Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-361

561, országos ttlés m jus 3. 188?. 387 állítással szemben, hogy 92 millió ezen év szükségeire felvétetett; ha valaki kimutatja, hogy igen, de ebben benne van az a 12 millió forint, a mi külön törvény alapján törlesztésre fordittatik; kimutatja, hogy benne van 24 millió forint, a mi a rendkívüli hadi készletekre szavaztatott meg, kimutatja még azt is, hogy a 32 millió nem ezen év szükségeire kéretik és azután mégis ismét azt hallja, hogy 92 millió kéretik szemben a kimutatott számokkal és igazságokkal. (Felkiáltás a szélső halon: Kimondotta?) ügy emlékszem, mondatott ma is, olvasni is olvastam ma nagy ciceró betűvel azon képviselő urak lapjaiban, a kiknek ezen állítása tegnap itt helyreigazittatott. Ilyen viszonyok közt argumentálni, számokat is felmutatni a valóság szerint, csakugyan czélra nem vezethet. így vagyunk egy másik kérdéssel. Egy képképviselő ur mindannak daczára, a mi tegnap kifejtetett, hogy hiszen ezek a vizszabályozási pénzek ma is meg vannak, de azért kell az állampénztár készleteiről gondoskodni, mert ha azokat levonjuk, a pénztári áHadék nem elégséges arra, hogy állandóan és teljes nyugalommal lehessen a pénzügyeket vezetni, mondom, egy képviselő ur ma ismétli, hogy azok el vannak költve. Pedig ki lett mutatva, hogy azok meg vannak, hogy nincsenek elköltve és meg lett mondva, hogy ennek daczára miért kell a pénztári készleteket kiegészíteni. (Felkiáltásod a szélső" haloldalon: Mire kell tehát a kölcsön?!) Engedelmet kérek, 20 millióból 7 millió csak kitelik, ma tehát megvannak ;| csak hogy ha ez összegeket ma kifizetjük, nem marad elég készlet az állampénztárban. Ezt mondottam akkor, ezt mondom ma is. És ezzel szemben egy t, képviselő még reá mutatva arra is, hogy mennyi alapokat kezel az állam, fölveti: hát ha azokat is elköltjük, hátha azok jövedelmét saját czéljainkra fordítjuk. A pénzügyministeriumban alapok, t. képviselőház, a nélkül, hogy azokról számadás történjék, nem kezeltetnek; aira pedig felhívom a t. képviselő urat, hogy nézzen utána, vájjon az alapoknr.k tartozik-e. az állampénztár vagy megfordítva és épen a vallás- és tanulmányi alapot illetőleg, a melyre reá mutatott? Meg fogja látni, hogy az alap tartozik, igaz nem állandóan, mert hisz arra megint nem volna joga a pénzügyministeriumnak, hogy azon alapnak állandóan pénzeket adjon, hanem igenis kisegítőleg épen azon alap tartozik az állampénztárnak és nem az állampénztár az alapnak. (Helyeslés jobbfélöl.) így tehát ismét kár — és ez is egyike azon furcsa dolgoknak — épen a vallás- és tanulmányi alapot, mint a kormány részéről veszélyeztetett alapot odaállítani különösen ma, mikor tudjuk, mi következik reá. (Mozgás.) De ugy látszik, a képviselő urnak ezekre szüksége van. (Helyeslés johhfélöl.) ] Ma még egy furcsa szemrehányást is hallotI tam, melyre igazán régi tapasztalásaim daczára sem voltam elkészülve. Egy t. képviselő ur azt mondta ugyanis, hogy hisz ha momentán szükség ugy sincsen, ezzel a hitelkéréssel az alkotmányosság elvének megfelelőieg a választások után kellene előállani. Ez már csakugyan meglep, mert számtalanszor hallottam azt és bizonyosan, ha most nem jövök vele —pedig megtehettem volna, mert stricte a választás utánig minden akadály nélkül el lett volna halasztható — akkor igazán hallottam volna és talán meg is érdemeltem volna, hogy természetesen nem mertek vele a választások előtt jönni. Most pedig az a hiba, hogy a választások előtt jövök vele. (Élénk helyeslés és derültség jobhfélöl.) Az előttem szólott t. képviselő ur az államtitkár ur tegnapi beszédére azt is megjegyezte, hogy valami egész újat hallott tőle, hogy ez a pénztári készlet igazában arra való, hogy a magánipar és kereskedés is segélyeztessék. Ha a t. képviselő ur azt hallotta, rosszul hallotta ; mert az államtitkár ur csak azt mondotta — s ebben igaza van, erre fog példát találni más államokban, sőt volt rá eset régebben Magyarországon is — hogy helyes az állampénztárnak oly készletekkel birnia, melyekkel szükség esetén még azoknak is segítségére lehet. Ez nem új, igaz, de helyes és nem azt mondta, hogy ezen 32 millió ! arra való, hanem felhozta, mint indokát annak ; is, hogy a kellő pénztári készletekről gondos! kodni szükséges. Ebben, azt hiszem, tökéletesen \ igaza van. Ha mégis számokról kívánok szólni, meg kell | jegyeznem, hogy Helfy képviselő ur is ma, el| ismerem, legalább ezen vitában tegnap tanúsított I eljárásával ellentétben, a számok meglehetős naj gyúrásának tévedésébe esett. A t. képviselő ur ugyanis azt mondta és elismerte, hogy ideiglenesen a letétpénzeket szabad felhasználni, de ideiglenesen és nem ugy, hogy 70, 80, 90 milliót az i állam felhasználjon és azután kérj e,hogy restituál| hassa. Itt azt gondolom, mert a speciális czélra I megszavazott pénzeket ő elkülöníti azok közül, a | melyeket elkölteni lehet, értette a birói letéteket. Hát, t.káz, hogy 70, 80, 90 milliót nem költhetett el a kormány, annak igen tiszta és biztos jelensége az, a mit a zárszámadásokban mindenütt megnézhet a képviselő ur, hogy 1875-öt összehasonlítva 1885-tei, levonva a bevett bevételekből azokat, melyek kifizettettek, mert természetesen ki kell fizettetniök, a kettő közti különbözet, vagyis többlet, melynek állami czélra fordításáról lehet szó, 9 millió 300 és néhány ezer forint, (Ellenmondás a szélsőbalon) itt van, tessék megnézni — és nem 90, 80, vagy 70 millió. Ezt a számot már 49 *