. Nem vagyok ennélfogva képes felfogni azon állítást, hogy az illető czégek nem magyar gyártmányokat szállítanak. Bátor vagyok továbbá felemlíteni, hogy a posztóra nézve a pozsonyi, losonczi és gácsi gyárakat foglalkoztatja a hadügyminister ur még pedig átlag 30°/o-ig; majdnem minden czikkben, posztóban, pokróezban, vászon és bőrnemüekben más magyar és horvátországi gyárakat is. Igaz, hogy nagy iparosoknál rendeli ezt meg, de ez azért van, mert a kisiparosok eddig nem szövetkeztek, nem annyira szállítóképesek, hogy bizonyos biztosítékot nyújtottak volna az iránt, hogy szükség esetében nagyobb mennyiségben is képesek szállítani. A mi az élelmi szereket illeti, azoknak legnagyobb részét Magyarországon vásárolja a hadügyminister, még pedig sokkal nagyobb arányban, mint azt a quota aránya szerint tennie kellene.