Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-331

3SI. crsseágoi ülés fsbraár 25. 1SS7. 31 zetéből indulva ki, nem kivánt ugyan külön, önálló hadügyet, hanem igenis külön nemzeti hadsereget, mint az egész monarchiái hadsereg egyik kiegéBzítő részét és hogy azt, a mit kivánt, meg is kapta, kitetszik a 67-iki XII. törvényczikk 11. §-ábóL mely igy szól: „ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos jogai alapján mind az, a mi az egységes hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az országos hadsereg kiegészítő részének egységes vezetésére, vezényletére és beiszervezetére vonatkozik, ő Felsége által elintézendőnek ismertetik el." T. ház! Ezen imént felhozott és idézett törvényczikkből világos — akár mit mondjanak is a bécsi urak — hogy az egységes monarchiái hadsereg keretében benne van a magyar hadsereg is, mint az egységes monarchiái hadsereg kiegészítő része. A monarchiái hadsereg tehát egész, de nem egységes, valamint maga a monarchia is egész, de nem egységes, hanem két egyenjogú részből áll, vagy legalább kellene állania. Ezen egész monarchiái hadsereget ő Felsége magyar apostoli királyunk egységesen vezeti és vezényli; de azért ezen egész hadsereg nem egységes, hanem két egyforma részből áll; egyrészt az osztrák hadseregből és ennek tartalékából az osztrák honvédségből, másrészt pedig a magyar nemzeti hadseregből és ennek tartalékából a magyar honvédségből (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) és ezen nemzeti hadsereget nem teszi ki a magyar honvédség, hanem teszi az egész monarchiái hadseregnek közel 400,000 magyar katonája ; mert a törvény világosan mondja, hogy a magyar hadseregnek magyar honpolgárokból kell állnia. Ha ez áll, akkor egyrészt minden magyar polgár, a ki katonaköteles, kell, hogy a magyar seregben szolgáljon, (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon) másrészt pedig igaz az is, hogy a ki nem magyar polgár, nem tartozik a magyar nemzeti hadsereg keretébe. (Igaz! Ugy van! a szüsö baloldalon.) Ha pedig ez áll, akkor nemcsak a közlegénynek, nemcsak az altiszteknek, hanem a tiszteknek, a törzstiszteknek és tábornokoknak is magyar polgárnak kell lenniök. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Igy értelmezte a magyar parlament a magyar nemzeti hadsereget 1867-ben; igy értelmezte az 1867-iki kiegyezés maga, igy érdelmezte maga ő Felsége, mikor a kiegyezést sanctionálta. E szerint, t. ház, a magyar nemzetnek joga van magyar nemzeti hadseregre és ha a magyar nemzetnek erre joga van, akkor kötelességében áll a kormánynak e magyar nemzeti hadsereget megteremteni. Az 1867-iki kiegyezésben tehát meg van a magyar nemzetnek joga a magyar nemzeti hadseregre. De, t. ház, (Halljuk! Halljuk) mit ér a jog, ha a papiron marad? Mi az oka annak, hogy 20 évi alkotmányos parlamenti életünk daczára, magyar nemzeti hadseregünk nincs ? Mi és ki az oka annak, senki más mint az önmagukat szabadelvűeknek nevező kormányférfiaink. Mikor Andrássy minister elnökké lett, Bécsben lekötelezte magát „die unberührte Integrität des k. k. Heeres aufrecht zu erhalten." Hoc fonté derivata clades! Az 1867dki kiegyezés még nem is létesült, már is kiveszik alóla egyik sarkkövét: a magyar nemzeti hadsereget. Az 1867-iki kiegyezésben tehát más van, mint az Andrássy és John-féle stipulatióban, de legyen bármi, bármire kötelezte légyen magát Andrássy Bécsben, ehhez a magyar nemzetnek semmi köze, a magyar nemzetet ennek daczára is megilleti a magyar nemzeti hadsereg, legalább azon mértékben, a melyben ez számára a 1867-iki kiegyezésben stipuláltatott (Igaz! Ugy van! a szélső bafelöl) és ezen magyar nemzeti hadsereget, a mint már érintem, nem képezheti a mi honvédségünk, mert ez annak csak tartaléka és az egész honvédség t. ház, ugy a mint van, nem egyéb „vakulj magyarnál." Nem mi, hanem a bécsiek tartják ezt vívmánynak, mert a minket jogilag és alkotmány szerint megillető nemzeti hadsereg helyett gyermekjátékot adtak kezünkbe, hogy ezáltal is szaporítsuk kiadásainkat. Köztudomású dolog, t. ház, hogy Gelics, a honvédministerium akkori vezetője, a védrendszerre vonatkozó bécsi tanácskozmányok alkalmával nem tudván kivívni a bécsiektől az Andrássy által föladott magyar nemzeti hadsereget, legalább azon volt, hogy létesítse a magyar honvédség felállítását. Ez sikerült is, de nem könnyen, mert végre a bécsi urak belátván, hogy benünket már az 1867. kiegyezés alapján és megillet a nmgyar nemzeti hadsereg, csecsebecsével, honvédséggel elégítettek ki bennünket, a mely nem más, mint mikép mondám, tartaléka a felállítandó magyar nemzeti hadseregnek ép ugy, mint az osztrák honvédség tartaléka a fennálló osztrák hadseregnek. Igy játszották ki a bécsiek, t. ház, a magyar nemzeti hadseregre vonatkozó legvilágosabb törvényt, igy szedték rá Deák Ferenczet. De ne gondolják, hogy e kijátszással a magyar nemzeti hadsereg kérdését örökre megoldották. Tudják meg, hogy a magyar nemzet 1867-ben az áldozatok netovábbját hozta a kiegyezésért, ennél még többet is kívánni, a kiegyezés sarkalatos fel tételének, a magyar nemzeti hadseregnek feláldozását is követelni, ez annyit tesz, mint a kiegyezést kijátszani, mint a nemzetet harezra kényszeríteni jogaiért, E hareznak azonban napjainkban nem keli fegyveresnek lennie, elég a szóharcz a ministerium és a parlament részéről. A bécsi uraknak erélyesen ki kell jelenteni, hogy kötelességük a magyar nemzeti hadseregre vonatkozó törvény végrehajtása és a főhadur, ő apostoli királyi Felsége előtt a magyar hűségből fakadó leplezetlenséggel, alázatos hódolattal ki kell jelenteni, hogy a magyar