Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

244 347. országos ülés mert nem teljesítették kellőképen kötelességüket, mert máskép nem tudtak tőlük megszabadulni, elküldték pensióba, a mi magyarán mondva annyit tesz, hogy elküldték élni ingyen az állampolgár fillérein. Következik ezután a becsület pont, a becsület kérdése. Azt mondják, a kidonai tiszti caracterrel össze nem egyeztethető, hogy bizonyos foglalkozásokhoz nyúljon. Olyan foglalkozásokhoz nem szabad neki nyúlnia, mely után száz és száz polgár nemcsak megél, hanem családot is nevel és a melyre nézve az állam nem mondja, hogy ő nem kívánja ezen polgárnak pénzét, mert az oly keresményből származik, a mely például a katona tiszti méltósággal és caracterrel össze nem egyeztethető. Mert mikor önök kasatot teremtenek és azt kivételbehelyezik, a pénzre nézve mégis azt mondják, hogy »non ölet" és azt elfogadják, bárhol terem is. T. ház! A kérdésnek megoldása szerintem ez. Egészen nyíltan és határozottan fejezem ki, hogy én a manapság készülő s lefolyt háborúkat mindig csak egy elv szerint ítéltem és bíráltam meg, mindig onnan indulva ki, hogy mennyi köztük a különbség. Én tudok harczokat, a melyek az emberiség legszentebb jogaiért vívattak, a melyek szerintem helyesek és szükségesek voltak, a melyek önvédelmi harczok, vagy pedig szent elvek helyre állításainak harczai. De ismerek háborúkat és — fájdalom — ezek alkotják a nagyobb részt, (Igaz! szélső bálfelöl) hol az én egész logikám és egész józan eszem, bármiként hajtogassam és vet égessem a dolgot, nem enged meg nekem különbséget tenni némely potentát és egy alföldi futóbetyár eljárása között. (Mozgás.) Bocsánatot kérek e kitételért, de valóság. Mivel indokolnak, t. ház, és mivel érvelnek ? Indo kolásuk és érvelésük az, hogy addig marad a béke, mig a mi érdekeink érintve nincsenek. Ez, t, ház, egy phrasis, mert én azt kérdem, miféle érdekek azok, hol feküsznek és hol van a jog azokra az érdekekre ? Ha igy állítom fel a tételt, t. ház, akkor én a modern európai hadviselés érdekeinek összeütközése és a haramia vezérek összeütközése közt semmi különbséget nem látok. Az egyik akar magának biztosítani egy vármegyét, a másik a másik vármegyét, Az egyik a másiknak vármegyéjébe betalál rontani, összeütköznek és halomra gyilkolják egymást. Ez a modern hadviselés általános képe is. Hogy pedig, t. ház, bevégezzem szavaimat, melyeket ugy is csak rögtönözve adtam elő, (Halljuk! Halljuk !) még csak azt említem fel, hogy Hoitsy képviselőtársain rámutatott azon számítás realitására .... Báró Fejérváry Géza, honvédelmi ministér: Én is rámutattam! márezta 26. 1887. Herman Ottó: . . . . mely a Krisztus születése alkalmával letett krajczárból származott és rámutatott arra, mely a le nem tett 9 millió frtból a jövő században mi lesz. Én azt hiszem, t. ház, hogy mióta az emberiség vajúdik, (Halljuk!) mióta az emberiség belátó és nemesebben gondolkozó emberei a messze jövendőkre vetik szemüket, igen sok tőke fektettetett le messze, előre számított kamatozásra s ha ma keresnők azokat, nyomuk már nincs s megtalálni ezeket nem fogjuk? De miért? Egyszerűen azért, mert bekövetkezhetnek és be fognak következni az események oly sorozatai, melyek az ilyen számításokat gyökeresen tönkre teszik. T. ház! Vájjon mi okozza azt, hogy egy tisztán katonai dologra, mint minő a német septemnatus kérdése volt, a német választások egy bizonyos feleletet adtak s e felelet az volt, hogy a socialismus szavazatokban megszaporodott ? Mit jelentenek oly jelenségek, hogy a tisztelt Európa (Nagy derültség) és annak államférfiúi statusa bizonyos ephemeridák után indulva, egyszerre akként fogja fel a helyzetet, hogy immár az orosz czár visszanyerte biztonságát és mint valósággal döntő fél léphet fel Európában bármikor és innen fenyegethet leginkább a háború, veszélye, eltekintve a német és franczia viszály fenyegetéseitől és azután kiáll öt vagy hat diák Szeiit-Pétervárott táskaalakú bombákkkal és az egész európai helyzet egyszerre meg van változtatva, egyszerre szerte röpülnek a béke galambjai, a melyek most Oroszország felől semminemű megzavarást nem ismernek. Ezek intő példák arra, hogy Bismarck jelszava, az iszonyatos lejtő egész Európában. E lejtő az, hogy mindenekelőtt a katonai intézményeket és ezeknek nyomán az özvegyeket és árvákat kell szaporítani. (Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister mosolyog.) Lehet ily kifejezésen mosolyogni, lehet rajta nevetni, meg vagyok győződve, hogy bármely szót használtam volna, ép oly nevetséges színben tűnt volna fel azok szemében, a kik egyáltalában özvegyek és árvák felett kaczagni óhajtanak. De én csak azt mondom, t. ház, hogy nem érteném meg hivatásomat, melynek e helyen szolgálni akarok és melyet szolgálni innen kötelességem, ha rá nem mutatnék arra is, hogy a mit a mai társadalom még nem acceptált, de a mit annak majdan aeceptálni kell, ez az; hogy tovább kell nézni, mint a legközelebb osztogatandó kegyek elé, mert a ki csak a legközelebbi háborúig bir nézni, az lehet úgynevezett gyakorlati politikus, de hogy ily gyakorlati politikusok az emberiség javát soha elő nem mozdították, az bizonyos. Én sajnálattal látom azt az általános áramlatot, mely Európa parlamentjeiben s ezen a soron e parlamentben is kezd divat lenni, hogy ne is beszéljünk többet eszmékről, hanem tartsuk