Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-369
454 368. országos ilés május 18. 1887. lelendő cselekmény esetén csak azon indokból tehet helye, hogy a vizsgálat meg ne hiusittassék, a mint a vizsgálat befejeztetett, az ügyészség által a szabadlábra helyezés iránt indítvány tétetett és vádlottak szabadlábra helyeztettek. A t. interpelláló ur felemlítette, hogy a budapesti királyi tábla a vizsgálati fogságot elrendelte. Ez tény; a mit azonban én azzal egészítek ki, hogy ugyancsak a királyi tábla akkor, midőn a vizsgálati fogság szüksége megszűnt, helyben hagyta az első bíróság azon határozatát, melynélfogva mindkét vádlottnak szabadlábra helyezése megrendeltetik. E szerint tehát ezen irányban az eljárás teljesen szabályos volt s a királyi főügyész azon jogát, hogy az őtet illető felügyeletet és őrködést a királyi ügyészszel szemben gyakorolja, természetesen nemcsak" nem szándékozom korlátolni, hanem inkább azt kívánom, hogy az minden alkalommal a törvényszerű módon foganatosittassék. A mi azon kérdését illeti a t. interpelláló urnak, van-e szándékom e nagyfontosságú ügynek minél elubbi befejezésére hatni és azt kellő figyelemre méltatni, erre nézve csak azt nyilváníthatom, hogy a debreczeni királyi törvényszék kellő erélylyel és szigorral járt el, mert egy év alatt e vizsgálati ügyben részint saját vizsgálóbirája, részint pedig megkeresés utján 492 tanút hallgatott ki s megtett mindent, hogy a vizsgálatot végleg befejezhesse és az ügyet végtárgyalásra előkészíthesse. Ezekkel úgy hiszem, megvilágítottam azon sajnos esetet, a mely hogy megtörtént, én fájlalom legjobban, hogy tudniillik bizonyos feljegyzések ellopattak, mely cselekmény folytán egyébként a törvényszék részéről minden irányban a legerélyesebb eljárás történt, valamint szintén azt is, hogy a Weinberger Mihály elieni egyéb büntetendő cselekményeket illetőleg a debreczeni királyi törvényszék a kellő szigorral és helyes tapintattal járt el és azt hiszem, hogy sem a törvényszék, sem pedig a királyi ügyészség eljárása kifogásra alkalmat nem szolgáltatnak. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Pap Elek: A t. igazságügyminister ur válaszát tudomásul veszem s egyszersmind köszönetemet fejezem ki azért, hogy e közérdekű ügyben ily részletes felvilágosítást méltóztatott adni és ezáltal az aggodalmaskodó kedélyek lecsillapításához, melyek ez ügy folytán a Sárréten felzaklattattak, jelentékenyen hozzájárulni méltóztatott. Nekem interpellatióm előterjesztése alk;iImával semmi más szándékom nem volt, mint az objectiv tárgyilagos tényállásnak a nyilvánosság előtt való constatálása; ezt elértem és köszönettel tudomásul veszem a minister ur válaszát. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni! (Tudomásul veszsmk!) Tudomásul vétetik. Következik ugyancsak az igazságügyminister ur válasza Grruber János képviselő ur interpellatiójára. Fabiny Teofil igazságügyminister: Gruber János képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám Márkus Ágnes leányzó által felhozott panaszra nézve (olvassa) : 1 - szőr. Hajlandó-e a minister ur a belügy minister ur közbevonásával is a bűnténynek felderítésére és nem elpalástolására hivatott kötclességmulasztó hatósági közegeket a legszigorúbb felelősségre vonni s azokat a kifejlendőkhöz képest a törvény szigorával sújtani? De a mi ennél lényegesebb, 2-szor. Kesz-e azonnal intézkedni, hogy ezen vérlázító bűntény a maga szokott törvényesutjára tereitessék, következéskép a bűnügyi vizsgálat azonnal megejtessék, sőt ezt megelőzőleg, nehogy a vizsgálat eredménye veszélyeztetve legyen, vádlottak rögtön vizsgálati fogságba vettessenek. Márkus Ágnesnek j^anaszából felmerült ügyre nézve az első kérdés, a mely hozzám és velem együtt a belügyministerhez intéztetett, az, vájjon szándékozunk-e az alantas hatósági közegeket azon irányban utasítani, hogy ne a bűnténynek elpalástolását, hanem azok felderítését tekintsék kötelességüknek. E pontra nézve azt kell válaszolnom, hogy nincs indok arra, hogy az ezen ügyben eljárt közegek ily irányban utasíttassanak, mert azok minden utasítás nélkül is teljesítették kötelességüket. A második kérdésre nézve azt vagyok kénytelen válaszolni, hogy a vizsgálat folytatását minden irányban a kellő erélylyel kívánom előmozdítani. Azonban arra, hogy a vizsgálati fogság elrendelése iránt tegyek intézkedést, a legkisebb alapot sem látom. Ezzel röviden megfeleltem volna az interpellatióra, hogyha csak ezen két kérdés intéztetett volna hozzám és az interpellatio bevezetésében oly körülmények nem hozattak volna fel, a melyeket kötelesség mulasztás nélkül nem hagyhatok észrevétel nélkül. Kérem tehát a t. házat, hogy megengedni méltóztassék, hogy ä megejtett vizsgálatnak legalább főbb adatait felemlíthessem (Halíjuk! Halljuk !) és hogy azon következtetéseket, a melyeket a tényekből kivonni kivánok, indokolhassam. (Halljuk ! Halljuk!) 1886. évi június l-jén hajnali 3 órakor a helybeli öaszekötővasutnak soroksári áthidalásánál egy alvó leányzó, Márkus Ágnes találtatott egy rendőr által, a ki azonnal intézkedett, hogy a kórházba szállittassék, mert azon a betegségnek kétségtelen nyomait látta. Valamivel távolabb, mint a
