Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-364

4Í2 264. ersíáges ttlés május 7. 1887, volna, hogy a t. kormány ő vele vitatkozásba bocsátkozzék. Ha ez nem történt, t. ház, nekem nem marad más hátra, mint azon még épen maradt pár sebhelyre utalni, mely az előadó ur beszédében legalább szerintem mutatkozik. A t. előadó ur mindjárt azzal kezdi beszédét, hogy Horváth Lajos t. képviselő ur indítványa édes keveset érhet, mert ime az ellenzék köréből kikerülő képviselő is pártember. Van szerencsém kijelenteni a t. előadó urnak, hogy teljesen igaza van, igenis minden ember, a ki ebben a parlamentben helyet foglal, pártember és ha az angol bölcsnek, Hobbesnek, igaza van, hogy minden ember csak önmagát szereti, akkor a parlamenti ember csak saját pártját szereti. Épen ezt akarjuk elkerülni Horváth Lajos t. képviselő ur indítványával, mely nem arra czéloz, hogy az ellenzék bizonyos arányban legyen képviselve a bizottságban, mert, t. ház, az eddigi rendszer, vagy a most behozott javaslat szerint mi történik és mi történt eddig ? Tisztán a többség kedvétől függ, hogy az ellenzék, kik által és minő arányban legyen képviselve. Hiszen megtörtént, hogy az ellenzék által ajánlott egyes képviselőtársunkat egyenesen viszszavetette a többség. Itt van a fényes tehetségű Horánszky képviselőtársunk, a kit a mi pártünk kijelölt a delegatióba, a többség visszavetette és épen akkor a pártból kilépett b. Bánhidy Bélát választotta meg helyette akaratunk és tudtunk nélkül. Hanem utal az előadó ur, hogy a curiai bíráskodásnak, melyet pártunk és Apponyit. képviselőtársunk törvényjavaslatkép beterjesztett, nem lenne hatása, mert Amerikában és Angliában, a hol az létezik, a corruptio még tovább terjed. At. előadó ur egészen eltéveszti az eszmének azon hatását, melyet neki tulajdonítunk és a mely benne van. Senki nem állítja, hogy a curiai bíráskodás létesítése után corruptio nem lehet, mi csak azt mondjuk, hogy az a corruptio meg lesz büntetve. Hiszen az emberölésre is van törvény és azért emberölés történt és történni fog mindig, de igenis megvan a bűntény büntetve. (Helyeslés baloldalon.) Ez a czélja volna a curiai bíráskodásnak. Azt mondta az előadó ur, hogy Horváth Lajos t. képviselő ur indítványa a paritást akarja helyreállítani. Ez sem áll, nem akar egyebet, mint azt és ez volt a főindoka, hogy a jelölt ne tudja előre, hogy az ő mandátuma felett saját pártjának tagjai fognak dönteni. És ha ez áll, a mint áll, akkor igen gyenge alapon nyugszik az előadó ur utolsó érve, mikor azt mondja, hogy a többséget nem a ház alkotja, hanem az egész ország. Ezt sem tagadja senki, hiszen ezt tudjuk mindnyájan, de azon képviselőjelölt is igen jól tudja, ki a többséghez tartozik, hogy felette nem egy pártatlan bíróság, hanem egy pártszempontból kiinduló pártbiróság fog ítélni. Jellemző a kormánypártra különben az egész eljárás, a mit a curiai bíráskodással szemben követni jónak látott. Mikor 1874-ben az akkori Deák-párt kormányon volt és igazán örök emlékéül jóakarata, józansága és szabadelvüségének, beiktatta a törvénybe az 1874. XXXIII. törvényczikk 80-ik §~át, hogy a kérvénynyel megtámadott képviselői mandátum felett a Curia fog ítélni, mint pártatlan legfőbb bíróság; jellemző a kormánypártra, hogy akkor, mikor megalakult és első ténye az volt, hogy a Deák-párt nevét megsemmisítse s egyúttal megsemmisítse az irányt is, mely e törvényjavaslatban foglaltatik. Mi történt, t. képviselőház, mióta a szabadelvűpárt kormányra jutott? Az első alkalommal — igen jól emlékszem — ugy 1881-ben boldogult Pauler igazságügyminister a kormány nevében beterjesztette a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot, mondván, hogy a ház akarata folytán, ime a szabadéivüpárt teljesíti kötelességét, de, a kik jelen voltunk, jól láttuk, hogy a boldogult igazságügyministeren kivül, ki kénytelenségből kellett, hogy szavazzon mellette, minden minister kiment a teremből és távol tartották magukat a szavazástól. Mikor pedig legutóbb előjött a kérdés — mert az csak függőben van ma is — mi történt? Akkor már merészebb volt a t. kormány és a t. ministerelnök ur és egyenesen kijelentette, hogy rossz a curiai bíráskodás eszméje és azt el nem fogadja. Ha ez áll, t. képviselőház, akkor mit kell csinálni a t. kormánynak ? Mindenekelőtt be kellene adni egy törvényjavaslatot, mely kimondja, hogy az érvényben levő ilyen meg ilyen szakasz hatályon kivül helyeztetik,mert míg ez nem történik, itt lebeg felettünk a Deák párt hagyománya, mely számon követeli, mikép feleltünk meg annak, Jellemzi — ismétlem — azon szerep, melyet a t. kormány ezen helyes és józan eszmével szemben mindig követett. Szerettem volna, ha csak egyetlen egy indokot hallottam volna Horváth Lajos képviselő ur indítványával szemben ; de mert nem hallottam, kénytelen vagyok a t. ház többségének talán örömére befejezni beszédemet, mert azon érvek, melyeket a t. előadó ur oly könnyedén szemben Horváth Lajos indítványával hangoztatott, csak olyan kevés értékűek, mint az egyszeri teve okoskodása. (Halljuk!) Egyszer a teve azt mondotta a lóra, hogy nyomorék, mert a lónak nincsen púpja. (Derültség.) E javaslatra is rá lehet mondani önök részéről, hogy nyomorék, mert nincsen púpja, mibe önök belekapaszkodhatnak. (Derültség. Helyeslés balfelöl.)