Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-358
332 558. országos ülés április 26. 1887. Én nem teszek indítványt, hogy a javaslat elhalasztassék és máskor vétessék tárgyalás alá, még pedig azért nem, mert bármikor terjesztetik is elő e javaslat, én ahhoz a magam részéről hozzá nem járulhatok. Figyelmeztetni kívánom azonban a ház azon tagjait, kiket ettől elvi álláspont nem választ el, hogy ez a legalkalmatlanabb időpont az elfogadásra és e tekintetben épen nekik kellene javaslatba hozniok, hogy a javaslat a napirendről levétessék és jobb időben terjesztessék elő. Én e javaslathoz egyébiránt hozzá nem járulok és azt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök; Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Láng Lajos előadó: Csak igen röviden akarok — ha a t. ház becses türelmével megajándékoz — azokra, miket az előttem szólott ellenzéki szónok urak a javaslat ellen felhoztak, némely megjegyzéseket tenni. Mindenekelőtt igen nagy megnyugvással fogadom Gaal Jenő képviselő urnak azon álláspontját, mely szerint, ha a javasolt módosítást a eompensatio szempontjából tekintjük, akkor az nem olyan, hogy elvetni lehessen, a mennyiben okoskodásának és érvelésének legnagyobb részét nem magából a javaslatból merítette, hanem abból, hogy az 1886-iki tarifában foglalt módosítások összességét nem helyesli. És e tekintetben tovább menve, midőn a nyers petróleum vámjáról nyilatkozott, azt állította, hogy ez magában véve nem egyéb, mint a kormánynak nagy veresége; vagy ha nem veresége, akkor helytelen volt a kormány részéről, hogy a maga érdekében korábban nem állott ezen álláspontra. Itt nevezetes tévedésben van a képviselő ur. Mert ha a mai viszonyok a korábbiakkal ugyanazonosak volnának, csak azon esetben állana nézete; de az újabb időben oly változások jöttek közbe, melyek az egész helyzetet gyökeresen megváltoztatták és ennek követketében nem lehet a mai álláspontot az egy év előttivel egy jelentőségűnek tekinteni. A mi a képviselő urnak azon nézetét és felfogását illeti, hogy hisz a szállítás olcsóbbodása nemcsak nekünk, hanem Austriának is használ, ezen okoskodását nem vagyok képes megérteni, mert hiszen mi nem azzal indokoltuk a szállítás olcsóbbodását, hogy az csak nekünk fog használni, hanem a szállítás olcsóbbodását épen arra hoztuk fel érvül, hogy ezzel kimutassuk azt, hogy daczára annak, hogy a vámtétel időközben magasabbá lett, másrészről a szállításban oly változások következtek be, melyek a finomító ipart nem helyezték hátrányosabb állapotba mint azelőtt. Én azon állítását, hogy Austriának ebből oly haszna lesz, mint nekünk, ellenérvül nem fogadom el, mert nem arról volt szó, hogy nekünk, vagy nekik használ-e, hanem arról, hogy a finomító ipar és másfelől a galicziai termelő ipar se szenvedjen károsodást. Ismétlem tehát, csak arról volt szó, hogy egyfelől a finomító ipar megvédessék s e mellett a termelő iparra se legyen kedvezőtlen, mert a mi czélunk nem az volt, hogy Austria egyik vagy másik utón megkárosittassék, hanem az, hogy a finomító ipart megóvjuk a nagyobb károktól. A mi pedig a szakértőkre való hivatkozást illeti, bocsánatot kérek, de a mennyire én a többes szám iránt tájékozva vagyok, azt hiszem, hogy a többes szám minimuma a kettő, mert kisebb számot, a mely többes számot fejezne ki, nem tudok képzelni. A szakértők közül csak egy nyilatkozott azon irányban, a melyet a t. képviselő úr érintett, ellenben a másik szakértő érvelése olyan volt, a mely aligha támogatná a t. képviselő ur álláspontját. Még csak egy megjegyzést kívánok tenni az előttem szólt t. képviselő urnak észrevételére, a melyet e javaslat alkalmából a csehországi agitatióra nézve tett. Nézetem szerint túlságos megtiszteltetésben részesül ezen agitatio, ha az e házban szóba hozatik. Ezen agitatio, ha az illető csehországi iparosokban és döntő körökben a legkevesebb érzék is van saját feladatuk, kötelességük és érdekeik iránt, felfogásom szerint nem ölthet nagyobb mérveket; s ezért azt mondani, hogy fegyvert adunk ki kezünkből, nem lehet. A mi fegyverünk ezen agitatióval szemben az, hogy a cseh iparra nézve életkérdés, hogy Magyarország előle el ne zárassék. Attól tehát félni, hogy ezen agitatio komolyabb lesz, igen alaptalan félelem. És én, t. ház, nem is kétkedem abban, hogy ha ezen agitatio nagyobb mérveket öltene, Magyarország sokkal hatékonyabban fogja ezt viszonozni, mint a hogy Csehország e tekintetben eljárhat. Ha-'ennek szüksége elérkezik, meg lehet győződve t. képviselőtársam, hogy őe tekintetben egy hajszállal sem fog előbbre menni, mint e házban bárki más.' Ezek után, t. ház, nem látom be annak okát, hogy miért kelljen ezen változtatásokat, a melyek javasoltatnak, elejteni. Az mondatott, t. ház, hogy ezen módosítások egyike s másika olyan, mely érdekeinkkel ellenkezik. Én, t. ház, e felfogást nem oszthatom. A melassenak vámját, t. ház, senki sem íogja Magyarországra nézve fontosnak tartani. Ez különben is teljesen ideiglenes intézkedés, a mely csak 1888-ig terjed. A mi a parafin vámjára vonatkozik, ez csak következménye annak, hogy a petróleum magasabb vám alá vettetett és hogy a mellék termékeket lehetetlen nem magasabb vám alá vetni. A mi a gabonazsákok vámmentességét illeti, ez, t. ház, Magyarország érdeke. A nyers damaszt vámjára vonatkozó intézkedés lényegtelen, mert nyers damaszt eddig is alig hozatott be a közös vámterületre. Az egész intézkedés arra irányul,