Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-330
339. «rgságOR Mlés fefernár 24. 1887. 17 ki az utolsó, ez is pedig — a mint másként nem is lehetett — csupán az 1874-iki adatokat foglalja magában; azóta jelent ugyan meg a bíróságok ügyforgalmáról kimutatás, a mely az 1875., 1876. és 1877. évekre vonatkozott; tétetett közzé egyes ágairól is az igazságügynek, de nem a minister ur által, hanem a statisticai hivatal által kimutatás, azonban oly jelentés, a mely magyarázattal lenne ellátva s a mely minden adatot magában foglalna, a melyek az igazságügyi minister ur vezetése alatt levő hivatalokat és intézményeket illetik, mondom, 1876 óta nem jutott szemünk elé. Hogy ez mily káros, hogy e nélkül sem a a bírálat nem lehet eléggé biztos, sem pedig a szükséges reformok nem kezdeményezhetők elegendőbiztos alapon, azt szükségtelen bizonyítanom. A miért is bátor vagyok azt indítványozni, hogy az igazságügyminister oda utasittassék, miszerint a vezetése alatt levő ministerium működéséről s általában az igazságügy állásáról 3 évenként terjeszszen elő jelentést, évenként pedig oly kimutatást a törvényszékek ügyforgalmáról, a mely legalább némi tájékoztatást szolgáltatna a költségvetés tárgyalása alkalmával. Remélem, hogy ezen indítványt, mint szükségest, a t. minister ur is gzives lesz elfogadni, a miért is azt ugy a minister urnak, mint a t. képviselőháznak becses figyelmébe ajánlom. (Olvassa.) „Az igazságügyminister utasittatik, hogy a vezetése alatt álló ministerium működéséről és az igazságügy állásáról 3 évenként kimerítő jelentést, a bíróságok ügyforgalmáról ellenben a költségvetéssel együtt évenként terjeszszen elő kimutatást. (Élénk helyeslés balfdől.) Fabiny Theofil igazságügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Büntető rendszerünkben két egészen új intézményt képeznek a javító-intézetek és a közvetítő-intézetek. Az előttem szólott t. képviselő ur ezek állapotáról, illetőleg az azokban elért eredményekről kivan tüzetesebb felvilágosítást. A mi a javító-intézeteket illeti, mint már a képviselő ur is említette, két ilyen javító-intézetünk van; az aszódi körülbelül négy év előtt lett felállítva, a kolozsvári pedig a múlt év őszén kezdetett benépesittetni. Hogy ezen időszak elég-e arra, hogy biztos következtetést lehessen vonni az elért eredményre, nem merem állítani. Mindazonáltal egész határozottsággal nyilváníthatom azon nézetemet, hogy a javítás czéljábóí az aszódi intézet már eddig is igen szép szolgálatot tett. Hogy ezen eredmény eléretett, annak oka bizonyosan a helyes és czéíszerü berendezés és a rendszer, melyen ezen intézet alapszik, mert mint méltóztatnak tudni, a család lett ott utánozva, a család rendszerére van az berendezve. Mintegy húsz szerencsétlen fiatal ember egy egyénnek, mint családfőnek vezetése alatt áll s ezen egyénKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. nek, mint családfőnek, kötelessége velük együtt lenni és velük foglalkozni. Mondhatom, igen örvendetes jelenség az, hogy ilyen állások nemcsak kerestetnek, hanem azt tapasztaljuk, hogy a kik arra vállalkoznak, igazán hivatásszerűen teljesítik kötelességüket. A gyermekeknek vallásos oktatása és az erkölcsökben való nevelése a fődolog, azon kivül a népiskolák számára előszabott tantárgyak azok, melyek előadatnak naponkint legalább három órában. A mesterségeknek és az iparnak legkülönbözőbb nemei gyakoroltatnak, mint: czipészet, az esztergályos és könyvkötő-munka, a kertészet és a mezőgazdaság ugy, hogy az ifjak mindegyikét hajlamai szerint lehet alkalmazni. (Tetszés.) A törvény, mely a javító-intéz étben való elhelyezés iránt rendelkezik, sok tekintetben megszorító intézkedéseket tartalmaz, mely intézkedések nélkül azon czélt, melyet elérni akarunk, nem mindig volnánk képesek elérni. így például szabály gyanánt tekintetik az, hogy ha egy szerencsétlen fiatal ember elhelyeztetik, igyekezzünk gyámjával, szülőjével oly megállapodásra jutni, hogy az kötelezi magát arra, hogy azon esetre, ha a javítás czélja elérve nincs, tovább is benhagyatik az ifjú mindaddig, míg biztos eredményt vélünk elérni; ez annál szükségesebb, mert ha a benmaradás bizonyos időhöz volna kötve minden körülmények közt, ez sok tekintetben nehezítené azon feladat elérését, melyre törekedni kell. Az egyik kérdés, mely a t. képviselő uraltál hozzám intézve volt, az, vájjon elegendő számmal vannak-e a javító-intézetek. Az aszódi javító-intézetben körülbelül 120 gyermek van rendszerint elhelyezve. Ezek között körülbelül 20 van, a ki mint fizető, részint egész fizetéssel, részint fél fizetéssel talál ott ellátást és nevelést. A gyámhatóságoktól igen számos megkeresés érkezik elhagyatott, elzüllött gyermekek befogadására és azok ott, ha a szülők a gyermekekről gondoskodni nem képesek, ingyen fogadtatnak be. Az aszódi javító-intézet telke oly nagyságú, hogy a mennyiben ezen intézetnek kiterjesztése szükséges volna, ott bátran lehet még építkezni és terjeszkedni. A kolozsvári intézet működéséről, miután az csak az ősz óta van átadva hivatásának, alig vagyok képes más adatot szolgáltatni, mint azt, hogy ott is becsületes igyekezet van; hogy idáig mintegy 20 gyermek van ott elhelyezve és hogy még mintegy 40 gyermekre találunk ott alkalmas helyet. Tehát az ország azon vidékén a gyermekek elhelyezésére ott még mindig találkozik mód és alkalom. Ily körülmények közt a javító-intézetek szaporítását egyelőre nem látom indokoltnak; azonban a felmerülő szükséghez képest — mint említem — első sorban Aszódon tartom lehetőnek 3
