Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-360
358 360 ' «rs«4g«s I pedig a kormánynak erre nézve meg vannak a bizonyítékai, meg kell nékie a feloldást adni. Ez által tehát nem érünk czélt. Sajnálom, hogy a kormányelnök ur nem ragadta meg az alkalmat, a midőn a főrendiháznak részéről hasonló határozati javaslat nyújtatott be, még pedig nagyon &nyhe alakban, mert azt hiszem, hogy mindnyájunk érdekében áll, hogy végre valahára nálunk a pénzkezelés oly alakban történjék, hogy az ország hírnevét ne eompromítálja. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ámde, t. ház, miért keresem az érveket arra, a mit állítok? Elég hivatkoznom magára a pénzügyi bizottság jelentésére. A pénzügyi bizottság kizárólag azon czélra van megalkotva és kiküldve, hogy a pénzügyi kezelésnek minden részletét megvizsgálja és a mennyiben a kormány • nem nyújtana elegendő tájékozást, tájékoztassa ő tüzetesen a képviselőházat. A jelen előterjesztéssel szemben pedig a pénzügyi bizottság hiába keresvén támogató érveket a dologban, ahhoz kénytelen folyamodni, hogy a személyes bizalomban keressen menedéket, mondván, hogy miután bizik a kormány elnökben, tehát megszavazza a 32 milliót. Engedelmet kérek, t. ház, de eltekintve attól, hogy ez világos sértést tartalmaz a volt pénzügy ministerre nézve, a kinek egyébiránt megvédelmezése nem az én feladatom, mert hiszen, én ugy emlékezem, hogy az előadó ur és a pénzügyi bizottság a volt pénzügyminister ur iránt épen olyan nagy bizalommal viseltetett, mert különben nem szavazta volna meg a 4, a 18 és a 22 milliót s bizonyos vagyok benne, hogy ha ő képviselné ezen előterjesztést, ezt épen ily nagy bizalommal szavazná meg az előadó ur. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De, t. ház, itt nem bizalomról van szó, mert senki sem állítja, hogy ezen pénzek hűtlenül lettek volna kezelve. E tekintetben hála Istennek, Magyarországon még nem jutottunk oda, hogy az ellenzék kétkedjék a ministerek becsületességében. A mikor azonban állami pénzkezelésről van szó, nem az a kérdés, hogy beesületes-e valaki, hanem az, hogy mennyiben ért hozzá, mennyi érzéke van és mennyiben felelt meg alkotmányos kötelességének és az ország érdekeinek. Ez a kérdés. Tehát önök biznak föltétlenül a pénzügyi kormányzat jelen vezetőjében? És e tekintetben mire basirozza a pénzügyminister ezt az előlegezett bizalmat? Ez tulaj donképen a legelső érdemleges előterjesztés, melyet a t. ministerelnök ur mint pénzügyminister tesz. A múltjából sem meríthetnek bizalmat, mert ő a múltban ezen dolgokkal nem foglalkozott s a maga részéről is szerényen beismerte, hogy ezen dolgokban nagyobb szakértelmet nem is vindicál magának. Tehát a múltnak nem szól a bizalom. Talán a jövőnek? A jövőre kell, hogy bírjanak valami alappal és ez az >s május 2. 1S87 alap nem lehet^más, mint a szőnyegen levő törvényjavaslat. Én pedig megvallom, hogy ha szigorú bírálat alá veszszük annak részleteit, nem találhatjuk olyannak, mely bizalom-keltő lenne. Mindenekelőtt ott van a t. ministerelnök ur indokolásában egy phrasis, a melyet én valóban alig tudok megérteni. Azon reményét fejezi ki a képviselőház előtt, hogy ha ez a törvényjavaslat megszavaztatok, akkor az egyensúly helyreállításáig soha többé hasonló törvényjavaslattal nem fog kelleni a ház elé állani. Hoitsy Pál: Sokszor mondták már ! Helfy Ignácz: Általában jegyzem meg, hogyan lehessen ezt elhinni, hogy a mikor önök rövid egy év alatt elköltöttek 18 és 22 milliót ugyan arra a czélra, 32 millió elegendő lesz hoszszú éveken át, legalább addig, mig t. ministerelnök ur ott marad azon a helyen, mert addig az egyensúly helyreállítva bizonyára nem lesz. (Helyeslés szélső halfélől.) Ez szerintem az első, amit őszinteség hiányának kell neveznem, mert különben oly reményt, melyet komolyan táplálni nem lehet, a háznak sem nyújtanának. De nem szólok a reményekről, hanem nézzük a számokat. Hiszen azt a 32 milliót a t. kormány nem fogja megtarthatni pénztári készletnek és nagyon helyesen érezte azt maga a pénzügyi bizottság, a melynek kebelében az egyik tag, a ki nagyon is érti, mi az a pénzkészlet az üzletnél, proponálta, hogy törüljék el azt a szót: „tartalékkészlet"' és ehhez az egész pénzügyi bizottság egyhangúlag hozzájárult, mert mindenki érezte, hogy az csakugyan tartalékkészlet nem lesz, keveset fognak ezekből tartogatni. (Derültség a szélső balfelöl.) De ki is lehet azt számítani, hogy kevés fog maradni. Az utolsó fillérig nem tudom ugyan kiszámítani, mert az 1887-iki zárszámadást nem ismerhetem még és egyáltalában a pénztári készlet jelen állapotáról fogalmam sincsen, valamint nem volt egyikünknek sem a műit években; hanem tény az, hogy itt vannak azok a másnemű idegen pénzek, azok t. L, melyek a törvény által más czélra lettek megszavazva és a mely összegek magukban körülbelül 8 milliót tesznek. Ezt azonnal vissza kell téríteni s ha nem is egészen, mindjárt készpénzben, mert fokozatosan fogják az illető társulatok és szabályozások ezt felhasználni, de ezt semmi esetre olyan készletnek nevezni nem szabad, a mely tartalékkészlet volna az állami kormányzat rendelkezésére. Ott van továbbá a körülbelül 3 milliónyi kamattöbblet, melyet a folyó évben kell fedezni a kibocsátás folytán. Ezt is ebből a pénzből kell fedezni. '.*.'"Ott vannak továbbá, a mint maguk a jelentések constatálják, a hátramaradt vámbevételek, a
