Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-371

482 371, országos ülés május 21. Í887. dok befúrják magukat, de az ellen tiltakozunk, hogy ezen factorok jog szerint cselekednek. És ha önök arra várnak, hogy mi ezen factorok óhajtásai szerint cselekedjünk, liogy ezen factorokkal akarjon a nemzet pactálni, a melyek nem tudtak népszerűségre szert tenni egy 50 éves katonai múlt árán sem, abban az országban, a hol ma már a 10 éves színészeket is megjubilálják. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) De, t. ház, a t. képviselő ur felszólalásának elején és végén én egy rendkívüli contrastot találtam. A képviselő ur azt mondotta, a bihari pontok alapján mi is osztjuk a nemzet aspiratiót a magyar hadsereg iránt. Horváth Gyula: Nem azt mondtam! Polónyi Géza: Nem mondta ki a szót, hogy magyarrá kívánják tenni, de azt kimondta, hogy csak az időt várják, hogy mikor. A végén pedig azt mondta: „De én kijelentettem, hogy az ifjúság kérvényének lényegét nem osztom!" Horváth Gyula: Nem azt mondtam, azt mondtam, hogy eltérő nézeteim vannak! Polónyi Géza: Az ifjúság kérvényének lényege az, hogy önöktől, a többségtől kéri, mert hiszen az önök kezébe van a nemzet sorsa letéve, ha akarják, önöktől függ, hogy megvalósíttassák, hogy engedtessék meg nekik magyar nyelven letenni a vizsgát. Hát ezt a lényeget nem osztja a t. képviselő ur? Horváth Gyula: Nem azt mondtam, hanem azt, hogy eltérő nézeteim vannak. Polónyi Géza: Eltérő nézetei vannak,tehát lényegileg nem osztja az ifjúság nézetét. Két szemrehányás tétetett: először, hogy hiszen most is ugy van hogy az ifjúságnak meg van engedve a vizsgát magyar nyelven letenni; a másik pedig sokkal vehemensebben mondatott, hogy valóságos lázítás a fegyelem ellen, ha azt mondjuk, hogy a nemzet ifjúsága nem fog meghajolni. Ez lázítás a szent fegyelem ellen. (Közbeszólás a jobboldalról: Hiszen most is lehet magyarul letenni!) Volt szerencsém tapasztalni, mit jelent az, hogy lehet. Igaz, vannak olyan szenteltvizszerü írott malasztok a rendeletekben, a melyekben benne van, hogy a ki nem tudja magát német nyelven kifejezni, az leteheti a vizsgát magyarul. Csak legyen azután a ki meghallgassa. Méltóztassék végig nézni a törzstisztek során és látni fogják, hogy ha fehér holló gyanánt egyet találunk, a kinek „jó napot

i; magyarul mondhatunk, akkor boldogok lehetünk. Akkor ilyen rendeletekkel ne méltóztassanak előállani, mert hiába teszi le valaki magyarul a vizsgát, azt mondják rá: Wir habén nicht verstanden. Nichts ungarisch, (Derültség a szélső balon.) Lehetetlenség, hogy önök ezekről ne tudjanak, mikor mi tudunk róla. Hát minek olyan rendeletekkel előállani mint panaceákkal! Hiszen meg van engedve; nem azt akarjuk, hanem követeljük — és azt hiszem, e tekintetben bensejükben önök is igazat adnak nekünk — hogy tétessék lehetővé a fiatalságnak, hogy meg is értessék.Már pedig azt máskép elérni nem lehet,mint ugy, hogy Magyarországban kötelezővé tétessék a magyar ezredeknél a tiszteknek, a törzstiszteknek a magyar nyelv tökéletes elsajátítása. Ha önök ezen rendelettel kapcsolatosan ezt nekem megígérik, nagyon örvendek, mert akkor e kérvényeknek volt oly eredménye, melyet hálás köszönettel fogadok a képviselőház többségétől. Ezt méltóztassék hozzáfűzni, akkor azt mondom, hogy legalább védekezhetnek. Még egy megjegyzésem van. Azt mondja a minister ur, lázítás a fegyelem ellen; itten azt mondani, hogy ugy, mint Sadovánál történt, hogy a magyarok milyen vezényszó mellett mentek elbukni, mert tudták, hogy a bukás árán nyerhetik vissza azt a töredék alkotmányt, melyet megkaptunk. Én, t. honvédelmi minister ur, nem tagadom, akkor, midőn a népfölkeléshez oly lelkesedéssel járultunk hozzá a közelgő veszélylyel szemben, nem titkolom, bennem azon elhatározás volt, hogy a magyar népfölkelés csirája az önálló magyar hadseregnek, melynek — beszélhetnek önök akármilyen fegyelemről — mi martyrjaivá lenni készek vagyunk és melyről mi lemondani nem fogunk soha. És én midőn ezen tudatban vagyok, remélem, hogy a magyar ifjúság sem fog visszarettenni semmiféle fegyelemtől és szabályokra való hivatkozástól. Egy fegyelem van, a hazaszeretet fegyelme; egy kötelesség van, a hazaszeretet kötelessége. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Követeljük és jövőre is követelni fogjuk a magyar hadsereg felállítását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Csanády Sándor: T. képviselőház! (Halljuk!) Sajnálatomat, de egyszersmind megbotránkoztatásomat, sőt kárhoztaíásomat fejezem ki a felett, hogy Magyarország honvédelmi ministere a magyar ifjúság által beadott folyamodványt, melyben kéri az ifjúság, miszerint a tiszti vizsgát magyar nyelven tehesse le, nemcsak visszautasította, hanem egyszersmind az ifjúság előtti nyilatkozatának indokolását oly szavakkal tette meg, mely indokolás az egész nemzetre nézve sértő kifejezéseket foglal magában. Igenis, midőn a minister ur ugy nyilatkozott, hogy nem eszközölheti a tiszti vizsgának magyar nyelveni letételét, mert a közös hadseregben müveit tiszteknek kell lenni. Ha Bach, Schmerling bécsi minister urak nyilatkoztak volna ily szellemben, azon egyáltalában nem csodálkoznám, mert hiszen az általam említett urak testestül,lelkestül németek, osztrákok, kik született ellenségei a magyar nemzetnek, ellenségei Magyarország önállóságának, független-