Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-357
3 Iá 357. országos ülés április 26. Í887, a t. kormány e tekintetben nem tesz kivételt, mert, bár szeretném minden biróra egyíormán kimondatni a juristitium idejét, ha ez nem lehetne, akkor legalább a budapesti első folyamodása bíróságokra nézve, kik a nyári évadban a vidéki bírónál kedvezőtlenebb helyzetben vannak, lehetne bizonyos kedvezményt tenni. Meg kell jegyeznie a t. minister urnak, hogy nincs rosszabb, mint egy kedvét vesztett birói karral működni. Remélem, lesz talán a t. igazságügy minister urnak erről keserves tapasztalása! Különben ezen javaslat, t. képviselőház, nem egy pontjában méltó okot ád a bíráknak az elkeseredésre. Az az egy pont, mely azt mondja, hogy az elnöknek joga van feltételesen. — Teleszky t. képviselőtársam tagadólag int; igaz, van egy gyönyörű fügefalevél a szakaszban, a mennyiben az elnök a személyi indokokat tekintetbe veheti s van egy még felségeseid) szakasz, mely azt mondja, hogy az illető biró, ha kérte családi szempontból a szabadságot bizonyos időre és az elnök nem adja meg, hát felebbezhet az igazságügyministerhez. Gyönyörű jog! De én fogadni mernék, hogy nem fojj találni Teleszky képviselő' ur oly igazságügyministert, főkép a túloldalon, (Derültség) a ki a biró kérvényéi szemben az elnök határozott véleményével elfogadná, Azután, t. képviselőház, méltóztassék elhinni, én nem képzelek albirót vagy birót, a ki az elnök által megtagadott szabadságidő miatt az elnökkel paczkáKzék s haragját magára vonni nagy kedve lenne. Ez a szakasz, t. képviselőház, egyenes megsértése az alaptörvényben kimondott birói függetlenségnek. És ha már a t. igazságügyi kormányzat jónak találta az 1869-iki állapot visszaállítását, nem volt szép, nem volt méltányos tőle, hogy daczára annak, hogy az 1874. október 15-én kelt birói ügyviteli szabályzat 45. szakasza a szabadságidő' kijelölését az illető birák vagy bírósági hivatalnokok feltétlen jogául irta elő, nem volt szép, mondom, a t. kormánytól, hogy e jogot megsemmisíti s az elnöknek feltétlen önkényére hagyja, melyik bírónak mikor akar szabadságot adni, T. ház! Nem teszem ezt fel azon t. törvényszéki elnökökről, a kiket szerencsém van ismerni, de tudnék esetet mondani, hogy egyes törvényszéki elnökök csupa merő szeszélyből, családi perpatvarból egyik-másik bírónak nem adják meg Ü szabadságidőt, vagy néni akkor adják meg, mikor azoknál; szükségük van rá. És akkor is, ha megmarad ez a szakasz, szükségesnek találom annak kimondását, hogy például a beteg bírónak meg kell adni a szabadságidőt, mikor szüksége van rá; továbbá, hogy a családapák igényei előnyben részesüljenek. De, t. ház, ez nem az egyetlen szakasz, mely sértés a birói karra nézve. Szerintem sértés az is, hogy például a helyettes elnököt, a ki mint tudjuk, a rangsorozat szerint foglalja el állását, az Sgazságügyminister, ha akarja, mellőzi és mást nevez ki helyette Tudom, hogy vannak bírák, kik nem volnának képesek két hónapig se az elnöki hivatást teljesíteni, de volna talán egy más formája is a dolognak. Ha az olyan biró, ki eddig mindig, mint helyettes elnök működött, egyszerűen mellőztetik, ez nem egyéb elítélésnél, ez megsérti a birói jelleget. Lehetne talán attól függővé tenni s azon decorumot adni a dolognak, hogy az illető maga kérhesse felmentetését. A legtöbbnek lesz annyi érzéke, hogy ha felszólítja az elnök erre, örömmel nyújt be ilyen kérvényt. Ezekben kívántam előadni aggályaimat a törvényjavaslattal szemben. Érzem, hogy nagy elkedvelenitést fog előidézni a szünidők megkeveshitése az alsóbiróságoknál. Tudom hogy mindazon indokok, melyeket a törvényjavaslat felhoz, azok ellenkezőre is szolgálnak érvül. Különben h egyszer már ideje volna., hogy az igazságügyi kormány ne játszana a bíróságokkal szemben a dahomei bálvány szerepét, mely mindig csak vesz, de soha sem ád. Azt hiszem, a t. minister ur belátja az elmondottak helyességét s azon reményben, hogy ezeknek érvényt tudok szerezni elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Körösi Sándor: T. képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselő urnak némely állítására óhajtok rögtönözve rövid észrevételt; tenni. Igen t. képviselőtársam ugy állította fel a napirenden levő törvényjavaslatot, mint egy kistükördarabot, melyből a jelenlegi igazságügyi kormány és szabadelvű párt törvényalkotási tehetségét nagyon szépen és tisztán meg lehet látni. Azt állította a t. képviselőtársam, hog-y az igazságügyi ministerium és az azt támogató szabadelvű párt nem képes állandó alkotásokat tenni, hanem folytonosan oly törvényjavaslatokat nyújt be és oly törvényeket alkot, a melyeknek folytonos foltozásra van szükségük. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy nincs a világon törvényhozás. mely oly törvényt tudna alkotni, hogy azon időnként változtatni szükséges ne legyen. De hogy a magyar törvényhozás is alkotott tartós törvényeket — nem akarok azok elszámlálásának hosszú orozatába bocsátkozni — elég legyen csak röviden megemlítenem, először is büntetőtörvénykönyvünket, a mely mégis oly alkotás, mint akármelyik európai törvényhozás alkotása s akármelyikkel kiállja a versenyt. (Egy hang balfelol: A Deákpárt csináltál) De hogy annak ne lenne már most ittott javításra szüksége, azt senki sem állítja és nem is állította. Itt van továbbá a kereskedelmi és váltótörvény. Ezek mind oly törvények, melyek már évek óta állnak a nélkül, hogy foltoztattak
