Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-351
351. országos ülés április 2. 1887. 275 sénél fogva mind az iskolai, mind az egyházi adótól mentes. Már akármit mond a t. minister ur, hogy egyes esetekben folyamodjanak hozzá és intézkedni fog mindenkinek a maga igazsága szerint, akkor ezen általa kiadott régibb rendelettel ellenkezőleg intézkedik, (ügy van! a szélső haloldalon.) Én azért kértem fel mind a t. ministertanácsot, mind a t, minister urat: fontolják meg ezt jól és kérdeztem, hajlandók-e az általam említett egyházi szervezetnek megfelelően—a mennyiben a fenforgó eset szzal ellentétben áll — kibocsátani egy új rendeletet, hogy azután tudják a hivatalok, mihez tartsák magukat. Előttem van, t. ház, az eleven példa. Nem egyes esetek forognak fenn, nem egy községben, nem is egy megyében, hanem általában véve, majdnem az egész országban előfordultak azok. Igenis, mig ezen rendelet ki nem bocsáttatott, addig rendesen fizették ; (Ellenmondások jobbról) — engedelmet, már legalább azon egyház részéről, mely engem megkeresett, rendesen fizettek — de mihelyt azon rendelet kiadatott, megtagadták a fizetést. És mi történik most ? A közigazgatási tisztviselők, kik kötelesek a törvény szerint eljárni, ha igazságosan és rendesen rovatott ki az adó, meghozzák a marasztaló végzést, azonban akkor az adóhivatalnokok megtagadják annak végrehajtását. Egyik községből valaki tartozékban maradván bizonyos összeggel — mint az eset Sárbogárdon történt — elmegy Egerbe; akkor a szolgabíró megkeresi Eger városának polgármesterét, ez átküldi az adóhivatalhoz és az adóhivatal — kezemben van a pénztárnoknak és az ellenőrnek visszaküldő levele — a közigazgatási bíróság második megkeresésére azt mondja, hogy azon adóhivatalnokon ezen hátralékot megvenni nem is lehet. Kezeim közt van a pénzügyi igazgatóságnak azon rendelete, mely a közoktatásügyi minister rendeletére hivatkozik; nincs ott szó arról, hogy a reformált, vagy evangélikus, vagy bár mely más hitfelekezet ki van véve: általános az mindenikre nézve. Bocsánatot kérek, ha a t. kormány és a t. közoktatásügyi minister nr azt akarja, hogy ne kedvezményt, ne kegyelmet gyakoroljon (Helyeslés a szélső balon) egyes esetekben és ne kényszerítse minden egyes esetben arra, hogy ha a fizetés megtagadtatik, folyamodjék. Ha van igazság és ha igazság az, hogy kell nekik fizetni, akkor méltóztassék kiadni a rendeletet mindenhová, a hova megküldötte, hogy fizetni nem kötelesek ; különben fenntartja azon zűrzavart és viszályt. a melyet én békességesen akartam a t. kormány és a t. minister ur által eloszlattatok Én nem kérek semmit mást, mint a mi igazság és azt nagyon jól tudom, hogy a községi iskolához természetesen vagyon arányban keli mindenkinek járulni. Nem is községi iskolára nézve kér azon egyház igazságos rendelkezést, hanem kéri azt, hogy ha a felekezeti iskolákhoz és egyházi adóhoz a legszegényebb lakos hozzájárul, akkor ezek — hiszen többen voltak, három, négy, öten — a kiknek gyermekei kitanulták az egész iskolákat és azon rendeletre hivatkozva nem fizettek semmit, ezek is kötelesek legyenek fizetni. Ezért válaszának első részét tudomásul veszem, de második részét, bocsásson meg, nem vehetem tudomásul, mert magának az államnak és a kormánynak érdekében van, ha igazság az, hogy kötelesek fizetni iskolai és egyházi adójukat, akkor legyen az nekik kötelességökké téve minden netaláni felfolyamodás nélkül és ne hivatkozhassanak egy létező rendeletre, hogy nem tartoznak fizetni; tehát legyen világosan kimondva és legyenek értesítve, hogy most már a később hozott törvény szerint nekik kötelességük az ő egyházi törvényeik szerint a rájuk kirótt egyházi és iskolai adót megfizetni, különben én a minister ur válaszát megnyugvással tudomásul nem vehetem és kérem a házat, hogy azt tárgyalásra kitűzni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston, vallás- ós közoktatásügyi minister: T. ház! Csak egy rövid megjegyzést kívánok tenni. Azon ministertanácsi határozat alapján kiadott rendelet törvényen alapszik, mert a törvény világos, hogy az állami tisztviselők, a községi adók alól mentesek és az iskolai adó községi adónak tekintetik. Ez általános szabály. De mi tiszteljük a reformata egyház törvényeit és mint szerencsém volt egyszer már mondani, minden egyes esetben oda fogok nyilatkozni, hogy ezen általános szabály a reformata egyház tagjaira nem vonatkozik. Én egyébiránt szívesen tovább megyek és ígérem, hogy ha az egyház ebben az ügyben a kormányhoz fog folyamodni, újból fontolóra fogjuk az ügyet venni és a mennyiben a törvény keretében lehet, a reformata egyház kívánságának eleget fogunk tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az igazságügyi- és a vallás- és közoktatási minister urak válaszait tudo-másul venni? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik, azokat kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választókat tudomásul veszi. Következik az igazságügyminister ur válasza báró Andreánszky Gábor képviselő ur interpellati ójára. Fabiny Theofil igazságügyminister: T.ház ! (Halljuk! Halljuk !)Báró Andreánszky Gábor képviselő ur az iránt ^intézett hozzám kérdést: 1. Van-e tudomásom arról, mikép még a 35*
