Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-350

550. országos üli 473. száma közmunka- és közlekedésügyi ministeri jelentés tárgyában. Szathmáry György jegyző (olvassa a jelentést.) Visi Imre: T. képviselőház! (Halljuk!) Az imént felolvasott jelentés kapcsán csak pár rövid megjegyzés meghallgatására hivom fel a t. ház figyelmét. Örvendve tapasztalhatta mindenki, hogy az utóbbi időben három, a ma benyújtott budapest szentendrei vasút hozzászámításával négy oly helyi érdekű vasút jutott a megvalósulás stádiumába, mely a főváros fejlődésére elsőrendű fontossággal bir. Azon áldozatok, melyeket az ország fő­városáért hozott s még egyre hoz, csak ugy vál­hatnak gyümölcsözőkké, ha ez a város nem csupán hazai városaink közt lesz — mint már rég az — elvitathatlanul az elsővé, hanem az lesz, a mire fekvése, fejlődése, geographiai helyzete designálja, valódi világváros: ez pedig nagy mértékű, jól szervezett helyi közlekedés nélkül nem lehetséges. (Halljuk!) Elég baj volt, hogy e részben másfél évtize­den át, ugyszólva semmi sem történt, hogy — mig a főváros népessége megkétszereződött, szép­sége, épületekben való gazdasága, a nemzeti erők­nek itt központosítása — váratlan mértéket öltött, helyi közlekedése a legutóbbi évekig az maradt, a mi a hatvanas évek végén volt, sőt ahhoz képest még romlott, mert mig akkor egy erős omnibus­közlekedés létezett, az időközben megszűnvén, semmi szerves hálózat által nem pótoltatott. Csak helyeslőleg vehetjük tudomásul, hogy a közmunka­és közlekedésügyi minister ur kiterjeszti gondját e kérdések helyes megoldására is s hogy a gőz­mozdonyú helyi vasutak és tramwayk engedélye­zésének jogát magának vindicálván s a fővárosi municipium s a közlekedésügyi ministerium közt fentorgott e kérdést az illetékes fórum által igy eldöntetvén, a fővárosi helyi közlekedés ügyét azzá tette, a mi valóban: országos érdekké, mely azért, hogy az államtól áldozatokat nem igényel, hogy önmagában birja fejlődése erejét, nem kevésbé igényli az állam gondját, öntudatos vezetését, mel­lék tekinteteken felül álló erélyét. Midőn ezt kimondom s constatáloni, hogy már az eddigi ilyetén megvalósulandó kezdeményezé­sek — elég a szent-lőrinczi, a soroksár-harasztii, a czinkotai s a szentendrei helyi vasútra utalni — a főváros lakásviszonyaiban s egészségügyében beállandó megbecsülhetetlen javulás biztos zálogát képezik: csak arra vagyok bátor felhívni a köz­lekedésügyi minister ur figyelmét, hogy kegyes­kedjék ugyanazon erélylyel, a melylyel az úgy­nevezett helyi érdekű vasutak ügyét legnagyobb részben a megvalósulás stádiumába juttatta, oda hatni, hogy a rokon természetű egyéb vállalkozá­sok is, melyekben az intézkedés joga szintén őt április 1. 1887. ejiyj illeti — értem a főváros belső területén létre­hozandó gőztramwaykat — túljussanak azon stá­diumon, a melyben a bureaucraticus huzavona s a helyi érdekek harcza hónapról-hónapra, évről­évre halasztatja létesülésüket. Igen nevezetes ily­nemű ügyek vannak függőben s képezik a fő­város közgyűléséről, a közmunka tanácsról s a közlekedési és belügyi ministeriumok tevékeny­ségéről suceessive a hírlapokba kerülő hirek ten­geri kígyóját. A köztemetői vasút ügye, melynek gyors eldöntése már nem csupán országos érdek, hanem egyenesen emberiességi érdek, a Podma­niezky-utczai vasút, stáezió-utczai vasút, a duna­parti vasút, a nagy-köruti vasút, mindezek oly kezdeményezések, melyek a főváros fejlődésére, egész városrészek megteremtésére, az illető vidé­kek értékének emelésére óriási hatást gyakorol­hatnának s melyek gyorsan megvalósulhatnak, a nélkül, hogy az állam vagy a törvényhatóság bármely számbavehető áldozatát igényelnék: csak szabadulni tudjunk azon halogató rendszertől, mely a legkisebb s legegyszerűbb ilynemű ügyet is képes a végletekig bonyolítani, koczkáztatván azt, hogy egy váratlan válság bekövetkezése — mint ez a fővárossal a hetvenes évek elején egy­szer már megtörtént — évtizedekre vesse vissza azon vállalkozások létesítését, melyek után akkor két kézzel kapkodva sem érhetni czélt, mig most minden erőfeszítés nélkül, csak mesterségesen felhalmozott akadályoknak a közérdek által veze­tett mellőzésével, maguktól megvalósulnának azok. Én az ez irányban saját hatáskörében teendő gyors és trélyes lépésekre hivom fel a közlekedésügyi minister ur figyelmét s megköszönve a t. háznak, hogy pzerény felszólalásomat meghallgatni ke­gyeskedett, kijelentem, hogy a közlekedésügyi bi­zottságnak a budapest-czinkotai vasútra vonat­kozó jelentését örvendetes tudomásul veszem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Madarász József: T. ház! Magam is igen örülök azon, hogy Budapest fővárosa helyi ér­dekű vasutakkal össze lesz kötve a szomszédos községekkel. Azonban az előttem szólott tisztelt képviselőtársam legutóbb kifejezett azon kérésére, hogy terjeszsze ki figyelmét a t. közlekedésügyi minister ur azon gőzmozdonyú vasutak mielőbbi létesítésére is, a melyek a fővárosban terveztet­nek, kötelességem kijelenteni azon meggyőződése­met, hogy én nagyon jól tudom, hogy a közleke­désügyi minister urnak kötelessége erre felügyelni, de azt is tudom, hogy a fővárosnak is, mint ön­álló törvényhatóságnak, lehetnek e tekintetben oly nézetei, a melyek kellő figyelemre méltatandók s ezen figyelemre méltatás nélkül semmi esetre sem szabad ezen felszólalást ugy tekinteni, mint hogy ha azon vasutak netalán a fővárosnak mint önálló törvényhatóságnak legjobb meggyőződése ellenére is szorgalmaztatnának valamíkép létesíttetni.

Next

/
Thumbnails
Contents