Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-369
369. országos ülés május IS. 1887. 459 menni oly nagy áldozatokba, a melyek földönfutókká fogják tenni, a mennyiben egy harmadban erdőiktől megfosztatnak s azonfelül maguk köteleztetnek megváltani a királyi kisebb haszonvételeket. Az elmondottakra hivatkozva csak annyit vagyok bátor még a t. minister ur nyilatkozatára megjegyezni, hogy ezen közigazgatási tárgyalások, feltéve, de meg nem engedve, valami jogalappal s valami illetékességi befolyással birnak is, ezen ott lévő különleges birtokviszonyok rendezésére legkevésbbé sem fognak vezetni. Meg fogja látni a t, minister ur és annak folytán később a t. képviselőház, midőn a többrendbeli, -jelesen ez évfolyamán beadott három indokolt kérvény az igazság- és földmivelésügyi ministeriumtól felvilágosító adatok kíséretében a kérvényi bizottság rendén a ház elé fog kerülni, a melyekből a minister ur még bővebben meg fog győződni, hogy hol az igazság és miféle irányban terjessze elő a törvényjavaslatot, a melyet már egykori előde, Horváth Boldizsár, ki 1871-ben látta szükségét annak, hogy ezen különleges viszonyokat oly rövid úton megoldani nem lehet, függőben tartotta s ha minister maradt volna, azt hiszem régen, már egy évtized óta meg lennének oldva, mintán a szakkörök és ügyvédi kar véleményét bekérte, a melyek nemcsak tüzetesen szólottak hozzá, hanem határozott törvényjavaslatot is terjesztettek be. Részemről tehát a mondottakra és indokolt interpellatiómra hivatkozva, sajnálattal bár, de a t. minister ur nyilatkozatát az ottani birtokviszonyok tekintetében 20 ezerén felül levő csángóvéreink megélhetési viszonyainakrendezésére nézve kielégítőnek nem tekintem és felkérem újból is, hogy méltóztassék legalább a szünidőt a jövő országgyűlésre előkészülésképen felhasználni arra, hogy az ott fekvő adatok, bizonyítékok alapján ezt az ügyet, eltekintve a közigazgatási békéltető kísérletektől, a törvényhozás végleges megoldás alá vehesse. Ezáltal remélhetjük elérni azt, hogy azon viszony, mely ott Brassó városa és érdekelt Hétfalú közt fennáll, lehetőleg igazságos és törvényes megoldást nyerhessen, a mely által az illető Hétfalu lakosai abba a helyzetbe juthatnak, hogy a jövőben megélhetnek a nélkül, hogy kénytelenek volnának kivándorolni vagy éhséggel és ínséggel küzködni. Nem fogadhatom el a t. igazságügyminister ur válaszát és kérem tárgyalásra kitűzetni. (Helyeslés a ssél-ő baloldalon.) Fabinyi Teofil igazságügyminister: A t. képviselő urnak egy kijelentésére vagyok kénytelen rövid pár szóval felelni. (Halljuk !) A t. képviselő ur tudniillik kétségbe vonta a jogalapját annak, hogy a Hétfalu községei és Brassó városa közt egyezség jöhessen létre azért, mivel egy per ez iránt folyamatban van. En a képviselő urnak ezen nézetét egyáltalában nem fogadhatom el és azt szó nélkül nem hagyhatom. Igenis, nagyon kívánatos az egyezség. Én és a kormány bizonyosan érzünk oly melegen azon Hétfalú lakossága iránt, mint a felszólaló képviselő ur; azonban mindenki a maga jogait csak ugy érvényesítheti, hogy a mások jogait ne sértse. Ez a kormánynak jogi álláspontja, ezt fogja jövőre is fen tartani és annálfogva, nehogy hallgatásomnak az az értelem adassék, mintha én elfogadtam volna azt, hogy itt az egyezségnek jogalapja nincs, azt vagyok bátor kijelenteni, hogy én igenis nagyon indokoltnak látom az egyezséget, különösen az ott fenforgó viszonyok közt s azt hiszem, hogy a hétfalusiaknak az a legjobb barátja, a ki nem tartja őket oly reményekkel, a melyeket valósítani egy törvényhozásnak sem lehet. (Élénk helyeslés joVbfelől.) Lázár Ádám: Legyen szabad röviden a t. minister urnak utolsó szavaira csak azt megjegj^eznem, hogy az érdekelt hétfalusi községeket a közigazgatási úton megindított békéltetésre nem az ottani viszonyok ziláltsága vagy ennek jóvátétele vezette, hanem inkább a törvényhozásnak és kormánynak késlekedése és hogy e községek ezen .békéltetésbe, kísérletekbe belehajíatt atí, annak oka azon szerencsétlen helyzetben van, hogy az illetők élet-halál küzdelmek közül menekülni igyekeznek. Ismételve kérem, méltóztassék nem ezen egyezség megkötését sürgetni, hanem inkább a törvényjavaslatot minél előbb beterjeszteni. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a t. minister ur válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem !) Á kik a minister ur válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul vette. Ezzel, t. ház, a mai ülés napirendje ki van merítve. Épen most kaptam a főrendiház elnökének egy átiratát, a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatának kíséretében, mely szerint a főrendiház „azon arányról, a melyben a magyar korona országai az 1867 : XII. törvényezikkben közöseknek elismert államügyek terheihez hozzájárulnak" szóló törvényjavaslatot módosítás nélkül elfogadták; és miután ekként a törvényjavaslatra nézve, a két ház közt létrejött a megegyezés, azt hiszem, a t. ház méltóztatik elhatározni, hogy a törvényjavaslat legfelsőbb szentesítés czéljából ő Felségéhez felterjesztessék. (Helyeslés.) Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve. T. ház! A legközelebbi ülésre nézve, tekintettel arra, hogy holnap ünnep van, azt hiszem, méltóztatnak beleegyezni, hogy a mai napon elfogadott két törvényjavaslat harmadszori megszavazás vé58*
