Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-363
363. országos ni törekszik, másik, hogy legyenek emberek, ik a tiszta eszmét vinni méltók és képesek. Minálunk egyik sines, legalább a képviselő ur nyilatkozata után ítélve az egyik nincs meg, a másik, hogy nincs meg, azt tudom én és igy a képviselő ur jóslataitól nem fog megijedni Magyarország. (Derültség jobbfelöl.) Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy ennek a pártnak és ennek a kormánynak s nekem nincs egyéb szándékom, mint megsemmisíteni az ellenzéket. Isten mentsen meg! Hiszenazellenzék tagjai közt sokan vannak, a kiket becsülök és tisztelek, a kikkel ha egy elv mellett, egy táborban lehetne küzdenem, szerencsésnek tartanám magamat : de mégis higyjék el, hogy az ellenzéket, kivált azt, mely olyan hangokat penget, mint a képviselő ur, megsemmisíteni ;i karai részemről annyi volna, mint magam alatt vágni a fát. (Élénk derültség jobbfelöl.) Higyjék el, volt valami igaz abban — talán hat éve lesz, ha jól emlékszem — midőn egy más állam hatalmas ministere a választásoknál kissebbségben maradt és a mostani kormány Magyarországon ugyanazon időtájban többséget nyert, egyik élczlapban le volt rajzolva azon hatalmas minister, a mint kérdi, az itteni kevésbé hatalmastól: „Ugyan, mit csinál, hogy megint többséget kapott?" Tanácsoljon nekem! S ez azt a tanácsot adta a hatalmas ministernek: „Teremtsen az ur magának olyan ellenzéket, a milyen nekem van! Önnek is lesz többsége." (Elénk derültség jobboldalon.) Most áttérve t. Irányi képviselő ur beszédére, mindenekelőtt kötelességemnek tartom figyelmeztetni a képviselő urat, hogy abban az egy dologban, midőn a múltkori beszédemet idézte, tévedett. Hogy ezt biztosan mondhassam, el is hoztam az akkori gyorsírói jegyzeteket. Utána néztem, én nem azt mondtam, hogy a Curia fél attól, hogy ezáltal bele vonatnék a politikai küzdelmekbe, hanem utalva egyes, az országban tett tapasztalatokra, mint a magam meggyőződését hoztam fel, hogy félek attól, hogy bele fogna e küzdelmekbe vonatni. Ezt helyreigazítani, gondolom, kötelességem volt. A másik, a mire a képviselő urat figyelmeztetni kívánom az, hogy ő a választási visszaéléseket, melyek ellen a bírói eljárásban keres egyedül és hisz találhatni orvoslást, elítélte mind, de mégis különös súlyt fektetett mai beszédében a hivatalos hatalommal v;,ló visszaélésére. T. ház! Nem beszélek arról, van-e, nincs-e ilyen és mily mérvben van, ha van: de azt mégis csak tudjuk mindnyájan, hogy épen a hivatalos hatalommal való visszaélés felett nem a hivatalok fölött lévő kormányhatóságok, hanem az ország törvényei szerint az ország bírái ítélnek. Ebben a tekintetben tehát a mi garantiát a bírói eljárás nyújthat, az megvan törvényeink szerint is. A t. képviselő ur — és ebben V 5v május 6. 1887. 40§ | már határozottan ellene kell, hogy mondjak — | azt mondja, hogy még Amerikában és Angliában sincs a választásoknál oly mérvű corruptio, mint Magyarországban. Megvallom, t. ház, én nem tartozom azokhoz, a kik Magyarországot, a magyar népet, sőt a mauyar parlamentet is gyengéiben, hibáiban is támogatni és védeni szereti; de egyet meg kell, hogy mondjak és ez az, hogy nem helyes, ha ugy akarjuk népünket és önmagunkat odaállítani, mint a kik kebelében oly nagymérvű corruptio létezik. (Helyeslés jobbfélöl.) Nem helyes pedig azért, mert bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, sajnos, hogy különböző irányú corruptio előfordul nálunk is ; de bátran merem állítani és azt az igazság alapján nem fogja megczáfolni senki, hogy hasonlítani sem lehet azt ahhoz, a mi épen Amerikában, a melyet a t. képviselő ur például felhozott, folytonosan észlelhető. (Ugy van! Ugy van /jobbfélöl.) Ha akarjuk is irtani a gyomot és orvosolni a bajt, ne fessük magunkat rosszabbaknak, mint a minők vagyunk, mert ugy is vannak elegen, a kik szeretnek minket rosszabbaknak festeni, minden hibát reánk tolni és jó tulajdonainkat eltagadni. (Ugy van! jobbfelöl.) A mi magát az indítványt illeti, bocsásson meg nekem t. képviselőtársam, de már akkor, midőn a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatról volt szó, kifejtettem azon nézetemet, hogy annak törvénynyé válását nem tartom lehetséges nek, mert hiszen azon törvényjavaslatnak újra kellett volna beadatni s annak a jogügyi bizottságban újra kellett volna tárgyaltatni és az alkotmányos tárgyalás minden phasisán keresztül menni; pedig, hogy az ily törvényjavaslat rövid idő alatt nem létesíthető, azt gondolom, a t. képviselő urak is szerzett tapasztalataik folytán be fogják látni. Az tehát, a mit akkor mondottam, még sokkal nagyobb mértékben áll arról, a mit a t. képviselő ur ajánl. A t. képviselő ur ugyanis egy állami legfőbb törvényszéket indítványoz, melynek egyik osztálya vinné a verificatiót és ebbe olvadjon bele a pénzügyi törvényszék és általában ez nyújtson az administratio minden terén jogorvoslatot. Méltóztassék megengedni t. ház, de egy ily bíróságnak létesítése annyi megfontolást, annyi megvitatást igényel és ez annyira fontos, hogy egy elhibázott lépés e téren annyi bajt okozhat, hogy ixzl egy országgyűlési cyklus végén behozni és létesíteni akarni, teljesen lehetetlen. (Egy hang a szélső baloldalon. Meg kell próbálni! Közbeszólás jobbfélöl. Itt próbálgatásnak nincs helye !) Én, t. ház, biztosíthatom a képviselő urat, hogy teljesen nyugodt lélekkel vagyok az iránt, hogy a mit a nem oly mértékben ugyan, a mint ő festette, de tagadhatatlanul itt-ott létező hibák orvoslására, különösen az igazolási eljárás javítá51*
