Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-371

478 társam a jövő országgyűlésre utalja az elhatározást, én azonban azt tartom, t. ház, hogy ha mi most elvi elhatározást mondunk ki a határozati javaslat elfogadásával, akkor is a jövő országgyűlés teendői közé fog tartozni; ennek a sürgetése nem praejudical a végrehajtásnak. Azonban a képviselő ur ad ealendas graecas szeretné elhalasztani, ez pedig oly égető kérdés, mely halasztást többé nem tür. Felállította a képviselő ur a nemzetiségi mumust. No hát ez régi tactica; valahányszor a nemzetben felébrednek a szabadsági törekvések, a túloldalon mindig a nemzetiségi mumust állítják elő. De hát azok ott vannak a közös hadseregben is még egy tuezat más nemzetiséggel s ha ott nem veszélyesek, akkor bizonyára itt sem veszélyesek. Nem vagyunk mi gyermekek, hogy ilyen gyermekes beszélgetéstől, mumusoktól megijedjünk, komoly férfiak vagyunk, (Ugy van!a szélső'baloldalon) kik ha a nemzet jogait megvédeni nem tudjuk, legalább a jog folytonosságát akarjuk fenntartani a jövő számára. Am legyenek önök kéthazás osztrák-magyarok, mi megmaradunk egyházas magyaroknak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a képviselő ur, hogy egy nap alatt nem lehet megjavítani a helyzetet. Igaz, de megkezdeni igenis lehet ; mert ha sohasem kezdjük meg, a javítás stádiuma sohasem fog bekövetkezni. S valóban azt látom, hogy a képviselő ur oly ékesen előadott tanácsának más czélja nem volt, mint hogy soha napjára elodáztassék. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És valóban csodálkozom, hogy a képviselő ur ily nézetek mellett a kérvény beadására vállalkozott, mert a ki beadja, az bi zonyos erkölcsi kötelességet vállal annak megvédésére. Mindezek folytán, miután engem a kérvényi bizottság véleménye ki nem elégít, csatlakozom Thaly Kálmán t. barátom által benyújtott s általam is aláirt határozati javaslathoz. Legfölebb azon szóbeli toldást teszem hozzá, hogy a honvédelmi minister ur jól tenné s az ő nemzeti fel fogásával alkalmasint jobban összhangban lenne, ha 50 kros bélyeggel ellátott kérvényen a belügy ministerhez folyamodnék s nevét Weissenburgerre kérné átváltoztatni. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Ivánka Imre: T. ház! Hogy milyen nézeteim vannak a magyar nyelvnek a hadseregben való használatáról, azt már évek előtt megírtam, sőt elmondottam itt is. A ki méltónak tartja, szíveskedjék azokat elolvasni; én nem ismétlem. Ezúttal csupán a historicus tények helyreigazítása végett kívánom felemlíteni és Orbán Balázs képviselő urat kérem, szíveskedjék egy perczig itt időzni, mert reá is fogok hivatkozni. (Halljuk! Halljuk!) mondom, csupán e tények helyreigazítása végett említem fel, hogy 1848—49-ben a régi huszárezredek és a magyar gyalogezredek németül is májns 21. 1887. vezényeltettek, hogy a hadparancsnokságok nyelve német volt és hogy az Aradon meghalt martyrok németül adták ki parancsaikat és jó hazafiak voltak, habár katonai intézetekben nevekedtek is. (Igaz! Ugy van ! Élénk helyeslés jobbfélől) Mi, t. ház, hza jöttünk, a mikor felszólítottak. Hát Orbán Balázs képviselő ur miért nem jött haza Konstantinápolyból? (Nagy mozgás és zaj balfélől. Te szés jobbfélől.) Minket, t. ház, az, hogy megbüntethetnek, mint deserterokat, nem gátolt a hazajövetelben. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) De hol volt a t. képviselő ur, a ki most a nagy hazafit játsza ? (Élénk tetszés jobbfélől. Nagy zaj és nyugtalanság balfélől.) Orbán Balázs: A t. képviselő urnak ezen utóbbi apostropháiására megjegyzem, (Halljuk! Halljuk!) hogy én a külföldön voltam akkor, midőn ^z.diadsáfrharczunk kitört, hogy kétszer próbáltam mejr bejönni egyedül, de mindig elfogtak a muszkák (Derült-ég a jobboldalon) és harmadszor egy négyszáz f-.bői alakított magyar légiót vezettem hazafelé, de fájdalom mára catastropha idejében, a mi? azon német szellem idézett elő, a melyet a t. képviselő urak oly nagyon kiemeltek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Csodálkozom a t. képviseli! ur ezen szemrehányásán, miután tudjuk, ho<?y ő még kevésbé vett részt szabadságharczunk dicső ég-eben. (Ugy van! szélső balfélől. Nagy zaj jobbfrlől.) Ernuszt Kelemen: Azt hiszem, t. ház, hogy a. szőnyegen lévő kérdés fölötti tárgyalás fontosságát és komolyságát leginkább az által lehet megóvni, ha ahhoz tárgyilagosan és minden pzeaiéiye^kedés nélkül szóin ;ik. (Altalános helyeslés.) Ezáltal veszsí'ük elejét Horváth Gyula t. barátomnak azon, nézetem szerint nem alapos szemrehányásának, hogy e kérdés agitationalis eszkiizii használtatik. Nem is ériem a t. képviselő ur e vádját, mert hiszen e kérvényeket nem az itt ülő (a szélső bálold dra mtita) képviselő urak adták be. A kérvények tárgyalás alatt vannak se tárgyhoz mindenki saját lelkiismerete és meggyőződése szerint szól cs igy ez agitationalis eszköz annál kevésbé lehet, mert köztudomású dolog, a mit r. barátom sem taffsd. hogy e kérvények az egéaz nemzet óhaját fejezik ki s ő is csak azt taglalta, vájjon az idő alkalmas-e arra, hogy e kérdés most felvettessék? Én tehát azt, hogy e kérdés agitation .íis eszközül használtatik fel, nem fogadhatom el. (filénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A m igám részéről örömmel fogadtam, hogy nemzetünk fi italsága adta be ezen kérvényt. E tekintetben egyéni néze emet egész őszintén megmondom. (Halljuk!) Mindig egy bizonyos szomorúsággal látt m, ha a fiatalság, melytől vért és eleven, pezsgő é-etet kívánunk, melytől megkívánjuk, hogy lángoljon azon eszmékért, melyeket 371. országos üli