Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-369

448 369, ^szagos Ués május 18. 1887. Minthogy pedig időközben különösen a fahidak romlása, valamint a hadászati és forgalmi tekintetből egyaránt szükséges kitérők bővítése szempontjából újabb szükségletek keletkeztek és a forgalmi park, kocsik beszerzése tekintetében is újabb szükséglet támadt, továbbá az üzleti hiány is folytonosan fennállott, e társulatnak a kormány a törvényben nyert felhatalmazásánál fogva, az 1883 : XXIV. törvényczikk alapján szintén adott előlegeket beruházásra épúgy, mint az üzleti hiány fedezésére. Ezen előlegek 1885. végéig 513,000 forintot tettek; ha pedig az 1886. év eredményét — a mennyiben az előleges összeszámítás szerint megállapítható — vesszük, azok 705,000 forintra mennek. De mindezen összegekkel szemben a vasút még jelenleg sincs abban a helyzetben, hogy a forgalom igényeinek oly mértékben felelhessen meg, a mint az ma már szükséges; nevezetesen a kitérők nincsenek kellően kibővítve, továbbá a fahidaknak vashidakkal való felcserélése sincs ínég végrehajtva. Mind e czélból bizonyos fedezetre van szükség. Hogy tehát úgy a múltban már eddig igénybe vett állami előlegek visszafizetésére képesítve legyen a társulat, másodszor, hogy a most beállott szükséges építkezések végrehajtására, nevezetesen a kitérőkre és a fahidak kicserélésére kellő fedezettel rendelkezzék és harmadszor, hogy az anyagszer beszerzésére, valamint a további építkezések fedezésére a szükséges összegeket megkapja, a magyar kormány az osztrák kormánynyal egyetértőleg arra a megállapodásra jutott, hogy, 4 százalékkal ezüstben kamatozó elsőbbségi kötvények kibocsátása engedélyeztessék. A szükséglet a magyar vonalra nézve, a mely összesen 16 mértföldet tesz, 2.200,000 forint névértékű 4 százalékkal ezüstben kamatozó prioritásban állapíttatott meg. Az egész szükséglet, mely az osztrák vonalra is vonatkozik nagyobb, miután az osztrák területen levő vonalrész sokkal hoszszabb és az egész összeg 14.400,000 forintot tesz. A társulat egy egységes kölcsönt kivan kibocsátani, de a magyar országgyűlés részéről elvállalandó teher, illetőleg azon kamatbiztosítás, a melynek megadására a kormány felhatalmazást kér, csakis azon 2.200,000 forintnyi prioritásra vonatkozik, a mely a magyar hálózat szükségletének fedezésére bocsáttatik ki és igy az a kamatbiztosítás, melyet a magyar állam ezen vasút irányában elvállalna, 92,903 forintra mg. Ez úton beszerezhető azon prioritási összeg, mely ezen fedezetnek biztosítására szükséges. Ez foglaltatik ebben a törvényjavaslatban, minthogy ezen, mondhatni csekély biztosítási összeg által el lehet érni azt, hogy egyfelől a társulat által az államtól igénybe vett előlegek visszatérittessenek, másfelől a szükséges és elkerülhetlen építkezések, melyek már most mutatkoznak, végrehajtassanak és harmadszor az anyagszer készletre és egyéb építkezésekre, előre nem látható kiadásokra azon tartalékösszegek beszereztessenek, melyek itt három czímen mintegy 95 ezer forintra rúgnak, mondom, minthogy mindezen czélokat azáltal el lehet érni s igy a vasutat abba a helyzetbe lehet hozni, hogy függő tartozásaitól szabadulva, egyszersmind az építkezések és forgalmi szükséglet tekintetében a mostani igényeknek megfeleljen, bátor vagyok a pénzügyi bizottság nevében' a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Az országgyűléseket elszoktak nevezni azon legfontosabb mozzanatok szerint, melyek annak folyama alatt felmerültnek. Igy vannak: alkotmányozó-, koronázó- és reform-országgyűlések. A most elhaló országgyűlésnek neve mindenesetre a „pénzkészletek kiegészítésének országgyűlése" lesz, mert az első évtől kezdve az utolsó perczig ezekkel foglalkoztunk. 1885-ben szavaztunk meg 18 milliót, 1886-ban 22 milliót, most alig néhány hete 32 milliót és most legajabban megint 2.200,000 forint megszavazása előtt állunk. Az igen t. előadó ur fejét rázza, azt akarván ezzel jelezni, hogy ezen 2.200,000 forint nem pénzkészletek kiegészítésére kéretik, én pedig az egészre nézve merném állítani, hogy arra a czélra szolgál, mint azt azonnal szerencsém lesz kimutatni. Egyet azonban az előadó ur sem tagadhat, tudniillik, hogy ezen összegnek kisebb fele határozottan a törvényjavaslat szavai szerint is arra kéretik, hogy a pénzügyi kormányzat kapj a vissza azon 700,000 forintot felülmúló összeget, melyet előlegképen ezen vasuttársulatnak adott, a többi pedig arra kéretik, hogy a közlekedésügyi ministerium ne legyen azon kényszerhelyzetben, hogy a legközelebbi időkben is előlegeket adjon; tehát akármiként forgatjuk a dolgot, mindig pénztári készletek körül forog a kérdés. Már pedig azt hiszem, hogy mikor alig egy hónapja, annyi sem, három hete, hogy az országgyűlés 32 millió forintot bocsájtott a t. kormány rendelkezésére, épen azon czélból, hogy az ilyen az államéletben kikerülhetetlen előlegekek ideiglenesen fedezhesse; senki sem lehetett elkészülve arra, hogy most az utolsó perczben megint ilyen nagyobb követeléssel fog a kormány előállani. Hiszen az utolsó pénzügyi bizottsági ülésben, mely körülbelül 10—12 napja tartatott, mindnyájan ugy beszéltünk, mint az utolsó ülésről. Magának a pénzügyi bizottságnak sem volt tehát sejtelme arról, hogy még ezen országgyűlésen fog találkozni ily törvényjavaslattal. A t. kormány maga azt mondja indokolásában, hogy igazi oka az a 'szerencsés körülmény, hogy Austria, a mely mint tudjuk e vonal nagyobb részét birja, mert a vonal nagyobb része