Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-367
•4SG 367. orszáeos űíés május 14. ÍS87, Nem osztom ugyan azon osztrák politicusok felfogását, kik irigy szemmel tekintvén Magyarországra, minden alkalommal ug;y akarják azt feltüntetni, mint egy tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Sajnos, e felfogás nagyobb mérvű terjedésében a t. kormánynak is van bizonyos része, (Igás! ügy van! a baloldalon") mert valahányszor szükség van arra, hogy pénzügyi előterjesztéseit igazolja vagy ha általában kormányzati érdemeit kívánja kiemelni, mindannyiszor nem mulasztja el Magyarország nagymérvű gazdasági fejlődésére utalni. Habár, mint mondáin, nem osztom is a Magyarország gazdasági erejére e vérmes felfogást, de viszont annak segélyforrásait, Magjmrország népességének gazdasági értékét sem becsülöm oly kevésre, hogy közgazdasága aránytalan inferioritását Austria közgazdaságával szemben vitatni helyesnek és a valósággal megegyezőnek tarthatnám. De van nekem, t. ház, egy pénzügyi támpontom, mely bizonyos po siti vitással bir s a mely rám megnyugtató hatást gyakorol. Ez a támpont a következő. Két egyoldalú számítás eredményei feküsznek előttem, melyek összehasonlításából kitűnik az, hogy a javaslatba hozott quota tulajdonképen a keresendő helyes középút. Midőn a magyar országos küldöttség az első alkalommal tárgyalta a quota kiszámítását, annak t. előadója meglehetős egyoldalúsággal és Magyarország érdekeit szigorúan szemmel tartva, de viszont a számítás ellen jogosan fölhozható kifogásokat tekinteten kivül hagyva, azt állapította meg, hogy az 1876 —1884-ig lefolyt 9 évi időszak alatt Magyarország teherviselési képességei28"27o-ban talált kifejezésre Ugyanily egyoldalú alapon kés-ült azon számítás, melyet az osztrák küldöttség a maga egyetlen nuntiumában terjesztett elénk. E szerint az a határőrvidék jövedelmének tekintetbe vételével, illetve a praecipium levonásával 35'4°/« lenne Magyarország quotája. Ezen két Összegnek átlaga 31'8°/o, a mi tekintve a tagadhatlanul, de mindkét részről egyaránt érvényesült egyoldalúságot, valóban meglepően közel jut az eddigi százalékhoz, tudniillik 31-4%-hez, melynek elfogadása most a következő tíz évre kívántatik a törvényhozástól. De ha az igy kihozható eredmény, t. ház, nem javunkra, hanem hátrányunkra mutatna egy bizonyos, talán az említettnél még valamivel na gyobb különbséget, én még akkor is nagyon meggondolandónak tartanám, hogy ezen compromissum visszautasittassék-e, még pedig tartanám főleg politikai okok miatt, melyek azon tényben gyökereznek, hogy a 31'47° quota immár csaknem 20 egész éve van érvényben. Az egyezmény visszautasításából különböző, de egyaránt káros következményeit két eset szerint lehet megvizsgálni. Az egyik eset az, ha mi képesek lennénk bebizonyítani, hogy Magyarország teherviselési képessége az alkotmányos aera nem eaen időszakán belül, hanem a 67-et megelőző időkhöz képest hanyatlott; vagy pedig ezt nem lennénk képesek bebizonyítani. Ha nem lennénk képesek bebizonyítani, t. ház, kérdem, vájjon helyes, megengedhető volna-e oby követeléssel lépni a trón elé — mert végső elemzésben a korona képezi bíráját a két országnak ebben az ügyben — a mely követelésnek sem alapos érvekkel, sem meggyőző adatokkal súlyt kölcsönözni képesek nem lennénk? Vájjon nem előre el volna ítélve az az ügy minden gondolkozó ember előtt? Es e lépések eredménye, nem az lenne, hogy nem nyernénk vele semmit sem, hanem az én meggyőződésem szerint politikai súlyunk és tekintélyünk szenvedne csorbát miatta. Vagy pedig csakugyan képesek lennénk oly adatokat felmutatni, a melyek elhihetőnek tüntetnék fel azt, hogy az országnak teljesítési képessége az alkotmányos aera alatt hanyatlott. No hát, t. ház, ez esetben a közjogi alap, sőt tovább megyek, általában a dualismus nagy számú ellenségeinek igen nagy Örömet szereznénk; mert ez által nemcsak a jelen kormánynak, a mi talán magában véve nem lenne oly nagy szerencsétlenség, hanem egyáltalán a magyar értelmiség kormányzati képességének oly szegénységi bizonyítványt állítanánk ki, melynek horderejét a jövő kétes esélyeivel szemben kiszámítani valóban lehetetlen. (Ugy van! bdlfelol.) Tehát, t. ház, pénzügyi és politikai okok egyaránt a mellett szólanak, hogy ez a corapromissum ne utasittaosék vissza és én a magam részéről ki is jelentem, hogy annak elfogadását nem ellenzem. De mielőtt szavazatomnak ezt a rövid indokolását befejezném, még csupán egy tényt bátorkodom constatálni. Constatálni kívánom tudniillik, hogy mi, t. ház, tudniillik Horánszky Nándor t. barátom és én, a kik egyedül voltunk az ellenzék részéről tagjai a quota-bizottságnak, nem foglaltuk el azt a nézetem szerint helytelen álláspontot, melyre a quota-bizottság akkor helyezkedett, midőn belement a garantiák keresésébe az iránt, hogy a határőrvidéki 2y 0-os praecipium elejtése esetében Austriának abból se most, se a jövőben anyagi kára ne legyen. Két alkalommal volt erről szó, t. ház, Budapesten akkor, midőn a második nuntium tárgyaltatott és midőn Horánszky Nándor t. barátom azt kívánta, hogy a magyar deputatiónak második szava az legy T en, hogy ha az osztrákok ragaszkodnak — a mihez a törvény betűje szerint joguk is van — az 1872 : IV. törvényczikkben megállapított 27o-os praecipiumhoz, akkor mi ugyanazon törvényben biztosított jogunknál fogva a quota kiszámításának alapjánál igyekezzünk a
