Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-371

474 371. országos ülés május 21. 1887 nézzük el, akkor nem tudom, hogyan fogunk feleim a jövő kor előtt nemzeti érzületünknek ily mulasztásokból eredő la skadásáért. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát, a midőn kérném az igen t. honvédelmi minister urat, hogy számoljon önmagával és a mit az osztrák tábornok kötelességérzete neki tilt s mit viszont a magyar felelős minister kötelességérzete neki parancsol, vesse össze : meg vagyok győződve, hogy az ő ítélete szerint is az utóbbi kötelesség súlyosabb. E felfogás által ő az egész nemzet előtt nagy népszerűséget és kedveltségét fog szerezni, mig az ellenkező által ama régi, hagyományos körök kedvezését fogja megnyerni. És én azt hiszem, bármily hatalmasak legyenek is azon, ma már hála isten kiveszőben lévő hagyományos körök, a magyar nemzet jogos kívánsága mégis csak többet ér azoknál. Ebből a felfogásból kiindulva, bátorkodom a kérvényi bizottság határozati javaslatával szemben a következő határozati javaslatot elfogadás végett ajánlani: {Halljuk!) „Ámbár az önálló nemzeti hadsereg fölállítása , a magyar államnak oly eléviilhetlen jogát képezi, melyről az saját lételének koczkáztatása nélkül soha le nem mondhat s ugyanazért alólirottak és a velük egy értelemben levő képviselők a hadügyi kérdés gyökeres megoldását csakis az önálló magyar hadsereg felállításától várják és reménylik; mindazáltal e czélnak megvalósíthatását a magyar nyelvnek a közös hadsereg magyar ezredeiben leendő teljes érvényre juttatása is előkészítvén, egy lépéssel előbbre vivén és ez a fönnálló közjogi viszony keretén belül is eszközölhető lévén: ennélfogva a budapesti mindkét egyetem, valamint & vidéki jogakadémiák ifjúságának ez irányban beadott kérvényei alkalmából a t. házat tisztelettel kérjük, méltóztassék a jelzett kérvényeket a kormányhoz, illetőleg a honvédelmi ministerhez oly utasítással tenni át, hogy ez az azokban foglalt törvényes kérelem teljesítése iránt a szükséges lépéseket tegye meg.

a (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom ezen határozati javaslatot a magam és elvtársaim nevében elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: T. képviselőház! E kérvények elbírálásánál azt hiszem, a t. háznak és minden egyes képviselőnek szem előtt kell tartania azt, hogy most, az országgyűlés végén, az e kérvények által érintett igen fontos kérdések közül, melyek azok, a melyeknek ez a törvényhozás még érvényt szerezhet és melyek tartandók fenn ÍÍ jövő törvényhozásnak. Ebben a tekintetben az előttem szólott t, képviselő ur nézetem szerint nem helyesen járt el, midőn ugy tüntette fel a dolgot, mintha e kérdésnél, mely a nemzetnek, az országnak és államnak igen fontos jogait érinti, akár a czélok, melyek a nemzet minden egyes tagjának és egészének szeme előtt kell, hogy álljanak, akár pedig a törekvések tekintetében mi egymással szemben állanánk. Ezt határozottan tagadom. Nem hiszem, hogy akár ezen törvényhozásnak, akár pedig általában a magyar nemzetnek egyetlen tagja legyen, a ki a nemzet azon törekvéseit, hogy ő maga ugy államilag, mint nemzetileg minden intézményeit érvényesítse, mondom, nem hiszem, hogy legyen, a ki ezeket megtagadná, hanem igenis — és ez nem phrásis — kötelessége mindenkinek számot vetni azzal, hogy mely időben érvényesíttessenek valamely törekvések arra nézve, hogy bizonyos intézmény átalakittassék, bizonyos czélok meghonosittassanak. Hiszen, ha egyéb nem volna, a tapasztalatok taníthatnák meg ugy a magyar parlament, mint Magyarországnak minden egyes polgárát, hogy az országnak és az ország alkotmányos törekvéseinek ellenségei és általában azok, a kik nem jó barátsággal viseltetnek irányunkban, mindig rendesen azon repedéseken akarták az éket beverni, a mely repedések esetleg egyrészt az alkotmányos formák és a nemzeti aspiratiók és másrészt a hadsereg különböző aspiratiói között voltak, mutatkoztak. Mindig azt megláttuk, hogy ezen kérdés felbolygatása, ezen kérdésnek előtérbe tolásánál azok igyekeztek állást foglalni, a kik bizonyosan nem a magyar nemzet és a magyar állam törekvései iránt viseltetnek rokonszenvvel. Ezek — ugy szólván — kerestek ezen kérdésnek időszerűtlen felvetésével a nemzet aspiratiói és a hadsereg között confüetusokat, melyek nézetem szerint tényleg nem léteznek. Polónyi Géza': Hát Janszkyt ki kereste ? Horváth Gyula: Szívesen rátérek én arra is. I)e egyet a t. képviselő urak ott a túlsó oldalon sem fognak tagadni — és ez az, hogy midőn a ministerelnök ur ezen ügyben fellépett, akkor nemcsak a magyar parlament, hanem az egész nemzet egységes magatartást tanúsított, ugy, hogy e tekintetben különbözetet alig keresett valaki. És ugy találta mindenki, hogy a ministerelnök ur fellépése épen azért birt akkor súlylyal, erővel és hatálylyal, mert tulaj donképen az ő fellépése azon alkalommal nemcsak azt jelentette, hogy egy nagy többség támogatása mellett teszi kijelentését, (Helyeslés jóbbfelöl) hanem jelentette, hogy a ministerelnök ur által ezen kérdésben elfoglalt állásponton az egész nemset áll. (Helyeslés jobb felöl. Ellenmondások szélső baloldalon.) Lehet, most tagadásba veszik, akkor nem tagadták, onnan (Szóló as ellenzék padjaira mutat) mondták, hogy a ministerelnök ur által elfoglalt álláspont a nemzet álláspontja. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, hivatkozom Ugron Gábor képviselő urnak akkori válaszára. (Helyeslés jóbbfelöl.) És mit találunk a ministerelnök ur által el-