Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-330
330. •ricügos tlos ftljruAr 24. 1SS7. 27 katonai növendékek valami ilyes értéktelen páten- j sekkel traktáltatnak, melyeknek a pragmatica sanctióval egyenrangú közjogi alap tulajdoníttatik. Ugyancsak Sonklar ezen famosus munkája 275-ik lapján azt irja,és erre különös figyelmet kérek,(TIaKjuk! Bálijuk!) sőt ha a t. ministerelnök ur is meghallgatná, nagyra, becsülném, mert ez olythema,nieJy fölött már többször vitatkoztunk; „das Reichswappen ist ein sehwarzer dreifach gekrönter Doppeladler". Hogy honnan vette ezt, azt én nem tudom, sőt ezt a t. ministerelnök ur is alig ismeri, habár aconsulatusi épületeken a feketesárga zászló alatt ott látja Magyarországot is. Mert annyira, gondolom, a t. ministerelnök ur sem megy, hogy Eeiehswappen-nak a Doppeladler-t declarálj;?. így van ex továbbá a színekkel is: „die Reichsfarben sind schwarzgelb"; a magyar színekről nem emlékezik meg egy árva szóval sem, hogy léteznek, még mint provinciális színek is. Továbbá a„Prinzen és Prinzessinen des kaiseríichen Hauses füliren den Titel kaiseriiche Hoheit, nur jené der Linie Oesterreich Este Königliche Hoheit". Én azt tartom, hogy a főherczegek császári és királyi fenségek. A Verwaltungról a 278. lapon azt mondja, hogy az történik „durchdie drei Reichsminister". Természetes, hogy ebből hozza ki a nagy egységes „Kfiisertíiumot", s a katonanövendék ugy fogja érteni megtanulni, hogy az összes „Verwaltung"-ot az egész „Kaiserthum^-ban a „drei Reichsminister" csinálja, a többiek csak amolyan tartományi ministerecskék. (Derültség! a ssélw balon.) Hanem, t. ház, még ezután jön a java. Tudniillik ezen katonai növendékek szellemileg is általában ts nemcsak szakszeriíleg képeztetnek. Az intentio helyes, és e czélra hazafias, ideális, lelkesítő érzelmű költemények és olvasmányok ajánl tatnak és adatnak a kezökbe. Két vaskos kötet van a hadügyminister által ajánlva, melynek czíme,, VaterJändischesEhrenbuch. Geschiehtliche Denkwürdigk elten aus allenLänderderOesterreichUngarischen Monarchie. Von Albin Reiehsfreiherr von Teuffenbach. Kaíserlich Königliche Oberstlieutenant, Wien und Teschen 1877. és 1879." Tehát ez egy terjedelmes olvasókönyv, mely a császári és királyi katommöveldékben a hadügyminister által ajánlva van. Ebben követendő katonai minta- és jellemképek vannak felsorolva oly czélból, hogy milyennek kell lenni a növendéknek, hogy belőle jeles osztrák hős és katona váljék. Ezen typusok közt igen dicséri Windisehgrätzet, Jellasicsot és Haynaut. (Derültség.) Leszek bátor felolvasni azt, hogy mind e hármat mikép ajánlja az ifjúság figyelmébe. (Halljuk! Halljuk!) Először is csak a gyengébbeket, a Windischgrätzre és Jellasiehra vonatkozókat veszem elő, azután térek át Haynaura. (Egy hang a szélső hátoldalon: Hói Hentsire?) Hentzi, az ugy van oda állítva, hogy az ellen kifogást tenni nem igen lehet; mert vitéz embernek van mondva, de róla oly dicsőítés, mint Haynauról, nem mondatik. Windischgrätz magyarországi vereségeit leplezve, ezt furfangos és ránk nézve sértő módon teszi, azt mondván: „Am 15. December 1848 trat er seine schwierige Aufgabe in Ungarn an; wir hüllen jedoch den Schleier der Vergessenheit über jené Irrthümer, zu denen sich ein tapferes kriegerisches Volk, von dem Ehrgeize Einzelner augestachelt verleiten liess." Tehát a magyar szabadsághősök csak Ehrgeiz által Irrthümerekre vezették és ösztönözték a nemzetet. Ilyen szellemű az egész dicsőséges katonai Ehrenbuch; hanem azt pl. elhallgatja, — ámbár a régi időkről is szól, hogy Mátyás király Bécset bevette, s öt évig ott dicsőségesen uralkodott. A mit az osztrák fegyverek gyalázatának tekint, azt nem találni e könyvben, noha benne csekély jelentőségű eseményekről is van szó. Jellasiehra nézve azt irja, hogy annak 1848-iki szereplésében, Unerschütterliche Anhänglichkeit an das Kaiserhaus und die Liebe für das Vaterland" volt vezércsillaga. „Er war ein Mann des Voikes, der Freiheit, und als ein Mann Oesterreichs, treu ergeben seinem Kaiser undKönige, der ein einiges mächtiges freies Oesterreich will." ÉP ezt n;igy betűkkel szedik. Azt mondja továbbá a könyv róla: „er war kein Feind der edlen ungarischen Nation". Azonban erről nem akarok többet szólani, hanem lássuk Haynaut. (Halljuk!) Róla többek közt ez a tankönyv így ir : „Er war im Umgang ein frenndlicher, ja liebenswürdiger Mann, (Derültség) er hat durch ein bewegtes Lében viel gelernt, viel erfahren, und sprach, was sehr angenehni ist, neben dem ihm eigenen Verstand, mit vielem Humor. u Gondolom, hogy Galgenhumort akart érteni. (Nagy derültség.) „Wennev vom Krieg, von den GräuelnderSehlaehterzählt, so íühlt man, dass er es für vollkommen nothwendig hielt so und so zu hríndeln, dass ihm aber menschliches Elend, Kummer und Noth wohl zu Herzen geht. Leute die ihn genau kennen, sind überzeugt: er würde auch seinen bestén Freund erschiessen lassen, wenn es so sein müsste, nicht aber ohne vielleicht im Geheimen bittere Thränen über seiae schwere Pflicht zu vergiessen." Végül azon curiosus eredményre jut, hogy: „nie ist ein Mensch so falsch und ungerecht beurtheilt worden wie Haynau". Majd a hires Blücherhez hasonlítja őt: „Wer sich noch des altén Feldmarschalls Blücher erinnern kann, dem kann die Aehnlichkeit nicht entgangen sein, die zwischen diesen beiden merkwürdigen Characteren in vielem Bezuge bestand." (816. lap.) No, megköszönik ezt Blücher és a poroszok! Míg igy dicsőíti Haynaut prózában és ver4*
