Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

S47. orszígorf ülés ' még ezt megelőzőleg én a helyszínén, sőt a szóm- | szédos Tolnamegye területén kutattam és az általam kihallgatott tanúvallomások alapján a bűnfeljelentést a kaposvári királyi ügyészséghez még múlt évi november hóban megtettem, a honnét azon értesülést kaptam, hogy az ügyészség ezen ügy sürgős elintézésébe nem mer belenyúlni, hanem előbb megkérdezi Kozma Sándor királyi főügyészt, hogy vájjon szabad-e ezen ügyben a bífnvádi eljárást megindítani. Tehát ma Magyarországon az igazságszolgáltatás ugy áll, hogy egy bűnvádi eljárást, ha a tettesek zsidók, megindítani nem lehet, mig Kozma Sándor ő méltósága meg nem engedi, valószínűleg Csemegi ur meghallgatása után. No akkor előre tisztában lehetünk az eredménynyel, mely abból álland. hogy a keresztény húzza a rövidebbet. Most felvetem a kérdést, kik okai az antisemitismus terjedésének, mi-e, a kik azt rendes eszközökkel megoldani akarjuk, vagy azok, a kik a zsidóság legyezgetésében azon határig jutottak el, hogy kedvükért egy vérlázító bűntényt elnyomni készek s ez által másodízben nyujtnak arra alkalmat, hogy a nép szivében meggyökereztessék ama hitet, melyet az ugy fejez ki, hogy az urak a zsidóság bűneit eltusolják. No, ha ezen másodszori eltnsolás után a nép vesz magának elégtételt, a mitől visszatartani eddig is nagy küzdelmünkbe került, akkor a következményeikben kiszámíthatlanokért feleljenek azok, kik, ha a zsidóság érdeke kívánja, törvényszabta kötelmeiktől eltekintenek. Én nem keresek rituális gyilkosságot, vérvádat, hanem egy bűntényt, a melynek felderítése magának a zsidóságnak érdekében van, egy nyomorult bűntényt keresek, a mely ily hosszú időre nyúlt büntetlensége folytán jogos felháborodást idézett elő, a melynek lecsillapítása végett eljöttem ide a nemzet szine elé, hogy itt megkérdezzem az igazságügyminister urat, a kinek most már felszólalásom révén tudomása lesz az ügyről, hogy 1-ször: hajlandó-e a ministerur abelügyministerur közbevonásával is a bűnténynek felderítésére és nem elpalástolására hivatott kötelességmulasztó hatósági közegeket a legszigorúbb felelősségre vonni s azokat a kifej lendőkhöz képest a törvény szigorával sújtani? De a mi ennél lényegesebb, másodszor: kész-e azonnal intézkedni, hogy ezen vérlázító bűntény a maga szokott törvényesutjára tereitessék, következéskép a bűnügyi vizsgálat azonnal megejtessék, sőt ezt megelőzőleg, nehogy a vizsgálat eredménye veszélyeztetve legyen, vádlottak rögtön vizsgálati fogságba vettessenek ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldal több padjain.) Elnök: Az interpellatió közöltetni fog az igazságügyminister úrral. Következik Meszlényi Lajos képviselő ur interpellatiója. mrtrczins 26. 1887. 247 Meszlényi Lajos: T. ház! Bizonyosan tudja a t. képviselőház, hogy a fővárosi egyetem polgárságának egy küldöttsége tisztelgett e hó 19-én Magyarország honvédelmi ministerénél, hathatós pártfogását kérve ama szerintem teljesen jogos kívánalomra, hogy az egyéves önkéntesi tiszti vizsgálat letétele mindazoknak, kik a német nyelvet nem birják kellőleg, magyar nyelven is megengedtessék. A ki nem elfogult, t. ház, a ki ismeri e hazában a viszonyokat, a ki látja azt, hogy egyfelől minden magyarnak s minden hazafinak szent kötelessége nyelvét mívelni, ápolni, kedveltté tenni s terjeszteni, a ki látja és örömmel tapasztalja azt, hogy a salontól kezdve a legkisebb kunyhóig a magyar nyelv terjed, hódít, hanem elfogult, jogosnak, méltányosnak fogja találni a nemzet jövőjének, az egyetem ifjúságának, a mely hivatva van és lesz hazát és trónt védeni, ebbeli kérelmét. Vagy jogos lehet-e az, ha az ifjú, ki az alföld tősgyökeres magyar városában születve, a szülei háznál csak anj^anyelvét hallva, a társaság, a melyíyel érintkezik, vele magyar nyelven társalog, tanulmányait szorgalom és kitartással, néha geniaIMssai is magyar nyelven végezve, az iskolákban előirt német grammatica szabályait tán megtanulva, de ugy készül az egyetemre, hogy tud minden szabályt, de beszélni s magát szabatosan németül kifejezni nem tudja és valljuk meg, nem is tudhatja; itt leróni akarván kötelességét, jelentkezik önkéntesnek s a legjobb erő néha azért, mertvizs, gáján nem eléggé tud beszélni németül, a legjobbleggenialisabb tanuló mint tiszteletbeli káplár kerül el a katonai vizsgálatról, a hadseregnek nem csekély kárára. Tapasztaltam magam, hogy alegambitiosusabb ifjú, ki törte magát, hogy megtanulja a német nyelvet, vizsgáján nem tudván magát szabatosan kifejezni, megbukott s évi tanulmánya után, melyet szorgalommal végzett, elkeseredve lett azon hadseregnek mindig elégedetlen őrmestere, a melynek talán egyik legjobb és ambitisousabb tisztje lett volna, ha a Terrainlehrét és Befestigungs-Kunstot magyar nyelve a mondhatta volna el. Mi, t. ház, kik meggyőződésünk, elveink szerint e hazában csak egy önálló hadseregben látjuk a trónnak, hazánk és alkotmányunknak biztos alapom védelmét és szilárdan állását addig is, mig a viszonyok, körülmények az önálló hadsereget törvényes utón nekünk megteremteni segítenek, addig is, mig az önök által teremtett oly sok áldozattal fentartott osztrák-magyar hadsereg fennáll és közös, közösnek kell lenni nemcsak a tehernek, de közösnek kellene lenni a jognak is. Vagy találnak abban közösséget, hogy a magyar nyelv ki van szorítva, vagy találnak abban közösséget, hogy a zászlókon és jelvényeken csak az osztrák hadsereget látni és a magyart nem;