Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-350
550. országos üli 473. száma közmunka- és közlekedésügyi ministeri jelentés tárgyában. Szathmáry György jegyző (olvassa a jelentést.) Visi Imre: T. képviselőház! (Halljuk!) Az imént felolvasott jelentés kapcsán csak pár rövid megjegyzés meghallgatására hivom fel a t. ház figyelmét. Örvendve tapasztalhatta mindenki, hogy az utóbbi időben három, a ma benyújtott budapest szentendrei vasút hozzászámításával négy oly helyi érdekű vasút jutott a megvalósulás stádiumába, mely a főváros fejlődésére elsőrendű fontossággal bir. Azon áldozatok, melyeket az ország fővárosáért hozott s még egyre hoz, csak ugy válhatnak gyümölcsözőkké, ha ez a város nem csupán hazai városaink közt lesz — mint már rég az — elvitathatlanul az elsővé, hanem az lesz, a mire fekvése, fejlődése, geographiai helyzete designálja, valódi világváros: ez pedig nagy mértékű, jól szervezett helyi közlekedés nélkül nem lehetséges. (Halljuk!) Elég baj volt, hogy e részben másfél évtizeden át, ugyszólva semmi sem történt, hogy — mig a főváros népessége megkétszereződött, szépsége, épületekben való gazdasága, a nemzeti erőknek itt központosítása — váratlan mértéket öltött, helyi közlekedése a legutóbbi évekig az maradt, a mi a hatvanas évek végén volt, sőt ahhoz képest még romlott, mert mig akkor egy erős omnibusközlekedés létezett, az időközben megszűnvén, semmi szerves hálózat által nem pótoltatott. Csak helyeslőleg vehetjük tudomásul, hogy a közmunkaés közlekedésügyi minister ur kiterjeszti gondját e kérdések helyes megoldására is s hogy a gőzmozdonyú helyi vasutak és tramwayk engedélyezésének jogát magának vindicálván s a fővárosi municipium s a közlekedésügyi ministerium közt fentorgott e kérdést az illetékes fórum által igy eldöntetvén, a fővárosi helyi közlekedés ügyét azzá tette, a mi valóban: országos érdekké, mely azért, hogy az államtól áldozatokat nem igényel, hogy önmagában birja fejlődése erejét, nem kevésbé igényli az állam gondját, öntudatos vezetését, mellék tekinteteken felül álló erélyét. Midőn ezt kimondom s constatáloni, hogy már az eddigi ilyetén megvalósulandó kezdeményezések — elég a szent-lőrinczi, a soroksár-harasztii, a czinkotai s a szentendrei helyi vasútra utalni — a főváros lakásviszonyaiban s egészségügyében beállandó megbecsülhetetlen javulás biztos zálogát képezik: csak arra vagyok bátor felhívni a közlekedésügyi minister ur figyelmét, hogy kegyeskedjék ugyanazon erélylyel, a melylyel az úgynevezett helyi érdekű vasutak ügyét legnagyobb részben a megvalósulás stádiumába juttatta, oda hatni, hogy a rokon természetű egyéb vállalkozások is, melyekben az intézkedés joga szintén őt április 1. 1887. ejiyj illeti — értem a főváros belső területén létrehozandó gőztramwaykat — túljussanak azon stádiumon, a melyben a bureaucraticus huzavona s a helyi érdekek harcza hónapról-hónapra, évrőlévre halasztatja létesülésüket. Igen nevezetes ilynemű ügyek vannak függőben s képezik a főváros közgyűléséről, a közmunka tanácsról s a közlekedési és belügyi ministeriumok tevékenységéről suceessive a hírlapokba kerülő hirek tengeri kígyóját. A köztemetői vasút ügye, melynek gyors eldöntése már nem csupán országos érdek, hanem egyenesen emberiességi érdek, a Podmaniezky-utczai vasút, stáezió-utczai vasút, a dunaparti vasút, a nagy-köruti vasút, mindezek oly kezdeményezések, melyek a főváros fejlődésére, egész városrészek megteremtésére, az illető vidékek értékének emelésére óriási hatást gyakorolhatnának s melyek gyorsan megvalósulhatnak, a nélkül, hogy az állam vagy a törvényhatóság bármely számbavehető áldozatát igényelnék: csak szabadulni tudjunk azon halogató rendszertől, mely a legkisebb s legegyszerűbb ilynemű ügyet is képes a végletekig bonyolítani, koczkáztatván azt, hogy egy váratlan válság bekövetkezése — mint ez a fővárossal a hetvenes évek elején egyszer már megtörtént — évtizedekre vesse vissza azon vállalkozások létesítését, melyek után akkor két kézzel kapkodva sem érhetni czélt, mig most minden erőfeszítés nélkül, csak mesterségesen felhalmozott akadályoknak a közérdek által vezetett mellőzésével, maguktól megvalósulnának azok. Én az ez irányban saját hatáskörében teendő gyors és trélyes lépésekre hivom fel a közlekedésügyi minister ur figyelmét s megköszönve a t. háznak, hogy pzerény felszólalásomat meghallgatni kegyeskedett, kijelentem, hogy a közlekedésügyi bizottságnak a budapest-czinkotai vasútra vonatkozó jelentését örvendetes tudomásul veszem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Madarász József: T. ház! Magam is igen örülök azon, hogy Budapest fővárosa helyi érdekű vasutakkal össze lesz kötve a szomszédos községekkel. Azonban az előttem szólott tisztelt képviselőtársam legutóbb kifejezett azon kérésére, hogy terjeszsze ki figyelmét a t. közlekedésügyi minister ur azon gőzmozdonyú vasutak mielőbbi létesítésére is, a melyek a fővárosban terveztetnek, kötelességem kijelenteni azon meggyőződésemet, hogy én nagyon jól tudom, hogy a közlekedésügyi minister urnak kötelessége erre felügyelni, de azt is tudom, hogy a fővárosnak is, mint önálló törvényhatóságnak, lehetnek e tekintetben oly nézetei, a melyek kellő figyelemre méltatandók s ezen figyelemre méltatás nélkül semmi esetre sem szabad ezen felszólalást ugy tekinteni, mint hogy ha azon vasutak netalán a fővárosnak mint önálló törvényhatóságnak legjobb meggyőződése ellenére is szorgalmaztatnának valamíkép létesíttetni.
