Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-363
400 S63. országos ülés május 6. 1887. a hol a „tartoznak" vagy „tartozik" szó előfordul, helyébe „kötelesek" vagy „köteles" szó tétessék. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget szemben ezen stylaris módosítással változatlanul fentartani, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, a t. ház, a szöveget változatlanul fentartja. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 22., 23. §§-at, a második rész levezetését, az I. czím és 1. fejezet czimét, melyek észrevétel nélkül elfogad'aítok; olvassa a °L4. §-t.) Irányi Dániel: T. liáz ! A választások szabadsága és tisztasága a képviseleti rendszernek, magának az alkotmánynak létalapja, (Ugy van! szélső haloldalon.) E nélkül az alkotmány üres szó, a parlamenti kormányrendszer puszta szemfényvesztés, álezázott absolutismus,éles fegyver a hatalom kezében a kisebbség elnyomására, fi nép akaratának meghamisítására, széles út, mely a polgári erkölcsök megrontására vezet, a középosztály vagyoni állapotának tönkretételére, a melynek végén a nemzet erkölcsi és anyagi sülyedése, néha végpusztulásának és a szolgaságának örvénye tátong. (Igaz l ügy van! a szélső baloldalon.) Ennek elkerülése végett minden alkotmányos nemzet igyekszik a választások szabadságát és tisztaságát törvényekkel és intézményekkel biztosítani. Ezért vette föl a magyar törvényhozás is 1874-ben az új választási törvénybe azon szakaszokat, melyek a választásoknál elkövettetni szokott visszaélések ellen szólnak és vett fel hasonló rendelkezéseket a büntető törvénykönyvbe is. Csakhogy, miként minden törvény, ezek is csak úgy felelhetnek meg rendeltetésöknek, ha azoknak alkalmazása, végrehajtása igazságos és részrehajIatlan bíróságra ruháztatik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen, fájdalom, nálunk nem létezik. Pedig ha van ország, ugy Magyarországon leginkább lenne arra szükség, mert magukat az egyesült amerikai államokat sem véve ki és nem véve ki Angolországot, sehol annyi visszaélés nem követtetik el oly vakmerő, oly szemérmetlen módon, mint szegény hazánkban. (Ugy van! Igaz ! balfelöl.) Ennek oka egyrészt a tisztviselőknek törvénytelen eljárásában (Halljuk!) és — hogy enyhe kifejezéssel éljek —a felsőbb és legfelsőbb hatóságok elnéző magatartásában, (Ugy van ! balfelöl) másrészt pedig abban keresendő, hosy a megtámadott választások felett nem független bíróság, hanem maga az érdekelt többség szokott ítélni. (Ugy van! balfelöl.) Nem fogom ezúttal a bíráló bizottságok eljárását közelebbről jellemezni. A közvélemény régóta, tisztában van azoknak igazságszeretetével és értékével. És ha lehet valamit felhozni, azoknak nem igazolására — mert ez lehetetlen — hanem némi mentségére, az mindössze abból áll, hogy minden hasonló intézmény többé kevésbé ilyen eredményeket szül, a részrehajlás a pártélettől, a pártok versengésétől, a többségnek a hatalomhoz való ragaszkodásától úgyszólván elválaszthatatlan lévén. Ezért sürgettük mi eleitől fogva egy független bíróságnak a felállítását, ezért alkotta meg az 1874. törvényhozás ama szakaszt, a mely a kérvénynyel megtámadott választások feletti bíráskodással a kir. Curiát rendelte megbízatni. Es a kormány ennek megfelelően adott is be törvényjavaslatot, csakhogy oly közönyösen viselte magát annak tárgyalása, illetőleg elfogadása körül, hogy az, ámbár mindössze néhány szavazattal, a többség által elejtetett. Polónyi Géza: A ministerek is ellene szavaztak ! Irányi Dániel: Azóta a kormánynak eddigi közönyössége,ugy látszik,egyenesen ellenkezéssé változott, mert az ellezéknek a jelen és múlt ülésszakok alatt hangoztatott sürgetésére a kir. Curia bíráskodásának behozatala érdekében a t„ ministerelnök ur azt méltóztatott felelni, hogy miután a Curia aggodalmát fejezte ki a felett, hogy ha a bíráskodás, a választási kétes-vitás kérdésekben ráruháztatik, az által a párttusákba belevonatik, a t. ministerelnök ur ennek következtében kijelentette, hogy véleményét ő maga is megváltoztatván, jobb, czélszerííbb módot, más alkalmasabb testületet nem ismer a fennálló bíráló bizottságoknál. Nem szándékozom, t. ház, a kir. Curia némely tagjainak — mert azt hiszem, nem valamennyien osztoznak ezen nézetben — aggodalmait ezúttal bírálat tárgyává tenni, vagy eloszlatni, mindamellett, hogy különös világot vet a legfőbb ítélőszék bíráinak önbizodalmára, a kik pedig esküt tettek arra, hogy félretéve minden melléktekintetet, félelmet és hasznot, személyválogatás nélkül fognak meggyőződésük szerint szolgáltatni törvényt és igazságot, ha visszariadnak attól, hogy a megtámadott képviselő-választások eseteiben is törvényt szolgáltassanak. De ám legyen! A kir. Curia nem hajlandó a neki szánt fontos tisztet elvállalni s a t.ministerelnök ur, a t. többség nem akarja, hogy a kir. Curia ezen tiszttel felruháztassák. Vizsgáljuk tehát, nincs-e más mód, nem lehet-e találni más testüleletet azon magasztos ezél elérésére, mely minden becsületes ember, minden hazafi előtt kell hogy változna ti anul lebegjen. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen czélt más úton is el lehet érni, ily testületet más módon is lehet teremteni. Állítsunk fel, t. képviselőház, egy állami főtörvényszéket, a melynek hivatása lenne a polgárok alkotmányos jogai ellen elkövetett sérelmek esetében általában dönteni s miként Austriában a birodalmi törvényszék, különösen pedig a választói jogosultság tárgyában felmerülő panaszok.
